Szakrális néprajzi gyűjtemények, kiállítások a Veszprémi Egyházmegyében
„Istenes életre késztető alkotások”
Szerző: Budai Éva
Fotó: Budai Éva
Ki mindenkor szépen úgy virágoztál,
Hogy szűz lévén meggyümölcsöztél,
Imádd Jézust értünk, akit te szültél.
Szép liliomszál, szüzek virágja,
Könyörögj érettünk Istennek anyja.
Ó, mely ikes vagy, Mária,
Bűnösöknek szószólója.”
E gyönyörűséges szent éneket hallgattam pár éve Csíksomlyón, ahová csángó asszonyok hozták el a hála áhítatával a Szűzanya köszöntésére a pünkösdszombati búcsúba. Máriás zászlók és nemzeti lobogók alatt érkeztek messziről, kezükben rózsafüzérrel, a processzió élén a kereszttel, s honnan, honnan nem, a katrinca (a viseletes szoknya) rejtekéből előkerültek az imakönyvek is. Csontfedelű, fekete és világos kötésű, domború és sima, szentképekkel és Jézus Szent Szíve-ábrázolásokkal.
Boldog emlékű Bálint Sándornak, a szakrális néprajz jeles kutatójának egész munkássága erről szólt. Nem véletlenül említem az ő nevét, hiszen nemrég Veszprémben egy tőle származó idézettel a címében nyílt egy reprezentatív kiállítás a jeles piarista tanár, muzeológus, Laczkó Dezső nevét viselő megyei múzeumban: „Istenes életre késztető alkotások”.
„Múzeum” születik
Ezen a tematikus tárlaton több száz év távlatából összegyűjtött szakrális tárgyak, szentképek, imakönyvek, olvasók, keresztek, miseliturgikus edények láthatók, melyeknek döntő többsége a kislődi esperes úr, Markója László atya több évtizedes, szenvedélyes munkájával létrehozott egyháztörténeti gyűjteményből való. E gyűjtemény egyháztörténeti kiállítóhellyé emelkedett tavaly, miután S. dr. Lackovits Emőke néprajzkutató, a szakrális néprajz kiváló művelője (aki Szent István napján a muzeológusok legmagasabb kitüntetését, a Móra Ferenc-díjat vehette át az idén) leltározta és rendszerezte a hatalmas, gazdag anyagot.
Az immár idős, 82 éves atya elmesélte, hogy egykori paptestvére, a néhai Kátai Géza petőfiszállási plébános nyomdokain haladva – aki egy üres tanyasi iskolában Mária Múzeumot rendezett be – kezdte el a döntően német ajkú Kislődön a plébániai múzeumot megvalósítani. Eleinte kereszteket gyűjtött, aztán bővült a kör különböző szakrális tárgyakkal, érmekkel, misekancsókkal, mise- és imakönyvekkel. Mikor kihirdette a templomban, hogy akinek otthon vannak régi kegytárgyai, ajánlja fel a múzeum számára, olyan feszületek is előkerültek, amelyeket a kitelepített magyarok helyébe érkező svábok hoztak magukkal még az 1700-as évek elején. De maga is, amikor már sikerült útlevelet szereznie, járván a nagyvilágot (Rómában, Egyiptomban, Szentföldön…) vásárolt a gyűjteménybe tárgyakat megspórolt pénzéből. A létrehívott múzeum egykori lelkipásztor elődje, Reőthy Mihály plébános emlékét őrzi a nevében. Senki nem tett a község felemelkedéséért annyit, mint ő, mondja László atya, ám a diktatúra évtizedeiben még a neve is feledésbe merült. Ma már a faluban az iskola, az óvoda és a művelődési ház közös intézménye is felvette az ő nevét.
– A gyűjteménynek reklámot sosem csináltunk – meséli a tisztelendő úr –, mégis egyik látogató a másiknak adta a kilincset, hiszen híre ment a múzeumnak. Tizenöt országból jöttek látogatóink, még Japánból, Uruguayból, Brazíliából is. Egyik magas rangú paptestvérem mondta nemrég: „Tudod, Laci, te már a föld alatt leszel, és a száddal nem tudsz prédikálni, de ezzel a gyűjteménnyel még akkor is hirdetni fogod Isten dicsőségét”.
