Pünkösdvasárnap
Éltető Szentlélek
Szerző: Horváth István Sándor
A húsvét utáni ötvenedik napon a Katolikus Egyház a Szentlélek eljövetelét ünnepli pünkösd napján. Az első pünkösdről olvastunk a szentmise olvasmányában az Apostolok cselekedeteiből. A beszámoló szerint szélzúgás kíséretében lángnyelvek alakjában ereszkedett le a Szentlélek az apostolokra, akik a Lélek indítására elkezdték hirdetni Jézus feltámadását és az evangéliumot az embereknek. A Jézus által korábban megígért, a pünkösdkor eljövő, a világot és az embereket megszentelő Szentlélekről mint a harmadik isteni személyről a hitvallásban a következőket mondjuk: „Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik; akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával”. E kijelentések közül mai pünkösdi elmélkedésünkben nézzük meg azt, mit jelent az, hogy a Szentlélek a mi „éltetőnk”? Ennek kapcsán a Jézust éltető, az apostoli Egyházat éltető és a minket éltető Szentlélekről szeretnék beszélni.
A Jézust éltetô Lélek
Jézus megtestesülésekor, azaz földi élete kezdetekor jelen van a Szentlélek. Az angyali üdvözletkor Mária megkérdezi az isteni hírnököt, hogy miként lehetséges, hogy gyermeke fog születni. Erre ő a következőt válaszolja: „A Szentlélek száll le rád” (Lk 1,35). Tehát a Lélek közreműködésének köszönhető, hogy Jézus megfogant Mária méhében, a Szentlélek ad Jézusnak életet. Nyilvános működésének kezdetekor a názáreti zsinagógába betérve Izajás próféta könyvéből ezt a részt olvassa fel Jézus: „Az Úr lelke nyugszik rajtam” (Iz 61,1), s ez igaznak bizonyult, amikor a későbbiekben Jézus a Lélek erejével hirdeti az örömhírt és tesz számtalan csodát. Ennél fontosabb, hogy a szenvedéstörténet beszámolója szerint Jézus úgy hal meg a kereszten, hogy „kilehelte lelkét” (Jn 19,31). Amikor pedig feltámadása után megjelenik az apostoloknak, hogy nekik ajándékozza a Szentlelket, előbb „rájuk lehelt” (Jn 20,22), ahogyan a mai evangéliumban olvastuk. Azért tehette meg ezt Jézus, mert feltámadt, újra él, újra élet van benne, újra a Szentlélek élteti őt.
Az apostolokat, illetve az Egyházat éltetô Lélek
A Szentlélek éltető hatását megfigyelhetjük továbbá az apostolokban és az apostoli Egyházban. Jézus kereszthalálát követően az apostolok félelemmel, csalódottsággal és erőtlenséggel a szívükben bezárkóznak, elzárkóznak a világ elől. Még az életkedvük is elszáll. Élettelen magatartásukon a Feltámadottal való találkozás tud csak változtatni, aki nekik ajándékozza a Szentlelket. A Lélek erővel tölti el őket, s ezen erő birtokában indulnak el, hogy tanúságot tegyenek a feltámadásról. Az Egyháznak minden korban feladata az evangélium hirdetése, ahogyan ezt az első pünkösdkor a Szentlélekkel eltelt apostolok is tették. Az evangélium felfedezése és életté váltása mindig új lendületet ad a keresztényeknek. A Szentlélekről elmondható ugyanakkor, hogy ő az egység éltetője az Egyházban. Miként együtt voltak az apostolok a Szentlélek eljövetelekor, ugyanúgy az egység megvalósítására törekvőkkel van a Lélek. Ő ösztönöz bennünket a közös imára, a szeretetszolgálatra és a misszióra. A Szentlélek működésének következő területe az Egyházban a bűnbocsátó kegyelem közvetítése. Jézus ezt mondja az apostoloknak: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer” (Jn 20,23). Az Egyház szolgálata által a bűn miatt lelkileg halott emberek újjászületnek a kegyelmi életre. Nemde ez is az éltető Lélek hatása?
A minket éltetô Szentlélek
A Szentlélek éltető erejét nemcsak az Egyház egész közössége tapasztalhatja meg, hanem minden egyes hívő is, aki elkötelezi magát a keresztény életre. A Szentlelket mint ajándékot és a Szentlélek hét ajándékát: a bölcsességet, az értelmet, a jó tanácsot, a tudományt, a lelki erősséget, a jámborságot és az istenfélelmet a bérmálás szentségében kapjuk meg. Ő tesz képessé minket arra, hogy hitvalló keresztények legyünk. Emellett egyéni életünkben szükségünk van a Lélekre azért is, hogy megszentelje életünket és megmutassa nekünk az örök életre vezető utat. Ebben az értelemben tehát ő az örök üdvösség forrása számunkra. Továbbá a Léleknek köszönhetjük azt is, hogy bennünk él Isten szeretete. Szent Pál apostol tanítja a következőt: „A nekünk ajándékozott Szentlélek által kiáradt szívünkbe az Isten szeretete” (Róm 5,5). Ha a Lélek szerint élünk, bennünk él a szeretet.
Egy imával fejezzük be gondolatmenetünket, amely összefoglalja a mai elmélkedésben elhangzott főbb gondolatokat:
Jöjj el, Szentlélek Isten! Jöjj el, éltető Lélek!
Jöjj el, Jézus Lelke! Jöjj el, aki jelen voltál a megtestesüléskor. Jöjj el, aki a feltámadáskor új életet adtál az Úrnak!
Jöjj el, Szentlélek, az apostolok és az Egyház Lelke! Jöjj, és segítsd az Egyház minden tagját a tanúságtételben és az evangélium hirdetésében! Jöjj el, megbocsátás Lelke és egységet adó Lélek!
Jöjj el, megszentelő Szentlélek! Jöjj el, hét ajándék Lelke! Jöjj el, tanúságtevő Lélek! Jöjj el, maradj az Egyházzal és maradj bennünk! Jöjj el, szeretet Szentlelke, hogy bennünk éljen az Isten szeretete!
