A politika lehetőségei a népességcsökkenés megállításában
Új mintákat alkotva
Szerző: Szalontai Anikó
Fotó: Fábián Attila
Európában és benne Magyarországon is több évtizedes probléma a népességcsökkenés. Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) által október 17-én szervezett Családpolitika természetesen című konferencián és kerekasztal-beszélgetésen a politikai megoldási lehetőségeket vizsgálták a szakemberek. A helyzet természetesen összetett stratégiát kíván, amelyben nemcsak a politikának, hanem az egész közéletnek és a médiának is szerepet kell vállalnia. Az állam azonban komoly befolyással lehet arra, mekkora a családalapítási és gyermekvállalási kedv.
A népességcsökkenéssel kapcsolatban ritkán kerül szóba, hogy a megszületett gyermekek számnak csökkenése összefüggésben van a párkapcsolatok alakulásával – emelte ki bevezető előadásában Pongrácz Tiborné demográfus. – Csökken a házasságkötések száma, ugyanakkor nő az élettársi kapcsolatoké. Ám mégsem annyira, hogy az kiváltaná a kevesebb házasságkötést, azaz egyre többen élnek egyedül. A magyar társadalom – a fiatalok is – még úgy gondol a házasságra, mint optimális, kívánt életformára, de egyre nő az élettársi kapcsolat elfogadottsága. Értékváltás megy végbe. Az élettársi kapcsolatokban azonban kevesebb gyermek születik, mint a házasságokban. S bár jól ismerjük a szomorú adatokat, miszerint a házasságok fele válással végződik, az élettársi kapcsolatok viszont még kevésbé stabilak: hetven százalékuk bomlik fel. Ha mégis születik gyermek, így nagyobb eséllyel fog egyszülős családban felnőni.
Szintén kevés szó esik arról, a népességcsökkenés összefügg azzal is, hogy kitolódott az életkor, amikor a fiatalok első tartós párkapcsolatukba lépnek, illetve amikor első gyermekük megszületik – tette hozzá az előadó. – A magyar nők még mindig szeretnének családot, ám a kitolódott életkor miatt egyszerűen nincs idő, hogy annyi gyermeket hozzanak világra, amennyit terveztek. Ez a ma még külső ok idővel a gondolkodásmód megváltozásához és tudatos gyermektelenséghez vezethet. A politika is hatással lehet arra, hogy a fiatalok ne féljenek házasságot kötni, és előbb vállaljanak gyermekeket. Ugyanakkor több cikluson átívelő, kiszámítható, stabil családpolitikára van szükség, hiszen a gyermeknevelés nem négy vagy nyolc, hanem húsz-huszonöt éves „projekt”.
Minden jóléti állam támogatja a családokat és a gyermeknevelést. Teszi ezt jól megfontolt gazdasági érdekből – elég, ha csak a nők munkaerő-piaci részvételére vagy a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára gondolunk – mutatott rá Gábos András szociológus.
– Az Európai Unió tagországai közül a legtöbbet az északi országok, valamint Németország, Ausztria és Magyarország költ családtámogatásra. Ha a természetbeni juttatásokat vizsgáljuk – például bölcsődei ellátottság, gyermekétkeztetés – az észak-európai országok vezetik a listát, a pénzbeni juttatások terén – gyes, gyed, családi pótlék stb. – viszont Magyarország az első. 1990-ig gyakorlatilag folyamatosan nőtt a családtámogatásra fordított kiadások összege hazánkban, a gyermekvállalási hajlandóság mégis tartósan csökken.
Felmerül a kérdés, vajon hatékonyan használjuk-e fel a rendelkezésünkre álló forrásokat. Statisztikailag kimutatható összefüggés van a családtámogatás nagysága és a gyermekvállalási kedv között – mondta Gábos András. – Az eső gyermeknél még aránylag alacsony a támogatások ösztönző hatása, a másodiknál és a harmadiknál azonban egyre nagyobb. Érdekes viszont, hogy a negyedik gyermek megszületésénél ez a hatás szinte semmivé lesz, a nagycsalád vállalásában tehát az anyagi megfontolások kevésbé meghatározóak.
Az egész Európában jelentkező népesedési problémákat természetesen minden ország máshogyan igyekszik megoldani. A konferencián az IKSZ tagjai három külföldi mintát is bemutattak, amelyek az adott országban pozitív eredményt értek el.
