Cikkek listázása

Húsvéti szakrális népszokások régen és ma

„Urunk Krisztus feltámadását jól megülni…”

Szerző: Toldi Éva

Vallási ünnepi hagyományainknak, szokásainknak, van egy olyan – gyakran már a városi embernek ismeretlen, sőt faluhelyen is már elhalt vagy elhalóban lévő – tartománya, amely „a magyarul átélt katolicizmusnak és a katolikussá teljesedett magyarságnak szimbolikus bizonysága…”, ahogy Bálint Sándor, a szakrális néprajz kiváló tudósa írta Boldogasszony vendégségében című könyvében.

Hihetetlenül gazdag szakrális néprajzi szokásvilág bontakozik ki a kereszténység főünnepének, húsvétnak ünnepkörében is.

A nagyhét, amelyet a népi emlékezet az északi országrészben több helyütt sanyarúhétként emleget, az Őrségben pedig videshétként (vizeshét), kifejezi a nagyböjti időszak két legfőbb mondandóját az emberhez. Utal Krisztus szenvedéstörténetének, kínhalálának szomorú eseményeire, valamint a bűnös embernek a megtisztulás, a megváltás utáni vágyakozásra, amely a természet megújulásával, újjászületésével párhuzamos minden tavasszal. A népszokásokban ezért a szakrális hagyományok összekapcsolódnak természeti, gyakran mágikus eredetű, célzatú rítusokkal. Az Egyház már az első századokban megkövetelte híveitől, hogy évente legalább egyszer, húsvét alkalmával járuljanak a szentségekhez: gyónjanak, áldozzanak. Ez nagyon komoly és súlyos belső parancs volt, s ezt a falu- és a családi közösségek számon is tartották. A testi és lelki tisztálkodással összefüggött a húsvéti nagytakarítás a házban meg a porta körül. Palóc vidéken a gazdaember ekkor a lakó- és melléképületeket meg is újította, söpört, tapasztott, meszelt, lefestette a bútorokat, a szerszámait megtisztította, megfényesítette. Mindennek ragyognia kellett, mert hisz: „nem leend Urunk Krisztus feltámadását jól megülni, ha kiül és bejül nem tiszta az ember és a porta”. A húsvéti kötelező gyónás alkalmával a hívek a múlt század elején még úgynevezett gyónócédulát kaptak a paptól, amelyet imakönyveikben őriztek, s a következő házszentelés ünnepén ezt kitették az asztalra, vagy cérnára fűzve kiakasztották a szoba falára, bizonyságul.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>