XVI. Benedek pápa látogatása a szigetországban
Málta: az evangélium humanizmusa
Szerző: Szalontai Anikó
„A szárazföldet nem ismerték fel, de észrevettek egy öblöt, amelynek lejtős partja volt. Azt gondolták, hogy erre futtatják ki a hajót, ha tudják. (…) Megmenekülésünk után tudtuk meg, hogy szigetet Máltának hívják. A barbárok nem csekély emberséget tanúsítottak irántunk…” (ApCsel 27,39; 28,1–2) – a fogságban lévő Pál apostol és társai hajótörésének történetét részletesen leírja a Szentírás. Az ezerkilencszázötven évvel ezelőtti esemény emlékére XVI. Benedek pápa április 17-én és 18-án látogatást tesz a szigetországban.
Szent Pálék körülbelül három hónapot töltöttek Máltán, amely akkor a Római Birodalom Sicilia provinciájának része volt. Az Apostolok cselekedetei barbároknak nevezi a helyieket, amely arra utal, hogy nem beszéltek sem latinul, sem görögül, azaz a lakosságot nem tudták a hódítók teljesen romanizálni.
Szent Pál 60-ban kapcsolatba került a sziget elöljáróival és sokakat megtérített. A kereszténység ettől kezdve töretlenül jelen van Máltán.
„Azon a vidéken a sziget Publiusz nevű főemberének voltak birtokai. Ez befogadott minket, és három napig jól tartott bennünket. Publiusz apja éppen akkor lázban és vérhasban gyötrődve feküdt. Pál bement hozzá, imádkozott, azután rátette a kezét és meggyógyította. Erre a többi beteg is odasereglett a szigetről, és gyógyulást talált” (ApCsel 28,7-9). Bár a Szentírás nem említi, hogy megkeresztelkedett volna, de a hagyomány szerint Publiusz lett a sziget első püspöke, és annak ellenére, hogy hivatalosan soha nem kanonizálták, ma Málta egyik védőszentjeként tisztelik. Életrajza szerint körülbelül kilencvenkét éves volt, amikor vértanúságot szenvedett Hadrianus császár keresztényüldözése idején.
Máltán számos kápolnát és templomot építettek a tiszteletére, közöttük a leghíresebb a florianai plébániatemplom. Florianát, amelyet az ország fővárosának, Vallettának védelmi településeként alapítottak 1634-ben, Publiusz oltalma alá helyezték. Ahogyan
II. János Pál két máltai útja során, most Benedek pápa is felkeresi a várost – április 18-án, vasárnap itt mutat be ünnepi szentmisét.
A Szentatya természetesen felkeresi majd az államfőt, illetve külön találkozik a fiatalokkal a fővárosban. Vallettát – amelynek történelmi kerületei ma a világörökség részét képezik – a máltai lovagok építtették, miután a 16. században megkapták a szigetet.
A pápa látogatásának harmadik állomása Rabat lesz, ahol együtt ebédel Málta püspökeivel, valamint felkeresi „Szent Pál barlangját”. A település őrzi Málta leghíresebb és legrégebbi ókeresztény katakombáit, közöttük azt, amelyben a hagyomány szerint Pál lakott, amíg a szigeten tartózkodott. A helyet barlangnak nevezik, de valójában egy 3. században létrehozott alagútrendszerről van szó, amely liturgikus, illetve temetkezési helyként szolgált. Ma mellette magasodik a 17. században épült, népek apostolának szentelt székesegyház, az ország egyik legfontosabb zarándokhelye.
Málta alkotmánya kimondja, hogy az ország hivatalos államvallása a római katolikus, ugyanakkor biztosítják a vallásszabadságot a más felekezethez tartozóknak. A lakosság kilencvennyolc százaléka vallja magát katolikusnak, de jelen van Máltán az ortodox, az anglikán, a baptista, az evangélikus, a mormon, illetve a Jehova tanúi felekezet is. Az országban egy zsidó és egy iszlám közösség is működik.
Több mint háromszázhatvan katolikus templom található a szigeten, és általában minden település – legyen akár város, akár kis falu – életének középpontjában a plébánia áll. A katolikus hitoktatás az állami iskolák tantervében is szerepel, de a diákok dönthetnek úgy, hogy nem vesznek részt rajta. Málta az egyetlen állam Európában, amely nem engedélyezi a válást.
A máltaiak vallásosságának természetesen történelmi okai vannak. 395-ben a sziget a Keletrómai Birodalomhoz került. A bizánci korszakról kevés emlék maradt fenn, de annyi bizonyos, hogy a széteső birodalom peremén lévő szigetek folyamatosan ki voltak téve a támadásoknak. 870-ben afrikai arab hódítók elfoglalták Máltát. Uralmuk évszázadai alatt a sziget felvirágzott, jelentős fejlődésen ment át a mezőgazdaság, és több kereskedelmi központot is létrehoztak. Az iszlám lett a fő vallás, a megmaradt keresztényekre külön adókat vetettek ki.
1091-ben I. Roger szicíliai gróf elfoglalta Máltát. Az új hódítóknak nem volt könnyű dolguk, mivel a lakosság többsége továbbra is muzulmán volt, ráadásul szembe kellett nézniük a sziget visszaszerzéséért küzdő Bizánccal is. Végül 1156-ban létrehozták az első római katolikus püspökséget, de a változások továbbra is csak lassan követék egymást – egy 1241-es népszámlálás szerint kétszázötven keresztény és nyolcszázharminchat muzulmán család élt akkor a szigeten.
A következő száz évben több szerzetesrend is megtelepült Máltán, és számos templom épült. Egy település valódi önállósága azzal kezdődött, ha saját plébánosa lett. A 15. századra már olyannyira elszaporodtak a templomok, hogy átlagosan ötven főre jutott egy.
1530-ban V. Károly császár a Rodoszról elűzött Jeruzsálemi Szent János – később Máltai – Lovagrendnek adományozta a szigetet, amelyet ettől kezdve a mindenkori nagymester kormányzott. A rend több mint kétszázötven évnyi uralma végleg megváltoztatta Málta társadalmi berendezkedését. Ezen a franciákat követő britek fennhatósága sem tudott változtatni, pedig komoly anglikán missziót folytattak a szigeten.
„Máltának gazdag és páratlan kulturális hagyomány az örököse, melynek magva az evangélium humanizmusa – mondta II. János Pál 2001-ben, második máltai útján. – Egy olyan világban, mely sóvárog az élet változásait irányító biztonságos fény után, nektek olyan spirituális és erkölcsi örökségetek van, mely képes meggyógyítani és fölemelni az emberi személy méltóságát, megerősíteni a társadalom szövetét, s értelmet és mélyebb tartalmat adni az emberi tevékenységnek. Ez az a bölcsesség és látásmód, melyet Málta fölkínálhat egy lassan, de biztosan bontakozó új történelmi korszaknak.”
