Cikkek listázása

Beszélgetés a pápa egyetlen Magyarországról származó diplomatájával

„A »titok« maga a Jóisten”

Szerző: Farkas P. József

Nemrég otthon, a kétezer lelket számláló tiszazugi Csépán járt Msgr. dr. Pintér Gábor pápai prelátus, a Vatikán egyetlen Magyarországról származó diplomatája; jelenleg a párizsi apostoli nunciatúra első tanácsosa és ügy­vivője. A diplomatával lapunk munkatársa beszélgetett.

– Ön Párizsban, a Szajna-parton, a monacói herceg egykori párizsi rezidenciáján végzi napi munkáját XVI. Benedek pápa képviseletében. 45 éves, három diplomája, két doktorátusa van, kilenc nyelven értekezik állam- és kormányfőkkel, miniszterekkel, hivatásos diplomatákkal, bíborosokkal és püspökökkel. Mit jelent az Ön számára magyarnak, csépainak lenni?

– Nagyon nehéz erre röviden válaszolni. Külföldön az ember ezt sokkal mélyebben átéli, mint otthon. Hiszen ami közvetlen valóság, amihez hozzá vagyunk szokva, azt kevésbé értékeljük. Legtalálóbban és leghitelesebben talán csak egy közhellyel tudnék felelni: nekem mind a mai napig rengeteget ad a szülőföld. Hiszen a gyökereimet, a neveltetésemet, a kultúrámat, a történelmemet, az eleven társadalmi és családi hátteremet jelenti. A magyar nép, a magyar egyház történetén keresztül ismerkedtem meg a sokszínű emberiséggel, a világegyházzal, és közvetve ez segít abban mostanáig, hogy biztonságosan tudjak mozogni meglehetősen összetett világunkban. Nem hallgathatom el viszont, hogy meggyőződésem szerint ez fordítva is igaz. Vagyis amikor a pápa diplomatájaként az egyetemes Egyházat és az emberiség nagy családját szolgálom, akkor ezt szívből, lelkesen és egészen konkrétan Magyarországért és a magyar egyházért is teszem.

– Lehet itt valami különleges titok is? Azért az mégiscsak döbbenetes, hogy egy aprócska Tisza-menti faluból valaki eljut a Vatikánba, illetve – már küldöttként – a pápai állam egyik fontos diplomáciai képviseletére, Párizsba.

– Illúziórombolónak kell lennem, mert én nem tudok beszámolni semmiféle titokról. Úgy hiszem, hogy a Jóisten mindnyájunk életét, útját előkészíti a maga végtelen bölcsességével, amit mi vagy elfogadunk, vagy nem. Visszagondolva nyugodtan mondhatom: kisgyermekkorom óta sok-sok olyan benyomással, élménnyel, lehetőséggel áldott meg az Úr és olyan családot adott, olyan emberekkel vett körül, akiken keresztül lépésről lépésre felkészülhettem arra, amit most csinálok. Tehát a „titok” maga a Jóisten és az ő gondviselő szeretete, amivel felkészít bennünket arra, amit tennünk kell. S ha az én életemben ez talán egy kissé látványosabban nyilvánult is meg, az csupán alátámasztja állításom igazát.

– Térjünk vissza mégis az induláshoz, az otthoni tájhoz, a helyi színekhez, a lokális társadalomhoz. A messzeségből hogyan látja: létezhet-e az Alföldnek valami sajátos misztikája, spiritualitása?

– Biztos vagyok benne, hogy létezik ilyen, bár ezt inkább érzem, mintsem hogy pontosan meg tudnám fogalmazni. Érzékeléséhez még csak külföldre sem kell utaznunk, elég, ha Magyarország más régióiba megyünk. Egy-egy népcsoport spiritualitása számos körülmény miatt különbözhet: a természeti adottságok, a földrajzi elhelyezkedés, a gazdasági és szociális viszonyok, a néphagyományok, a kulturális és történelmi háttér mind befolyásolják a közösség identitását és vallásos gondolkodását. Hogy a puszták „misztikája” pontosan miben is áll? Az alföldi ember nyitott, de mégis visszafogott, „szégyenlős”, magába forduló és kissé büszke lelkisége valahol a véget nem érő kitartást igénylő, nehéz körülmények között végzett, kemény munkára vezethető vissza. A mindennapi élet hatalmas türelmet és szilárd hitet követelt tőlük. Az idősebb emberek vallásosságában ez még ma is tükröződik, de a fiatalabb generációk lelkisége már egészen más. Egy sajnálatos és tudatos rombolás következtében – nézetem szerint – leginkább az Alföld falvainak népessége veszítette el önbecsülését, identitását, évszázados hagyományait, példás vallásosságát. Ettől szenved szülőfalum, Csépa is és a környék számos nagy múltú települése, és ennek következtében kerültek meglehetősen nehéz lelki, szociális és gazdasági válságba.

– A Papok Évét ünnepeljük. Mi az, ami egy diplomatát képes papnak megtartani?

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>