Időszaki kiállítás a Pannonhalmi Főapátságban
Biblia Scripta – Az Írás a középkorban
Szerző: Dénesi Tamás
Időszaki kiállítás várja Pannonhalmán az érdeklődőket 2010. március 21-től november 11-ig, amely a középkori írás és a kódexek elkészítésének folyamatát mutatja be két Pannonhalmán őrzött kódex segítségével.
Ha kezünkbe veszünk egy Szentírást, nem gondolunk arra, hogy a Bibliát közel ezerötszáz évig, a könyvnyomtatás feltalálásáig kézzel másolták, és így – másolatról másolatra – terjesztették. Egy teljes Biblia megírása akár egy évet is igénybe vehetett. Az sem jut eszünkbe, hogy egy Szentírást tartalmazó kódex összeállításához egy nagy birkanyáj bőrét kellett felhasználni, ugyanis a középkor nagy részében pergamenre, azaz állati bőrből készült íróanyagra írtak. Európában csak a 14. században kezdett elterjedni a papír.
Ha kezünkbe veszünk egy középkori Bibliát, több nehézségbe ütközünk. „Nyugaton” a reformáció századában terjedtek el a népnyelvű Szentírások, azt megelőzően szinte kizárólag latinul másolták és olvasták azt. Az átlagos mai olvasót azonban nem csak a latin nyelv akadályozza a kéziratos szöveg megértésében. A karoling írást könnyen tudjuk olvasni, a gótikus kódexírás betűinek kiolvasása ellenben több gyakorlást igényel. Ha pedig már ki tudjuk olvasni a betűket, a sok rövidítésjelet kell megtanulnunk. A másolók ugyanis – hogy takarékoskodjanak a pergamennel és saját munkaidejükkel – számos rövidítést dolgoztak ki munkájuk során. Még szerencse, hogy ezeket a rövidítésjeleket Európa-szerte hasonlóképpen használták, így az egységes gyakorlat megkönnyítette az írást és az olvasást is.
Ezek után talán egyértelműnek tűnik, hogy egy teljes Szentírást nem lehet hiba nélkül lemásolni. A legtöbb esetben az ellenőrzés során észrevették az elírásokat, de a kéziratok tartalmaznak ki nem javított hibákat is. Ha egy ilyen kódexet kértek kölcsön másolásra, a hiba tovább terjedhetett, és ezzel romlani kezdett az Írás szövege. Ezért egy-egy problémásabb szentírási szöveghelyet csak hosszadalmas munka folyamán tudtak rekonstruálni a bibliakutatók.
A középkor nagy részében tehát a könyveket kölcsönkérték és lemásolták, csak a késő középkorban alakult ki a könyvkereskedelem. A szövegek vándorlásával természetesen a díszítő elemek is vándoroltak. A néha nagyon magas művészi szinten dolgozó kódexdíszítők, az illuminátorok nevét általában nem ismerjük, a másolók viszont gyakran megörökítették nevüket a kódex utolsó oldalán, a kolofónban.
Az idei pannonhalmi időszaki kiállítás a középkori írás és a kódexek elkészítésének folyamatát, ezáltal a középkori művelődéstörténet fontos és érdekes területét mutatja be; mindezt két Pannonhalmán őrzött kódex segítségével, egy 13. századi teljes Bibliával és az 1510-es években készült Pannonhalmi Evangelistariummal.
