Hazatért a Pócsi Szűzanya
A magyar nemzet lelki megerősödéséért
Szerző: Kovács Ágnes
2009. szeptember 5., az Istenszülő kegykép hazatérésének napja kiemelkedő esemény a kegykép történetében, amelyet hét hónapi távollét után több ezren kísérték Hajdúdorogról otthonába, Máriapócsra. Minden állomáshelyen újabb száz és száz zarándokkal bővült a menet, akik között Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyés püspök is jelen volt. Azok, akik a zarándoklaton nem tudtak részt venni, díszbe öltözött lélekkel várták haza a Pócsi Szűzanyát Máriapócson. A kegyképet 2009. február 7-én gyalogos zarándoklattal vitték át Hajdúdorogra a máriapócsi bazilika felújítása miatt. Hét hónap elteltével a felújítási munkálatok lassan befejeződnek, a kegyoltárt már felújították, így visszahelyezhették a kegyképet a bazilikába.
Aki gyalogos zarándoklaton már részt vett, az tudja, mit jelent egy nap alatt a 45-50 km megtétele, de itt nem a távolságot vállalta a tízezernyi zarándok, hanem egy olyan utat, ami talán csak egyszer adatik meg az ember életében. Mindezt Seszták Oszkár, a Megyei Közgyűlés elnöke is tanúsította, aki családjával együtt részt vett a zarándoklaton és részesült abban a kiváltságban, hogy néhány száz méteren keresztül vállára nehezedhetett a kegykép súlya. A közel egy mázsás, hátoldalán a magyar címerrel ellátott tartóban elhelyezett szentképet nyolcfős csoportokban férfiak vitték a vállukon 3-400 méterenként váltva egymást.
A zarándoklat Kocsis Fülöp megyés püspök vezetésével hajnali három órakor indult el az éjszakai virrasztás után. Az úton a görög katolikus liturgikus nap szertartásait imádkozták, Mária-énekeket énekeltek. A főpásztor az utat a magyar nemzet lelki és erkölcsi felemelkedéséért ajánlotta fel. A kegyképet a hajdúdorogi határig, valamint a máriapócsi határtól a kegytemplomig Krisztus-katonák kísérték.
Emlékúttá vált
A Hajdúdorog–Újfehértó–Érpatak–Zsindelyes–Nagykálló–Kállósemjén–Pócspetri– Máriapócs útvonalon három, egyéni és közadományokból készült úti ikont is megáldottak azzal a céllal, hogy ez az út emlékúttá váljon. Az ikonokat Kisléghi Nagy Ádám festőművész, Bíró Péter ungvári származású ikonfestő művész és Egri Erzsébet festőművész készítette.
A zarándokokat mindenhol szívesen fogadták, élelemmel, gyümölccsel, üdítővel várták. Bosák Nándor római katolikus püspök Pócspetri határában csatlakozott a menethez, vezetésével a lorettói litániát végezték el.
A várakozás kegyelme
A kegytemplom előtti téren Kapin István kegyhelyigazgató házigazda köszöntése után Palóczi Lajosné, a város polgármestere elmondta: hihetetlen összefogásról tett tanúbizonyságot az esemény köré szerveződő egyéni és közösségi vállalások sora. A várakozás ideje alatt Terdik Szilveszter művészettörténész előadásában osztotta meg a hazavárókkal kutatási eredményeit. A művészettörténész a felújítási munkálatok és korábban végzett levéltári kutatásai során érdekes, eddig nem ismert információkkal gazdagította a kegykép és a kegyhely történetét. Többek között fény derült a korabeli művészek kilétére, és előkerültek a régebbi tervrajzok is. Végül Kondás Sándor szabadtéri filmje következett, amely bemutatta a kegyhely elmúlt húsz év során megélt ünnepélyes pillanatait.
Az otthon maradók a város határában várták a kegyképet a mécsesekkel megvilágított úton. Ez az este, ez a nap a 10-12 ezer zarándok lelkében azok közé az élmények közé tartozik, amelyek ezután már kitörölhetetlenül ott lesznek a pócsi találkozásokban. Visszatérve a bazilika előtti térre, tapssal, énekkel fogadták a Pócsi Szűzanyát, akinek köszöntése után Kocsis Fülöp püspök megáldotta és útjára bocsátotta Kovács János kerékpáros zarándokot, aki elindult a Szent Jakab-útra a magyar zászlóval, a Mária út és a kegyhely zászlajával, hogy ilyenformán egymáshoz kapcsolja a két kegyhelyet.
