Testvériskolák diákjai Pannonhalmán
Összekötni és megőrizni
Szerző: Dejcsics Konrád OSB
Húsz évvel ezelőtt, 1989 októberében a Pannonhalmi Bencés Gimnázium testvériskolájának, a németországi Meschedei Apátság gimnáziumának diákjai két kisbusszal Magyarországra utaztak. Az események felgyorsulása miatt akkor az a kérés érkezett hozzájuk, hogy segítsenek be NDK-s német családok utaztatásába a Balaton és Budapest között. Egy fiatalember velük együtt utazott vissza az akkori NSZK-ba – három hét elteltével pedig ledőlt a fal. Idei látogatásukkor erről is meg emlékeztek a Vesztfáliából érkezett tanárok és diákok Pannonhalmán.
1981-ben két ütött-kopott kisbusszal érkezett Eberhard Borghoff német tanár és diákcsapata Pannonhalmára, a vasfüggöny mögé, hogy a meschedei és pannonhalmi apátság iskolái között testvérkapcsolatot hozzanak létre, s azon túlmenően, hogy bepillantást nyernek a szocialista rendszerben élő kortársak életébe, az együttműködés és a segítségnyújtás lehetőségeit is megtalálják. 1982-ben került sor a viszontlátogatásra Várszegi Asztrik akkori gimnáziumi tanár vezetésével: a találkozóhely Bécsben volt, oda pedig fiktív meghívólevelekkel, kitalált rokonokkal és német igazolásokkal, kerékpáron, stoppal, vonaton és gyalog érkezett egy maroknyi pannonhalmi diák, hogy – a feltűnést elkerülve, a határon átjutva – néhány napot Németországban tölthessen, megízlelve a szabadabb világ levegőjét. A kapcsolat folytatódott: 1989-ben együtt élték át a határnyitást, majd a fal leomlását, az azóta eltelt húsz esztendőben pedig évről évre felváltva látogatják meg egymást a német és magyar diákcsoportok.
2009. szeptember 11. és 20. között negyvenöt németországi diák, valamint öt tanár látogatta meg a pannonhalmi gimnázium diákjait Eberhard Borghoff tanár vezetésével. Az idő egyik felét az itthoni diákok családjainál töltötték, a második szakaszban Pannonhalmáról kiindulva felvidéki, tihanyi és budapesti kirándulásokon vettek részt, miközben megismerték a pannonhalmi gimnázium életét is. A vendéglátásba olyan diákok is bekapcsolódtak, akik maguk is részt vettek hasonló látogatásban, sőt olyan öregdiákok is, akik a kapcsolat révén hosszabb-rövidebb időt töltöttek Németországban. Egy ideje lehetőség nyílik ugyanis arra is, hogy érettségizett bencés diákok egy-egy évet a Meschedei Apátság lelkigyakorlatos házában, az Oaseban töltsenek, részt vegyenek az ottani iskola életében, valamint különböző szolgálatokat végezzenek a házban.
A csaknem harminc évre visszatekintő kapcsolat nehezebb éveiben a kölcsönös utazásokon kívül a meschedei gimnázium jelentős anyagi és szellemi segítséget nyújtott pannonhalmi testvérének. A vasfüggöny leomlásával a kapcsolatok széles skálája alakult ki a német és angol nyelvterület további iskoláival is (Ettal és Metten kolostori iskolája Németországban, Kremsmünster Ausztriában, Ealing Angliában, Saint Vincent Abbey az USA-ban, valamint Monte Cassino és Albenga Olaszországban), s egyre fontosabb kérdéssé válik, hogy a pannonhalmi gimnázium mivel tudja viszonozni, „meghálálni” mindazt a segítséget, amelyet nyugati testvériskoláitól kapott. Arra, hogy a nyugati vendégdiák-programok példájára nyugati diák hosszabb ideig a gimnázium diákja legyen, a nyelvi akadályok miatt kevés az esély. Viszont az iskola megpróbálhatja továbbítani mindazt „kelet felé”, amit maga „nyugatról” kapott. Az elmúlt években két további testvériskolai kapcsolatot jött létre egy erdélyi (Segítő Mária Katolikus Líceum Csíkszeredán), illetve kárpátalji (Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum Karácsfalván)
iskola és Pannonhalma között. A szokásos évi látogatásokon túlmenően a pannonhalmi gimnázium egy éves ösztöndíjat ajánlott fel egy vagy két tizedik osztályos csíkszeredai diák számára.
A középkor Európájában az egy nyelvet beszélő bencés monostorok az egész földrészt lefedő hálózatot hoztak létre, amely mind az Evangélium terjesztésében s a lelki, keresztény értékek továbbadásában, mind a kultúra megőrzésében és életben tartásában kiemelkedő szerepet játszott. A mai egységesülő Európában a mai szerzetesközösségeknek és azok iskoláinak hasonló összekötő és megőrző szerep juthat. Hiszen eleven bencés tapasztalat, hogy bármilyen monostorba látogat az ember, a nyelvi határokon túl mindenben otthon érzi magát: otthonosságra, ismerős szokásokra és barátságos
befogadásra talál. A testvériskolák ugyanezt biztosíthatják: az együttműködésben meghatározó tapasztalat a nyitottság, a pedagógiai munkáról való elmélyült gondolkodás élménye és lehetősége, s az együttműködésre való készség megtapasztalása. Az útra kelő diákok erre az otthonosságra találhatnak a hétköznapi nyelvgyakorlatok határain túl.
