Cikkek listázása

Március, április és május ajándékai

Tavasz erdôn és mezôn

Szerző: Schmidt Egon

Fotó: Bécsy László

A naptár szerint a tavasz márciusban kezdődik, az állatok közül sokan azonban már jóval korábban készülnek rá. A néphit szerint Zsuzsanna napján, február 19-én szólal meg a dél felől hazatért mezei pacsirta, napsütötte délelőttökön az öreg fák törzsén pirostarka bodobácsók sütkéreznek, de repülnek az áttelelt citromlepkék, nappali pávaszemek és kis rókalepkék is. Nyílik a hóvirág, a nevében is a telet búcsúztató téltemető, duzzadó rügyek ülnek az ágakon és az ócsai éger lápon, ahová minden évben ellátogatok, gyakran már február végén megjelennek a vízben a petézni készülő mocsári békák. A hímek a nász idejére gyönyörű égszínkék ruhát öltenek, amivel akár a legszebb trópusi békákkal is felvehetnék a versenyt. Kicsit később, márciusban keresik fel a vizet a barna varangyok. Egyébként éjszakai életmódúak, de ilyenkor nappal is láthatók, a hímek a vízben lebegve, unkogva várják a petékkel teli nőstényeket. A barna varangy ragaszkodik ahhoz a vízhez, ahol maga is meglátta a napvilágot, és tavasszal akár több kilométerről is oda igyekeznek. A termetes nőstények nem ugrálnak, lustán másznak, és ha bárhol látom őket, mindig segítek nekik. Volt úgy, hogy egyet a tenyeremben, kettőt a viharkabátom zsebében vittem a vízhez. Sokan undorodnak tőlük, pedig a varangyok a maguk nemében szépek, emellett rendkívül hasznosak, rengeteg kártevőt pusztítanak el, rezesen csillogó szemükkel szelíden, bizalommal pillantanak az ember felé. Petéiket 5-7 méter hosszú kocsonyás zsinórban rakják le, a kikelő, akár 6-8000 lárva a vízben fejlődik. A kopoltyúval lélegző ebihalaknak sok ellensége van, így csak egy részük éri meg, hogy a nyár második felében átalakuljon és már tüdővel lélegezve a szárazra lépjen. Ilyenkor néhány napig csak ügy nyüzsög a fűben a sok apró békácska.

A jégpáncéltól megszabadult tavakon márciusban zajlik az élet. Megszólal a nádi énekesek közül elsőként érkezett fülemülesitke, trillázik a kis vöcsök, mindenünnen a szárcsák „köv-köv” hangja hallik, a nyári lúd párok pedig nagy fészkeikben már tojásaikat melengetik. A tavakon récecsapatok úsznak, a nászruhás gácsérok pazar látványt nyújtanak. Itt vannak még a télire érkezett vendégek, egyebek mellett a kerce és fütyülő récék, utóbbiak sűrűn hallatják könnyen felismerhető „piu” hangjukat. Márciusban kezd fészkelni a magyar természetvédelem címermadara, a hófehér nagy kócsag, de korán költenek az ugyancsak fehér kanalasgémek is. Hosszú csőrük a hegyi részen lapátszerűen kiszélesedett, zsákmányukat, férgeket, vízirovarokat, apró halakat a sekély vízben szürcsölve keresik. A két fehér madarat röpülés közben is könnyű megkülönböztetni. A kócsagok mint gémfélék behúzott nyakkal, az ibiszekkel rokon kanalasgémek fejüket előre nyújtva szállnak a levegőben.

Márciustól népesülnek be a láthatatlan légi országutak, egyre másra érkeznek délre költözött vándormadaraink. Márciusban és április első felében zajlik a vörösbegyvonulás, parkokban, kertekben, bokrosok és nádasok mentén bárhol találkozhatunk a narancsosmellű madarakkal. A hímek kissé szomorkásnak tűnő dala az erdei patakok csobogását idézi. Márciusban érkeznek a gólyák, az erdei vágások felett esténként szalonkák húznak, de ebben a hónapban szólal meg a kis csilpcsalpfüzike is. Sűrűn ismételt „csip-csup - csip-csup”-jával mintha csak a saját nevét kiabálná.

