Cikkek listázása

Nyílt esték a Központi Szemináriumban

Várnak ránk a világban

Szerző: K. L.

A minden második pénteken sorra kerülő, hagyományos nyílt este célja, hogy „rátaláljunk papi, szerzetesi hivatásokra és a papi, szerzetesi hivatások is esetleg ezeken az estéken rátaláljanak tulajdonosaikra” – vallják a szervezők. Az idei programokat Óra Krisztián és Széchenyi Attila szervezik.

Krisztián szombathelyi egyházmegyés kispap, negyedéves a budapesti Központi Szemináriumban, gimnázium után jelentkezett ide. Attila kalocsa-kecskeméti egyházmegyés, piarista kispapként kezdte, majd 2008-ban jelentkezett át a „központiba”, és idén január elején lett diakónus, nyáron lesz a pappá szentelése. A nyílt esték szervezését minden évben más kispap(ok) végzi(k), „hogy mindenki tudjon apostolkodni” – teszi hozzá Krisztián.

– A legfontosabb a találkozás és a jelenlét – folytatja a negyedéves kispap –, a célunk, hogy a fiatalok együtt lehessenek olyan emberekkel, akik döntöttek a papság mellett. A papsággal kapcsolatos témák, praktikus vagy döntést segítő kérdések is megfogalmazódnak ezeken az alkalmakon, valamint a felmerülő nehézségekről is lehet beszélgetni.

– Plakátot tettünk közzé a nyílt esték meghirdetésére, de vannak, akik e-mailen tartják velünk a kapcsolatot – mondja a rendezvény ismertségét firtató kérdésemre Attila. – Nemrég az utcán szólított meg egy ismerősöm, akivel az Egyetemi templomban szoktam találkozni, és kiderült, hogy érdeklődik a papság iránt – mondja.

Krisztián meséli, hogy a legutóbbi alkalmon egy nyolcadikos iskolásfiú, valamint egy negyvenes évei végén járó, doktori végzettségű úriember is részt vett, s egy másik negyvenes is.

– Jönnek végzős középiskolások is, olyanok, akik kíváncsiak az életünkre.

A nyílt esték kezdetén másfél órás közös szentségimádásra van lehetőség, majd szentmise következik, azután az adott téma megtárgyalása s a közös vacsora.

A legutóbbi alkalmon, január 8-án az evangéliumi tanácsokról (szegénység, tisztaság, engedelmesség) beszélgettünk – mondta Attila. – Máskor például a papi magányról, annak megéléséről is szó esett.

Arra a kérdésre, hogy a mai világban hogyan lehet a „süvítő ellenszélben” továbbadni az értékeket, Attila így felel:

– Ha a világ által előnyben részesített értékeket nem is tekintjük magunkénak, mégis tudnunk kell, vannak emberek, akik a világban élve az Egyháztól várják az eligazítást. A szolgálat során pedig nem azt nézem, hogy mi van körülöttem, hanem azt, hogy Isten hívott engem, s próbálok előre menni.

Krisztián is válaszol kérdésemre:

– Talán soha sem felejtem el azt a pillanatot, amikor átéreztem, hogy Isten erre a hivatásra küldött. Béke van bennem, tudom, hogy jó helyen vagyok. Az Úr megbízik bennünk minden gyengeségünk ellenére, s így nekünk is meg kell tennünk azt a keveset, amit mi tehetünk. Sokan várnak ránk a világban, az embereknek nagy szükségük van a papokra, még ha nem is akarnak róluk tudomást venni. Ha a szívük mélyére néznek, akkor azért belátják, hogy nem nélkülözhetik Istent és az Isten embereit. Az Úr hűséges azokhoz, akiket meghívott – ebben bízunk, és hűséggel próbálunk erre a hívásra válaszolni – mondja összefoglalóan Krisztián.

A szemináriumi életről szólva a kispapok elmondták, hogy a tanulmányok mellett fontosak a barátságok.

– Jellemző erre a házra, ahol harmincnyolcan lakunk, hogy benézünk egymáshoz a közös kötött programokon kívül is, elbeszélgetünk egy tea, egy kávé mellett – mondja Attila.

– Jó tudni, hogy itt a házban imádkoznak az emberért, és jó megtapasztalni, ahogy egymást buzdítjuk – veszi át a szót Krisztián. – Ha a nap végén bent vagyok a kápolnában, jó látni, hogy ott az egyik kispaptársam is vagy egy elöljáró, és imádkozik. Egymásnak is tudunk példát adni.

2007-ben nyári jubileumi cserkésztalálkozó volt. Egy szemináriumi cserkésztársamnak mondtam: menyire jó lenne elmenni oda, mindenféle forrásból gyűjtöm erre a pénzt. Később éppen a kápolnába mentem, leültem a helyemre, és a padomban egy borítékot találtam. Kivettem onnan, név nem volt rajta – tízezer forintot találtam benne. Sejtettem, hogy a cserkész kispaptársam volt, és jól esett, hogy ennyire figyelünk egymásra. Nagyon hálás voltam.

A nyílt este szervezői azt is elmondták, hogy a tavaly tapasztaltakon felbuzdulva egy nyílt napot is terveznek tavasszal. Ennek keretében játékra, barátságos szellemű, kötetlenebb beszélgetésekre is sor kerülhet.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>