„Boldogok a tisztaszívűek!”

A múlt év őszén, szeptember 26-án, a budapesti Egyetemi templomban mintegy kétszáz fiatal gyűlt össze, hogy együtt imádkozzanak és elmélkedjenek a tiszta szerelem értékéről. Ezen az estén Bíró László püspök a tisztaság szabadságáról beszélve elmondta, hogy a szabadság nem elszakadás, leválás valamitől, hanem elköteleződés valami mellett. Az ember testtől átjárt lélek és lélektől átjárt test. Ezért nemcsak a test ösztöneit, vágyait követi, hanem figyel arra is, Akinek templomává lett, arra a Lélekre, amely átjárja őt. A szexualitás Isten ajándéka, legnagyobb értékeink közé tartozik, amiért az ember Isten kedvéért lemondhat. A tisztaság nem beszűkíti, hanem éppen ellenkezőleg: kitágítja, kiszélesíti az ember életét, hiszen a tisztaságban az emberi élet teljességét éljük meg.

Az Egyház szóhasználatában a tisztaság az evangéliumi tanácsok közé tartozik. Miért „csak” tanács? – tette fel a kérdést a püspök. Az ókor nem tudta elképzelni Isten és ember barátságát, Jézus azonban új módon beszél erről a kapcsolatról: barátaim vagytok. A szolga csak az erejét adja urának, a barát viszont a szívét is odaadja. A barát pedig nem parancsol barátjának, hanem tanácsot ad. Bár a tisztaság tanács, mindannyiunk számára kötelező, kinek-kinek állapota szerint. A tisztán megélt szerelem ugyanakkor prófétai kiállás is, amely nem engedi, hogy az ember fogyasztási cikké alacsonyodjon. A tisztaságról tanúskodni azt jelenti: prófétai hivatást vállalni, prófétai jellé válni, ami a keresztségből fakadó kötelességünk. Tudomásul kell vennünk, hogy a társadalomban a kisebbséghez tartozunk. Amikor azonban a kevesek összegyűlnek, akkor az Egyház megéli az apró kovász szerepét, egyetemes küldetését, és mindenkit szeretne meghívni a tisztaságra – mondta összefoglalóan Bíró László püspök.