Cikkek listázása

Szentelésükre készülő kispapokkal beszélgettünk

Meghívás az Úr szôlôjébe - a Papság Évében

Szerző: Körössy László

Fotó: Szarvas István

Vianney Szent János (1786-1859) halálának 150. évfordulójához kapcsolódóan XVI. Benedek pápa 2009. június 19-én nyitotta meg a Papság Évét, amely idén június 19-én zárul. Az ünnepi év célja, hogy a papságnak az Egyházban és a modern társadalomban betöltött szerepére és küldetésére, valamint a papképzés fontosságára irányítsa a figyelmet. Az év zárásaként papok világtalálkozójára kerül sor Rómában. Magyarországon június 19-én több egyházmegyében is lesz papszentelés. Két szentelés előtt álló kispappal beszélgettünk hivatásukról.

Negyela Zoltán a szabadkai Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégiumban érezte meg a küldetést a papi hivatásra, s miután befejezte tanulmányait, jelentkezett a püspökénél, aki Egerbe küldte tanulni, majd két év után a szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskolára. „A filozófiai tanulmányokat Egerben lezártam, s Szegeden kezdtem meg a teológiai stúdiumokat. A 2009/10-es tanévben pedig beiratkoztam a Kánonjogi Posztgraduális Intézetbe” – sorolja az eddig megtett út állomásait Negyela Zoltán, aki idén diplomázik teológus szakon Szegeden.

A tudományok iránt érdeklődő kispap tovább is szeretne tanulni. Az egyházjogon belül a házasságra vonatkozó rész érdekli. „Ugyanis ez a terület a lelkipásztori gyakorlatban is fontos útmutatásokat ad, segít megoldani a felmerülő problémákat” – mondja Negyela Zoltán. Kovács József, a szegedi szeminárium rektora ajánlotta számára a kánonjogi képzést, amikor a kispap felvetette, hogy érdekes lenne magyar viszonylatban is római mintára vett ítéleteket alkalmazni.

Negyela Zoltán számára meghatározó papi személyiség Kovács Ervin premontrei szerzetes, aki a liturgiában a rendkívüli rítus (tridenti liturgia) elkötelezett híve. „Ő volt, aki felélesztette bennem a hivatást, majd hetedikes, nyolcadikos koromban, és később is végigkísérte életem fontos szakaszait. Jelenleg is tartjuk a kapcsolatot. A mostani szabadosabb nézetekkel szemben – amelyek az Egyházban is jelen vannak – ő a konzervatívabb vonalat képviseli, amely szerint papság lényegi vonása a liturgiában teljesedik ki. Másik meghatározó személy számomra a szegedi szeminárium rektora, Kovács József atya, aki a hivatásom másik szakaszát a szemináriumba való lépésemtől kezdve formálja, javítja a gyöngeségeimet, ugyanakkor pedig meglátja a jót is, ami kiteljesedhet bennem. Reményt látott a fejlődésre, és rámutatott a megfelelő útra.”

Negyela Zoltán a szabadkai Szent Teréz Plébánia közösségében „nevelkedett”. Így emlékezik erre az időszakra: „Szabadkán jó értelemben vett konzervatív légkör uralkodik, ami nem jelenti azt, hogy ki-ki ne találná meg a maga helyét, önmagát a közösségben. A plébános nyitott a személyes beszélgetésekre, ezeken keresztül tartja a kapcsolatot a hívekkel.

A kispap így jellemzi magát: „Visszahúzódó alkat vagyok, tudományos beállítottságú, s a konzervatívabb szemléletet képviselem, ezt hoztam magammal, a régi értékekhez igyekszem ragaszkodni, hozzájuk kötődöm.

Mindenekelőtt pap szeretnék lenni és tanár. A teológiában több terület is érdekel, amelyben szeretnék elmélyülni, most éppen a kánonjog, de emellett a biblikum és a liturgia is, ugyanakkor mindhárom terület szoros egységet képez. Tanulmányaim befejeztével ezen tudományágak szintézisén dolgoznék szívesen, amely a lelkipásztorkodásban is gyümölcsöző lehet.

Az emberek manapság fokozottabban érdeklődnek a tudományosság iránt, mint korábban, és vonzza őket a Biblia. Fontos, hogy a biblikus fogalmakat ne felszínesen, a megszokott panelek alkalmazásával, hanem mélyrehatóan magyarázzunk, a liturgia keretében, az egyházi hagyományokra támaszkodva. Véleményem szerint rendkívül fontos lenne, hogy mindenki, aki papnak készül, tanuljon héber és görög nyelvet, ugyanis az eredeti szöveg ismerte nélkül nem lehet megfelelően magyarázni a Bibliát. Aki nem tanulta a

bibliai nyelveket, Istent sem tudja olyan mélyrehatóan megérteni, mint aki bepillantást nyert e nyelvek világába. Nyilvánvaló, hogy én sem sajátítottam el tökéletesen ezeket, de látom, hogy többet mond az eredeti szöveg, más lelkülettel is olvasom, mint a fordítást, amely egy kicsit mindig torzít. Az eredeti szövegből kiinduló magyarázat azok számára is fontos, akik nem tanulták e nyelveket, főképpen, mert igényük van arra, hogy megértsék a Szentírás üzenetét.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>