Ritkás erdőkben, parkokban, de néha a kertekben is megtelepszik a seregély. Odúlakó, a párok harkályok készítette üres lakásokat foglalnak el. A hím az odú közelében ülve énekel, furcsa, pattogó, füttyentgető, sok utánzást tartalmazó dalát néha szinte extázisban szárnycsapkodással kíséri. Ha ezt látom, mindig kis karmesternek képzelem, aki maga magának vezényel a faágon. Április első felében már csattognak az Afrikát megjárt fülemülék. Éjjel is énekelnek, a holdfénynél a bokrok sűrűjéből érkező gyönyörű strófák csodálatos élményt nyújtanak. Ha pedig ligetekben, öreg gyümölcsösök közelében sétálunk, biztosan meghalljuk a búbosbanka nagyon jellegzetes, „up-up-up” kiáltását. Ez a madár egyike a legszebbeknek, amikor repül, óriási trópusi pillangóra emlékeztet.

Áprilisban már tojásokat melengetnek a gólyák, a parkokban, kertekben felbukkannak az erdő felé igyekvő örvös és kormos légykapók, megszólal a kakukk és a nádszálakon kapaszkodva karicsolni kezd egyik gyakori gazdamadara, a nádirigó is. A kakukk nem épít fészket, tojásait más madarakra bízza, legfőbb gazdamadara a nádvidéken a nádirigó, az erdőben a vörösbegy. A tojó megfigyeli a fészkét építő madarat, és amikor a tojásrakás elkezdődik, egy alkalmas pillanatban kiemel egyet és a magáét csempészi a helyére. A kis kakukk hamarabb kel ki, mint mostohatestvérei, és még zárt szemekkel, csupaszon nyomban munkához lát. Hátrálva tolja, majd löki ki egyik tojást vagy már kikelt fiókát a másik után. Csak akkor nyugszik meg, amikor érzi, egyedül maradt. Az öreg madarak nem veszik észre a cserét, és szorgalmasan etetik náluknál jóval nagyobbra nőtt mostohájukat. Minden kakukk egy fészekaljnyi énekesmadár fióka pusztulása árán nő fel, de ezért nem szabad haragudnunk rá. Kakukkok és dajkamadarak évmilliók óta élnek egymás mellett, és miután a kakukk majd mindig a gyakori fajok fészkeibe csempészi a tojását, azok állományai lényeges kárt nem szenvednek. Szép hangú énekeseink legfőbb pusztítója sajnos az ember, amikor a fő szaporodási időben, április és június között is irtja az erdőt, és a lezuhanó faóriásokkal és az alattuk letarolt bokrokkal tojások és fiókák ezrei pusztulnak el minden évben. Hasonló sors fenyegeti a nádasban fészkelő fajokat a sajnos gyakori tavaszi égetéssel.

Az áprilisi erdőben az út mentén mindenütt virágok nyílnak. A nedvesebb részeken nagy sárga foltokat képez a salátaboglárka, gyakori a bogláros szellőrózsa és a vérehulló fecskefű, tarka szőnyeget terit a lábunk elé az odvas keltike, sárgán virít a tavaszi kankalin, a bokrok alól ibolyák integetnek lila fejecskéikkel. Messzire hangzik a fekete harkály harsány „krü-krü-krü-krü”-je, amikor pedig a fején piros sapkát viselő madár valahol a törzsre száll, jellegzetesen nyávog. Az erdőszélen vagy a nagyobb tisztások szegélyein zöld gyíkok sütkéreznek, a néha akár 35 cm hosszú smaragdzöld testű, égszínkék torkú hímek a legszebb hazai hüllők közé tartoznak.

Május első napjaiban már a sereghajtók is megérkeztek. Parkokban, ligetes erdőkben újra halljuk a sárgarigó „huncut a bíró” fuvoláját, a gazos árokpartokon a hó közepén kezd dalolni a más madarak hangjait mesterien utánzó énekes nádiposzáta, és megérkeztek a felhagyott homokbánya lakói, a tarka tollú gyurgyalagok is. A kertek gyümölcsfáira akasztott odúkban fiókákat etetnek a széncinegék, a bokrok közül esténként előbújik a sün, és denevérek végzik nesztelen őrjáratukat a levegőben.

Mindig megállok a dombokon virágzó galagonyabokrok előtt, hogy az oda érkező rovarokat, zölden csillogó rózsabogarakat, apró, tarka cincéreket megcsodáljam. Az egyik bokor csúcsán a nemrég érkezett tövisszúró gébics les zsákmányra, odébb a cigánycsuk már fiókáit eteti a fű közé rejtett fészekben. Orgonaillatot sodor a szellő, a földbe vájt kis lakások előtt bunkós fejű mezei tücskök ciripelnek, a távolból a fürjkakas „pitty-palattya” szól, tarka pillangók, ezüstös szárnyú szitakötők repülnek, virágok nyílnak, a május a beteljesedett tavasz minden szépségét a kirándulók felé tárja.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>