Elzbieta Modzalewska veszprémi „múzeuma” és a Római triptichon
A pápa honfitársaként
Szerző: Budai Éva
Fotó: Budai Éva
»Hol vagy?«
S te feleltél: »Elrejtőztem Előled,
mert mezítelen vagyok.«
»Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy?«…
»Az asszony, akit nekem adtál, adott a gyümölcsből…«
Mindazok, kik benépesítik
a Sixtus-kápolna központi falát,
a te akkori feleleted örökségét hordozzák!
E kérdés, e felelet örökségét!…”
Ezért is méltó, s talán a Gondviselés is úgy időzítette, hogy éppen ebben az esztendőben mutathassák be a veszprémi Latinovits Zoltán Játékszínben a Szentatya Római triptichon című verses elmélkedéskötetének színpadi változatát, melyből fent idéztünk. A művet lengyelből Zsille Gábor fordította magyarra, élményszerűvé téve annak befogadását, lírai és lelki értelemben is. S mert egy hívő ember tudja, véletlenek nincsenek, hát azt is a Fentebb Való közreműködésének tekinti, hogy a darabot egy lengyel származású hölgy, Elzbieta Modzalewska, a pápa nagy tisztelője állíthatta színpadra. A május végi premier óta már három előadása volt a műnek, melyet az érdeklődők a jövő évadban is megtekinthetnek majd.
„Kincsesház” a lakótelepi lakásba rejtve
Elzbieta Modzalewskát, aki egyébként varsói származású, és több mint negyven éve él Veszprémben, a városban mint tolmácsot és mint a Petőfi Színház szervezőjét ismerik. Friss nyugdíjas, s élete aktív időszaka betetőzésének, koronájának tekinti, hogy a darabot megrendezhette.
„Óriási ajándék ez a Gondviseléstől számomra” – vallja meg, mikor veszprémi otthonában, egy lakótelepi ház hatodik emeleti lakásában faggatom életéről. Aki nem járt még nála, nem is sejtheti, micsoda kincsesházba érkezik. Elzbieta lakása valóságos múzeum. Pápatiszteletének oltárán több száz magnókazettát, videofelvételt, diafelvételt, fényképet őriz a Szentatya nagyvilágban tett látogatásairól, ott elhangzott szentbeszédeiből, a személyes találkozások emlékeiről. Vannak közöttük persze televízióból, rádióból származó felvételek is, többségében azonban személyes ottlétei alkalmával átélt eseményeket örökítenek meg. Ezekből a pápa darabjának bemutatóján is láthattunk-hallhattunk részleteket. Az előadáson ugyanis római oszlopfők között és a pápa stilizált dolgozószobáját megjelenítő díszletek hátterében egy kivetítőn – mintegy keretbe fogva az előadást – eredeti felvételeken jelentek meg részletek a pápa római rezidenciáján zajlott látogatásokról, megszólalt a szokásos délelőtti audienciákról ismerős harangszó, és láthattuk a Szentatyát, amint urbi et orbi áldást oszt a világ országainak.
S hallható volt az a lengyelül elhangzott történelmi jelentőségű mondata is a Szentatyának emlékezetes lengyelországi látogatása idejéről, 1979-ből, amikor a kommunista diktatúrában szenvedő honfitársaiért könyörgött: „Szálljon le a Szentlélek, és változtassa meg ennek a földnek az arcát!” Ez minden lengyel szívében örökre emlékezetes mondat marad, tudom meg Elzbietától, mert az imádság hamarosan meghallgattatott. Krisztus nem hagyta magára a lengyel népet, nem hagyta magára Kelet-Európát, mondja párás szemmel, meghatottan, miközben lapozgatjuk a díszes, hímzett fedelű, saját készítésű emlékkönyveit, melyekben egy-egy pápai körút, pápatalálkozó során személyesen is megélt emlékeit, élményeit örökítette meg. Főként fotókkal, képeslapokkal, egy-egy imaszöveggel, a helyszínen kapott szórólapokkal, és családjával, gyerekeivel, majd unokáival ott gyűjtött apró kis virágokkal, melyeket lepréselve őrzött évtizedeken át.