Hollandiát a családbarát foglalkoztatási politika vezette ki a gazdasági válságból a nyolcvanas években. Ennek alapja az adócsökkentés mellett a részmunkaidős állások teremtése volt – mondta Fűrész Tünde. – Ma Hollandiában a munkavállalók fele, illetve négy nőből három részmunkaidőben dolgozik. A társadalom a másfél keresetből élő családokra épül, így megvalósul a munka és a magánélet harmóniája, és egyre több gyermek is születik.
A sokat emlegetett francia családpolitikát Fülöp Attila ismertette. E rendszernek természetesen számos összetevője van, így az édesanyák széles munkavállalási lehetősége, az elérhető bölcsődei ellátás vagy a huszonkét jogcímen igényelhető családi támogatások. Mindenekelőtt azonban a stabil és kiszámítható adótáblán alapuló családi adózás. Franciaországban felismerték a nyilvánvaló tényt: a család vállalása többletköltségeket is jelent, ugyanakkor a felnevelt gyermekek adója biztosítja a gazdaság stabilitását. Az állampolgárok nem egyénként adóznak, hanem háztartásonként, így lehetővé válik, hogy figyelembe vegyék a családtagok számát és élethelyzetét.
Svédországban a családtámogatási rendszer alapjait az 1930-as években fektették le, és azóta is sikeres – mondta Zalai Péter. – Három fő összetevője a nemek közötti egyenlőség biztosítása, az ebből fakadó rugalmasság és az anyagi feltételek kiszámíthatósága hosszú távra. A nemek közötti egyenlőség nemcsak azt jelenti, hogy a dolgozó nőknek joguk van gyermeket vállalni, és az anyáknak joguk van dolgozni, hanem hogy az apákat is bevonják a gyermeknevelésbe, így nem okoz gondot a nők munkába állása. Mindkét szülő nyolc hónap fizetett szabadságot kap az államtól minden gyermek után, amelyet nyolc évig bármikor felhasználhatnak, ha a családjukkal akarnak lenni. Emellett évenként százhúsz nap beteggondozási szabadságot is kap az anya és az apa is, illetve kiépített, olcsó bölcsőde- és óvodahálózattal is segítik a szülők munkavállalást.
Természetesen rengeteg intézkedést, számos külföldi példát meg lehet vizsgálni, amelyek segíthetnek a népesedési és az ezzel összefüggő gazdasági problémák megoldásában. De bármilyen családpolitika csak akkor hatékony, ha több, egymásra épülő elemből áll – mutatott rá a kerekasztal-beszélgetés soránid. Lakner Zoltán szociológus. – Együtt kell mozdulnia a foglalkoztatási politikának, a lakás- és gyermektámogatási rendszernek, az oktatásnak és a közbeszédnek.
Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője mindehhez hozzátette: az egész társadalom gondolkodásmódjának megváltoztatására lenne szükség. A médiának ebben óriási felelőssége van. Ha mindig aházasságok kudarcairól, a gyermekvállalás nehézségeiről hallani, a fiatalok, akik azt tanulták, hogy a pillanatnyi élvezet a fontos, nem fognak erre vállalkozni. Sok mindenért kárhoztatható a politika, de valójában az is a gazdaság fogságában van. A jelenlegi gazdasági válság egyik nagy tanulsága, hogy újra meg kell tanulnunk az öngondoskodást. Nem várhatunk el mindent az államtól, nekünk kell új alapokon újjáépíteni a társadalmat, új mintákat alkotni.
„Magyarország jövője a magyar anyák ölében fog eldőlni” – idézte néhai képviselőtársa, Deák András szavait Soltész Miklós kereszténydemokrata országgyűlési képviselő. – Egy kormány, ha akar, sokat tehet a családokért, ám ha a fiatalok nem vállalják a sok nehézséget és a még több örömöt, ami a gyermekekkel jár, akkor hiába minden intézkedés, és hiába mutogatunk egymásra. Vannak határai annak, mennyire avatkozhat a politika a magánszférába, és az intézkedések hatékonysága is sok mindentől függ. Már csak ezért sem kerülhető meg a személyes felelősség kérdése – példát kell mutatnunk, és mutathatunk is saját életünkkel az egész társadalom számára.
