Ahol az összefogás és egymásra utaltság a mozgatórugó
Közösséggel egymásért
Szerző: Fazekas Orsolya
Magyarország déli részén, a Mecsek lábait elhagyva, a Zselici dombság csodálatos környezetében március elején vastag hó lepte be a tájat. Itt, Kaposvár és Pécs között helyezkedik el Sásd városa, ahol Rosner Zsolt plébános atya néhány év alatt egy olyan közösséget hívott életre, melynek tagjai fontosnak érzik a templomot és környezetét. Összesen 16 község tartozik Sásdhoz. Zsolt atya fiatalsága, rendkívüli munkabírása és lelkesedése a híveket is összefogásra, környezetük megbecsülésére tanítja. Az alábbi sorokon keresztül ízelítőt szeretnénk adni az olykor küzdelmes, de mégis örömben megélt hétköznapokról.
Sásd temploma 1796-ban Kisboldogasszony tiszteletére épült. A közvetlen szomszédságában áll a plébánia, ahol az összefogást az is jellemzi, hogy hétköznap, munkaidőben 13 fő gyűlt össze azért, hogy elmondhassák, mivel segítik egyházközségük életét. Ez a tizenhárom ember a munkálatok generátora és egyben végzője is, de mellettük még számos segítő dolgozik a közös célért.
Szinger József, az egyházközség világi elnöke kezdte a bemutatkozást, aki elmondta, hogy egyszerre lett a plébános úr kinevezésével egyházközségi elnök.
– Nagyon nehéz dolga lehetett a már idős és beteg Sonner Ádám atya után Rosner Zsolt atyának. Én mégis úgy érzem, megkaptuk személyében a jó papot. Rengeteg célkitűzése volt és van, amit ő meg is valósít. Megnehezíti a helyzetet, hogy mindent azonnal szeretne, de igyekszünk egyesíteni erőinket, és ahogy lehetőségeink engedik, elvégezzük a tennivalókat. Lelkesen segítünk neki mindenben. Fő célkitűzése az volt, hogy megszólítsa a fiatalokat. Ennek érdekében különböző terveket készített, amiket végre is hajtott. Az első ilyen a templom mögötti játszótér megépítése volt. Ez az időseknek eleinte nem tetszett, de végül jobban örültek, mint a gyerekek. A templomban a hangtechnika újult meg. A plébánia épülete körül a vízelvezetést kellett megoldani az épület megóvása érdekében. Ez is plébánosunk ötlete volt. Nagy felkészültségű, nagy műveltségű ember, aki több nyelven beszél. Ugyanakkor minden szociális réteggel megtalálja a hangot.
– Úgy hallottam, parkoló is készült itt, a plébánián? Hogyan folytak a munkáltok?
– Nagy munka volt. Sok köbméter földet kellett megmozgatni. Mi nem számítottunk erre a munkára, de plébános úr ezúttal is meggyőzött minket. A végeredmény óriási sikerélményt jelentett.
– Mind önkéntesekkel?
– Igen. Egy törzsgárda, négy-öt ember mindig itt volt. Nem mindenki ér rá, de a szándék megvan, és ez vezérel minket.
– A fűnyírásra is külön kis csoport alakult.
– Van egy kisebb, fiatal férfiakból álló csapat, akikkel alkalmasint értesítjük egymást, és egy előre megbeszélt időpontban közösen jövün – mondja Sárközi Zsolt, aki nemcsak ebben a szolgálatban vesz részt, hanem segít a helybéli karitatív munkákban is.
– Turula Tamásné, Kugl Kati a játszótér felelőse. Használják-e a gyerekek az új játszóteret?
– Nagyon szeretik, hiszen rendkívül jó helyen van. Az uniós követelményeknek is megfelel. Sokan járnak ide.
– Védik, óvják, akik idejárnak?
– Nagyon. Nem jellemző a rongálás. Ez a játszótér zárt helyen található, és csak a templomtól lehet megközelíteni. 10 és 17 óra között van nyitva, így este nem randalírozhat itt senki. Biztonságérzettel jöhetnek ide azok, akik szeretnének. A megóvása a mi feladatunk is. Amikor Zsolt atya szól, jövünk és rendbe tesszük.
– A játszótéren kívül gondoskodnak a gyerekek számára a szentmise alatti foglalkozásról is.
