Zarándokmise Esztergomban
Mindszenty József égi születésnapja
Szerző: Kovács Gergely
Május 8-án Mindszenty Józsefre emlékezik a Magyar Katolikus Egyház, az esztergomi szentmisén Isten Szolgája mielőbbi boldoggá avatásáért, Egyházunk és hazánk lelki megújulásáért imádkozunk. Az idei mottó a Papi Évhez kapcsolódik: „Minden népnek annyi és olyan papja van, amennyit és amilyent becsületes egyéni és családi élettel magának szült, nevelt és kiimádkozott. Itt szükséges az Isten és az ember együttműködése” (1974. 01. 15.). A zarándokmisére készülve Szőke János posztulátor atyával beszélgettünk.
– Milyen emlékek fűzik Szőke János posztulátor atyát ehhez a csaknem húsz esztendős hagyományhoz?
– A szenttéavatási eljárásokban nagyon lényeges, hogy milyen széles körben tisztelik Isten Szolgáját, mennyien látogatják a sírját és kérik a közbenjárását. Az esztergomi zarándokmise kezdeményezése Szekendy Ferenc városmajori káplán nevéhez fűződik, aki az esztergomi újratemetés első évfordulóján, 1992-ben kérte az akkori főpásztort, hogy minden évben emlékezzünk meg Isten Szolgájáról az égi születésnapjához legközelebb eső szombaton. Óriási volt a vonzereje és hatása ennek az első Mindszenty-zarándoklatnak, így lett az emlékmise a hercegprímás tiszteletének kiemelkedő megnyilvánulása, amely miatt azóta is megmozdul az egész ország. Sok fiatal és határon túli magyar zarándokcsoport érkezik, így a rengeteg hívő mindig megtölti a prímási bazilikát. Minden generáció jelen van, így bízhatunk abban, hogy a fiatalok átveszik tőlünk a stafétát.
Mindszenty bíboros élő tiszteletéről tanúskodik ez a hagyomány, amely európai viszonylatban is jelentős, és amely ezért nem kerüli el a Szentszék figyelmét sem. Ugyanez a tisztelet jelenik meg a bíboros sírja körüli mécsesekben, virágokban, zászlószalagokban, mely a máriacelli sír körüli zászlóerdő szakadatlan folytatása. Ezek a benyomások élnek bennem a kezdetekről.
– A Szentszék figyelmének milyen konkrét megnyilvánulásairól tudhatunk?
– II. János Pál pápa 1991-es apostoli látogatásának első állomásául választotta Isten Szolgája nyughelyét, ahol hosszan imádkozott. De azóta is többször érkeztek Rómából és szerte a világból főpapi vendégek, zarándokok. Néhány évvel ezelőtt a sírhelynél a Szenttéavatási Kongregáció titkára hivatalos szemlét tartott, amely ugyancsak Róma és a világegyház figyelmét jelzi. A pápai nuncius is évről évre jelen van a Mindszenty-zarándoklaton, és feletteseinek beszámol a magyar egyház e kiemelkedő ünnepéről. Rómában pedig a Pápai Magyar Intézet rektora szervez minden évben kapcsolódó megemlékezést, melynek mindig rangos vatikáni vendégei vannak.
– Hogyan illeszkedik az engesztelés gondolata Mindszenty József főpásztori szolgálatába és virágzó tiszteletébe?
– Egész életét végigkísérte az engesztelés, az imádság és az önmegtagadás. Ennek hősies epizódjait ma már mindenki ismeri: zalaegerszegi szolgálatát, a nyilas és a kommunista börtönéveket és végül a számkivetettség nehéz keresztjét. De a mindennapjait is átszőtték azok az áldozatok, melyeket egyházáért és hazájáért tudatosan vállalt. Ilyen volt például a mértéktartó étkezés, a gyakori böjtölés, a rengeteg munka és a pihenésre szánt kevés idő, a számos vezeklési szokás, köztük a gyakori földön alvás.
Az engesztelő közösségeket mindig fölkarolta, és ő maga indította el az egymillió imádkozó és engesztelő magyar mozgalmát, amely nem egyik pillanatról a másikra, hanem lassan érlelődve teljesedett ki. Ma már csaknem másfél millió tagja van ennek az imaközösségnek. Az engesztelők adatait őrző irattári dobozokat a Magyar Millennium évében a budapesti Szent István-bazilikában helyeztük el, azóta Esztergomban őrzik. Természetesen vannak olyan tagok, akik időközben az Örök Hazába költöztek, de ez csak még jobban megerősíti az engesztelők közösségét. Hiszen ha hisszük az égi és földi Egyház egységét, akkor még nagyobb bizalmunk lehet imaszándékaink meghallgatásában.