Szeptember 6-án görög katolikus szertartásokkal folytatódott az ünneplés, majd a kegyképet visszahelyezték a bazilika felújított kegyoltárára. Ettől kezdve a kegykép köszönthető a bazilika északi részén kijelölt helyen, a kegytemplom belső tere ugyanis még nem látogatható, de a búcsúk ismét folytatódnak a téren.
Krisztus-katonák Hajdúdorogon
A görög katolikusok egyházszokásokban leggazdagabb ünnepének, a húsvétnak jellegzetes színfoltja Hajdúdorogon a Krisztus-katonák jelenléte. Szerepük Krisztus kereszthalálának és sírba tételének nagypénteki szertartásával kezdődik. Vasárnap éjszakáig őrt állnak Krisztus sírjánál, és Hajdúdorogon a vasárnap hajnali feltámadási szertartásnak, a reggeli pászkaszentelésnek és a húsvét hétfői körmenetnek is elmaradhatatlan szereplői. A nagypénteki sírőrzés szokása – amelynek bibliai előképei vannak – egész Európában ismert, sokfelé máig élő népszokásgyakorlat kapcsolódik hozzá. Hajdúdorogon több évszázados hagyomány továbbéléséről van szó. A 19. századi források többféleképpen is megnevezik őket: „Krisztus-testőrkatonák” „a legénység”, „Krisztus katonái”, „kardos legények”. A ma általánosan ismert és használt elnevezésük a Krisztus-katonák. Régen a katonaviselt, de még nőtlen legények lehettek csak Krisztus-katonák. Ma már csak az utóbbi szempont érvényes. Alsó korhatár nincs. A testi fejlettség és fizikai állóképesség határozza meg, hogy valaki beléphet-e a Krisztus-katonák közé. A közösség jövendőbeli férfi tagjai ők, akik szereplésük során erejükről, ügyességükről, fegyelmezettségükről és vallásos elkötelezettségükről tesznek tanúbizonyságot. A közösség legjelentősebb vallási ünnepén, mindenki bíráló tekintetének kitéve vizsgázik egy korosztály, és egyben reprezentálja önmagát. Korábban, amíg csak katonaviselt fiúk lehettek közöttük, a házasulandó legények színe-javaként tartotta őket számon a közösség.
A szereplést hosszú felkészülés előzi meg. A böjt beálltával, hét héttel húsvét előtt elkezdődnek a próbák. A Krisztus-katonák vezetője a káplár. Ő szólítja meg a legényeket. Egyrészt azokat, akik már előző évben is Krisztus-katonák voltak, másrészt olyanokat, akik belenőttek ebbe a korosztályba, vallásosak és testalkatuk is megfelelő. Létszámuk változó. Egy évben általában 10-12 pár fiatalember.
A Krisztus-katonák öltözete emberemlékezet óta nem változott. A ruha régi, ún. vőlegényi ruha, vagyis fekete „priccses nadrág” (csizmanadrág), fekete, kétsoros gombolású zakó, fehér ing, fekete, kemény szárú, vasalt sarkú csizma. A „bocskai”-nak nevezett sapka fekete báránybőrből készült, kerek, körben felhajtott széllel, ami mögé szereplésük egész ideje alatt zöld tujaág van tűzve. Ilyen zöldet tűznek a zakó felső zsebébe is. Az öltözetnek ez az egy darabja változik jelzésszerűen a szertartások során. Szombat éjfélkor a feltámadási szertartásra kicserélik a zöldet egy fehér, csipkés szélű zsebkendőre, ami három ágra van hajtva, majd ugyanezt a vasárnap reggeli pászkaszentelésre négy ágra hajtják. Elengedhetetlen darabja az öltözéknek a kard és a kardhüvely.
A Krisztus-katonák húsvéton kívül hagyományosan csak egy eseményen vettek részt, a közösség házasulatlanul elhunyt fiataljának temetésén.
A máriapócsi kegykép fogadása, őrzése és kísérése megerősíti a hajdúdorogi Krisztus-katonák szerepét a közösségben, és a város élő tradícióiból felmutat egy szeletet a külvilágnak.
