Hatvan éve történt
A szerzetesrendek feloszlatása
Szerző: Körössy László
Az 1950-es év a magyarországi kommunista vezetésnek a Katolikus Egyházzal kapcsolatos, régóta előkészített döntéseinek megvalósulását hozta. A szerzetesek elleni támadások is újból napirendre kerültek. A szerzetesrendek rendfőnökei ezt sérelmezve 1950. április 15-én közös levélben fordultak Darvas József kultuszminiszterhez, Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes pártfőtitkárhoz, Szakasits Árpádhoz, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökéhez. A püspöki kar már korábban (1950 februárjában) felvetette az ügyet a kormányzatnak, eredménytelenül.
Nyár elején azután a kommunista kormányzat elérkezettnek látta az időt, hogy megtegye az első lépést.
1950. június 9-ről 10-re virradó éjjel a jugoszláv határ mentén lévő járásokból kiutasította a szerzeteseket azzal a mondvacsinált indokkal, hogy a szerzetesek az imperialistáknak kémkednek. Az akciót széles körű előkészítés előzte meg. A Belügyminisztérium Központi Irattárában megmaradt adatok szerint ekkor összesen 894 szerzetest, 579 nőt és 315 férfit utasítottak ki.
Ezt követően június 18-ról 19-re (vasárnapról hétfőre) virradó éjjel folytatódott a kitelepítés. Budapesten s a nagyobb városok közül azokban, amelyekben még nem volt ilyen intézkedés, és ahol nagyobb középiskolák voltak. Ekkor 1074 szerzetest és apácát telepítettek ki.
Megkezdődtek a tárgyalások a püspöki karral, s eközben újabb kitelepítésékre került sor. Július 11-ről 12-re (szerda-csütörtök) virradó éjszaka a nyugati határ mentén 299 szerzetes telepítettek ki, de még július 31-ről augusztus 1-re virradóra is történt ilyen akció (661 fő áttelepítése).
A kiürített rendházakat, a lepecsétel irattárakat és levéltárakat az összes kitelepítés során az ÁVH „őrizetére” bízták.
A püspöki kar és az állam közötti „tárgyalások” augusztus 30-án értek véget. Az „egyezmény” szerint a Katolikus Egyház úgymond jogot kapott négy hittudományi főiskola és nyolc gimnázium fenntartására, a szerzetesrendek közül a bencés, a piarista, valamint a ferences rend Kapisztrán Szent Jánosról nevezett rendtartománya és a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek rendje maradhatott meg. A rendi (nyilvános és rejtett) élet rendszerváltozásig terjedő időszakának dokumentálása, illetve a kitelepített, elüldözött, bebörtönzött szerzetesek sorsának hiteles leírása a jelen sürgető feladata, amely folyamatban van.
Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a jövőépítésről sem, amely a megváltozott körülmények között a rendszerváltozáskor újrainduló szerzetesrendeknek a múlt tisztázása melletti fő feladata.