A gyűjtemény, tájékoztat S. dr. Lackovits Emőke, 2634 tárgyból áll. Ez a tekintélyes létszámú együttes a Közép-Dunántúl római katolikus közösségeinek vallásos ábrázolásairól, szentkultuszáról, vallási életéről, imagyakorlatáról ad áttekintést, ritka és egyedi tárgyakat is tartalmaz (képek, szobrok és keresztek, feszületek, gyertyatartók, könyvek, apró nyomtatványok, klenódiumok, textíliák…).
Szent ábrázolások – „kápónák”
A képek együttesében nagy számban találunk olyanokat, amelyek a német lakosság szenttiszteletével kapcsolatosak. Különleges egységet alkot ezen belül a különböző búcsújáró helyek kegyképeinek és kegyszobrainak másolataként készült tárgyak sora. Különösen változatosak a Szent Anna-ábrázolások, amelyek a gondos anyát jelenítik meg, aki gyermeke lelki és értelmi nevelésével egyaránt törődött. Nem véletlen a nagy népszerűsége, hisz ő a dolgos anyák, a nagyanyák, a várandós és a szülő asszonyok védelmezésében vette ki részét közbenjárásával. Figyelemreméltóak a segítő- és védőszentek ábrázolásai (Szent Borbála, Szent Márton, Szent Vendel, Sárkányölő Szent György, Nepomuki Szent János, Árpád-házi Szent Margit és Szent Erzsébet, Páduai Szent Antal…). Rendkívül nagy számban vannak jelen a Jézus Szíve- és Mária Szíve-, továbbá a Szent Család-ábrázolások. Egészen különleges műtárgynak minősül az az 1668-as évszámmal ellátott fájdalmas olvasó, amelynek kiindulópontja egy vaskulcs, benne az évszám. Ez egy metszett üvegszemekből álló füzér, amelynek jellegzetessége, hogy rajta a kínhalál jelképei és a kínzatási jelvények is láthatók.
Külön egységet alkotnak a Szűz Mária-ábrázolások. Közülük egy tekintélyes csoport a barokkban megszületett búcsújáró helyek kegyképeihez, kegyszobraihoz kötődik, s rendkívül gazdag a Krisztus-ábrázolások s a kisméretű házi oltárok, a „kápónák” gyűjteménye, na meg a feszületeké. Ez utóbbiak között van egy olyan Arma Christi-típusú kereszt, amelynek szárain 22 ereklyét helyeztek el. Ezek azoktól a szentektől származnak, akik a német közösségek vallásgyakorlatában különösen nagy szerepet játszottak.
Rendkívül gazdag az imádságos könyvek, az imalapok, a gyertyatartók, a gyertyák, a szenteltvíztartók gyűjteménye. Mellettük 18. századi ostyasütők, keresztelői edények, perselyezők, harangok, csengők a 19–20. századból, valamint 18–19. századi klenódiumok: kelyhek, paténák egyaránt megtalálhatók.
Felmutatni – példájukat követni
S. dr. Lackovits Emőke megszállott, szenvedélyes kutatója a szakrális katolikus néphagyománynak. Ő, bár református, nagy-nagy szeretettel, a hívő ember alázatával és a tudományos minőség igényével foglalkozik a témával.
– Református létemre a szentek teljesen rabul ejtettek – mondja. – Példájuk, önfeláldozó, áldozatvállaló, sőt legtöbbször mártíromságot is vállaló, elkötelezett, Istennek felajánlott életük megfogott, s nagy-nagy tisztelettel közelítek feléjük. Meggyőződésem, hogy minden ember sokat tanulhat, gazdagodhat példaértékű életükből, cselekedeteikből. E gazdagodásra kitűnő alkalom kínálkozik egy országosan is unikális rendezvény – múzeumi szabadegyetem – keretében Veszprémben, ahol féléven át a népi vallásosság lesz az előadások témája néprajzkutató vezetésével.
Az egyháztörténeti gyűjtemények száma egyébként gyarapszik az egyházmegyében, hiszen a kislődin kívül nemrég Berhidán avattak és szenteltek fel egy újabb gyűjteményt a templom emeleti helyiségeiben, Beke Zsolt plébános lelkes és lelkesítő munkája révén.