– Igen, a szentmise hangosító segítségével hallható abban a helyiségben is, ahol szőnyegen játszhatnak a picik felügyelettel, miközben figyelemmel kísérhetik, hogy mi történik a szentmise során.
– A templom takarítását is egy külön kis csoport végzi?
– Tizennégyen vagyunk, akikre mindig számíthatunk a templom rendbetartásánál. Ha felhívom telefonon az asszonyokat, mindig készséggel jönnek. Ha nem tudnak jönni, még elnézést is kérnek. Ebben az esetben szólunk másnak – mondja Földi Eszter.
Sárköziné Plesz Zsuzsanna az egyik fő megmozgatója a város lakóinak. Mondhatnánk úgy is, hogy élő hirdetőtábla. Ő mindig jeleskedik a hívek agitálásban.
– Úgy tudom, az Ön szerepe meghatározó volt a német mise elindításában is.
– A német mise úgy indult, hogy egyszer egy mise után arról beszélgettünk, kellene Sásdon is német mise, ugyanis Sásdon sok német származású ember él. Megkérdeztük a plébános urat, hogy mi a véleménye. Ő pedig a tőle megszokott lelkesedéssel elvállalta ezt a feladatot is. Legtöbben Mindszentgodisáról jönnek a német szentmisére. Külön buszt bérelnek erre az alkalomra.
A hívek nagyon szeretik. A Deutsch klub is beszállt. Mindig készülnek énekekkel is, melyeket Nemes Klári néni vezetésével tanulnak meg és adnak elő. Klári néni egyébként nem csak a templom zenei szolgálatát végzi, ő szervezi a lourdes-i kilencedet is.
Az egybegyűltek talán legfiatalabb tagja Miklós Róbert, gödrei plébániaigazgató és hitoktató.
– A gyerekek hány százalékát íratják be hittanra?
– Körülbelül 40-50 százalékukat. Gödrén van egy kisebb általános iskola. Ott mintegy 100 gyerek tanul, közülük 40-en hittanosok.
– Milyen ifjúsági programokat szerveznek?
– Van néhány hagyományossá vált programunk, mint például a sportnap. Ezt felváltva tartjuk a településeken. A következő április 25-én lesz Gödrén. Ilyenkor nagyon sok fiatal megmozdul. Főként focistáink vannak. Ezeket a rendezvényeket az önkormányzatok is segítik. Egy-egy ilyen alkalommal a helybéliek is látják, hogy milyen a katolikus közösség. Vannak nyári hittanos táboraink is. Eddig az alsós gyerekeket Szent János Bogár táborba küldtük. A felsősöket Püspökszentlászlóra visszük egy hétre. Ez mindig egy adott témára épül.
– A plébániai adminisztráción túl a diákok megmozgatásában, felkarolásában is Zsolt atya segítségére vannak.
Csirke Jenőné: – A Sásdi Római Katolikus Plébánia szervezésében a mágocsi, sásdi és vásárosdombói plébániai ifjúsága közös akcióba kezdett „Lánc, tánc, kapcsolatlánc” címmel. A Mobilitás Ifjúsági Szolgálat által támogatott programsorozat célja, hogy a fiatalok megfogalmazzák korosztályuk egy-egy problémáját, és a művészi önkifejezés eszközeivel Jézus Krisztusban élő válaszokat találjanak rá. A fiatalok rendkívüli módon élvezték ezt a programot, csakúgy, mint a Hétpróbás hegyhátkerülőt, ahol szintén volt munka, szórakozás, kacagás, melyek mind-mind a közösséget építették és egymás megismerését szolgálták. Egy újabb pályázat eredményeként egy héten kétszer a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozunk. Korrepetáljuk őket, havonta egy alkalommal pedig játszóházat vagy egyéb szórakozási programot szervezünk. Ehhez az iskolától kapunk segítséget, tippet, hogy kik vehetnek ebben részt. Célunk, hogy segítsük a rászorulókat. Itt a plébánián sok olyan pedagógus megfordul, aki időt szán erre a foglalkozásra.
A fent leírtakból is kitűnik, hogy nem könnyű a kistelepülések plébánosainak, híveinek az élete, de összefogással, megfelelő irányítással, lelkesedéssel és elsősorban hittel, szeretettel nagyon sok minden megoldható. Ez ugyan nem helyettesíti a pénzt, viszont értékesebbé teszi az emberi munkát, a közösséget.
