Szentelésükre készülő kispapokkal beszélgettünk
Meghívás az Úr szôlôjébe - a Papság Évében
Szerző: Körössy László
Fotó: Szarvas István
Vianney Szent János (1786-1859) halálának 150. évfordulójához kapcsolódóan XVI. Benedek pápa 2009. június 19-én nyitotta meg a Papság Évét, amely idén június 19-én zárul. Az ünnepi év célja, hogy a papságnak az Egyházban és a modern társadalomban betöltött szerepére és küldetésére, valamint a papképzés fontosságára irányítsa a figyelmet. Az év zárásaként papok világtalálkozójára kerül sor Rómában. Magyarországon június 19-én több egyházmegyében is lesz papszentelés. Két szentelés előtt álló kispappal beszélgettünk hivatásukról.
Negyela Zoltán a szabadkai Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégiumban érezte meg a küldetést a papi hivatásra, s miután befejezte tanulmányait, jelentkezett a püspökénél, aki Egerbe küldte tanulni, majd két év után a szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskolára. „A filozófiai tanulmányokat Egerben lezártam, s Szegeden kezdtem meg a teológiai stúdiumokat. A 2009/10-es tanévben pedig beiratkoztam a Kánonjogi Posztgraduális Intézetbe” – sorolja az eddig megtett út állomásait Negyela Zoltán, aki idén diplomázik teológus szakon Szegeden.
A tudományok iránt érdeklődő kispap tovább is szeretne tanulni. Az egyházjogon belül a házasságra vonatkozó rész érdekli. „Ugyanis ez a terület a lelkipásztori gyakorlatban is fontos útmutatásokat ad, segít megoldani a felmerülő problémákat” – mondja Negyela Zoltán. Kovács József, a szegedi szeminárium rektora ajánlotta számára a kánonjogi képzést, amikor a kispap felvetette, hogy érdekes lenne magyar viszonylatban is római mintára vett ítéleteket alkalmazni.
Negyela Zoltán számára meghatározó papi személyiség Kovács Ervin premontrei szerzetes, aki a liturgiában a rendkívüli rítus (tridenti liturgia) elkötelezett híve. „Ő volt, aki felélesztette bennem a hivatást, majd hetedikes, nyolcadikos koromban, és később is végigkísérte életem fontos szakaszait. Jelenleg is tartjuk a kapcsolatot. A mostani szabadosabb nézetekkel szemben – amelyek az Egyházban is jelen vannak – ő a konzervatívabb vonalat képviseli, amely szerint papság lényegi vonása a liturgiában teljesedik ki. Másik meghatározó személy számomra a szegedi szeminárium rektora, Kovács József atya, aki a hivatásom másik szakaszát a szemináriumba való lépésemtől kezdve formálja, javítja a gyöngeségeimet, ugyanakkor pedig meglátja a jót is, ami kiteljesedhet bennem. Reményt látott a fejlődésre, és rámutatott a megfelelő útra.”
Negyela Zoltán a szabadkai Szent Teréz Plébánia közösségében „nevelkedett”. Így emlékezik erre az időszakra: „Szabadkán jó értelemben vett konzervatív légkör uralkodik, ami nem jelenti azt, hogy ki-ki ne találná meg a maga helyét, önmagát a közösségben. A plébános nyitott a személyes beszélgetésekre, ezeken keresztül tartja a kapcsolatot a hívekkel.
A kispap így jellemzi magát: „Visszahúzódó alkat vagyok, tudományos beállítottságú, s a konzervatívabb szemléletet képviselem, ezt hoztam magammal, a régi értékekhez igyekszem ragaszkodni, hozzájuk kötődöm.
Mindenekelőtt pap szeretnék lenni és tanár. A teológiában több terület is érdekel, amelyben szeretnék elmélyülni, most éppen a kánonjog, de emellett a biblikum és a liturgia is, ugyanakkor mindhárom terület szoros egységet képez. Tanulmányaim befejeztével ezen tudományágak szintézisén dolgoznék szívesen, amely a lelkipásztorkodásban is gyümölcsöző lehet.
Az emberek manapság fokozottabban érdeklődnek a tudományosság iránt, mint korábban, és vonzza őket a Biblia. Fontos, hogy a biblikus fogalmakat ne felszínesen, a megszokott panelek alkalmazásával, hanem mélyrehatóan magyarázzunk, a liturgia keretében, az egyházi hagyományokra támaszkodva. Véleményem szerint rendkívül fontos lenne, hogy mindenki, aki papnak készül, tanuljon héber és görög nyelvet, ugyanis az eredeti szöveg ismerte nélkül nem lehet megfelelően magyarázni a Bibliát. Aki nem tanulta a
bibliai nyelveket, Istent sem tudja olyan mélyrehatóan megérteni, mint aki bepillantást nyert e nyelvek világába. Nyilvánvaló, hogy én sem sajátítottam el tökéletesen ezeket, de látom, hogy többet mond az eredeti szöveg, más lelkülettel is olvasom, mint a fordítást, amely egy kicsit mindig torzít. Az eredeti szövegből kiinduló magyarázat azok számára is fontos, akik nem tanulták e nyelveket, főképpen, mert igényük van arra, hogy megértsék a Szentírás üzenetét.
Fiatalok, de középkorúak számára is sok esetben kevés, ha a pap csak nagy általánosságokat mond, például a szeretetről.
Egyes helyeken, plébániákon nagyon jól működnek a Biblia-körök, beszélgetések egy-egy perikópáról, s ezekre a beszélgetésre bizony alaposan fel kell készülnie a papnak. A tudományos munka és a lelkipásztori szolgálat kapcsolata ezen a ponton is összefügg.”
Negyela Zoltánt arról is kérdeztük, hogy melyek voltak a meghatározó élményei a Papság Évében. „Megdöbbentő élmény és hatalmas kegyelem volt, amikor megyés püspökömmel, Kiss-Rigó Lászlóval múlt év decemberében elutazhattam a Szentföldre, és azokon a helyeken járhattam, ahol Jézus járt. Leírhatatlan, szavakba nem önthető élmény volt, lelki többlet, erőt adott a továbbiakhoz. Különösen azért, mert vonakodtam az úttól. Amikor azonban leszálltunk a reptéren, és kiléptem a repülőgépből, mintha az idő megállt volna.
Nagyon fontos volt számomra a Váci Egyházmegye által szervezett kispapi zarándoklat is, amelyen az ország minden szemináriumából részt vettek kispapok. Megható és megfogható volt az, hogy valamit közösen csináltunk. A közös cél érdekében, Jézusért jöttünk össze. Több százan voltunk jelen. A közös keresztút, a zarándoklat, Juliusz Janus apostoli nuncius gondolatai a papságról mind hatalmas élményt jelentettek számomra.
Késôi hivatás? – Soha nem késô!
Galuska Mihály Egerben készült a szentelésre. Idén lesz ötven éves. „Kazincbarcikán, az Avilai Nagy Szent Teréz Plébánián már kamasz ministránsként felmerült bennem a papi hivatás gondolata, de a reál tantárgyakhoz vonzódtam, ott értem el sikereket, és úgy gondoltam, hogy mégsem a lelkipásztori hivatást szánta nekem az Úr.” Állategészségügyi főiskolát végezett, több beosztásban dolgozott, vezetőként is. „1996-ban a pedagógusi pályát választottam, középiskolában, majd egyéni vállalkozóként közgazdaságtant oktattam.” A pedagógusi évek alatt pedig ismét jelentkezett a régi gondolat. „Ahogy a diákokkal beszélgettem felmerülő problémáikról, kérdéseikről, arra gondoltam, valószínűleg annak idején el kellett volna mennem papnak, és több segítséget nyújthattam volna az embereknek.” 2005-ben Seregély István érsek kezdeményezésére a Magyar Katolikus Püspöki Kar meghirdette a késői hivatások szemináriumát. Ebben bátorítást és hívást érezve, Galuska Mihály is jelentkezett a szemináriumba. „Próbáltam megbeszélni ezt a Jóistennel, és úgy éreztem, még egy lehetőséget adott nekem, hogy munkás lehessek az ő szőlőskertjében. Beadtam a jelentkezésemet, és felvetek.” Számára a legnagyobb élményt a Papság Évében a Ternyák Csaba egri érsek által a torinói lepelhez szervezett zarándokút jelentette, illetve egy Ars-ban megtartott szentmise Viennai Szent János oltáránál. „Ebben az évben a saját papságomra készültem fel, így ez különösen is fontos számomra.” Galuska Mihály a pap elsőrendűen fontos feladatának tekinti a közösségépítést, az emberek közvetlen, személyes megszólítását, meghallgatását.
Kései hivatásáról így vall: „Amikor ismerőseim értesültek arról, hogy papnak készülök, valaki azt mondta: későn érő fajta vagy. Remélem, hogy késői fajtaként is jó gyümölcsöt fog teremni életem fája.”
