Nagy sikerű tárlat a magyarországi kortárs ikonfestészetről
Ősi gyökerekből táplálkozva
Szerző: Farkas P. József
A Kecskeméti Képtárban a kortárs ikonfestészet legjobb alkotásaiból nyílt kiállítás a közelmúltban.
A kiállításon több mint hatvan művet állítottak ki. Az ikon szakrális tárgy, témája az őskép, az Isten. Az ikon az ősképet kívánja bemutatni az emberré lett Jézus Krisztus, illetve – az emberekből kiveszett istenképiséget önmagukban ismét előhívni képes szentek ábrázolása által. Az ikon tematikája tehát állandó, és ilyen a megjelenítés is. Az ikonográfiai típusok első darabjának létrejöttét a keleti hagyomány égi közreműködésnek tulajdonítja, ezen pedig ember nem változtathat.
Az ikonfestés a magyarországi katolikus közegben nem szokatlan, de nem is mindennapos tevékenység. Ezt a festői gyakorlatot nálunk a 17. századtól ide települt ortodox hitű nemzeti kisebbségek (ruszinok, szerbek, macedovlachok, görögök, románok és bolgárok) honosították meg. A jelenkori magyarországi ikonfestészet ennek a folytatása, és tükrözi is ennek a sajátosságait. A kiállított munkák ikonográfiájukban archaikus típusokat követnek. A művek technikájukban is hagyományosak, hiszen többségük az ikonfestés ősi eljárásával készült: fára, tojástemperával.
A kiállított tárgyak között számos ábrázolja Máriát a Gyermekkel. Ez természetes, hiszen az Isten Anyját tiszteljük legfőbb közbenjárónkként, és sűrűn is ábrázoljuk. Másrészt: a téma gyakori előfordulása a magyarországi hagyományokban gyökerezik. Eszünkbe juttatja a 18. század számtalan Mária-ikonját, melyek föltűnése a korabeli nyugati keresztény környezet Mária-kultuszának – a Patrona Hungariae-eszmének – tudható be.
A Mária-ikonok között sok a Passió Isten Anyja-típus. A típus erőteljes nyugati hatásra Krétán alakult ki, a görög és a latin mentalitást egyaránt hordozza. Nem véletlen tehát a népszerűsége régiónkban. Magyarország a keleti és a nyugati kereszténység metszésvonalán fekszik, a keleti keresztények itt döntően nyugati keresztény közegben élnek. Művészi ízlésükre hatással van a domináns nyugati környezet, ezért karolják föl azt a típust, amelyik már eleve magában rejt nyugatias elemeket.
A kiállított ikonok nagyon fontos vonulatát képezik azok a munkák, amelyek magyarországi előképek nyomán készültek, például a százhalombattai Isten Anyja a Gyermekkel vagy a komáromi Jézus Krisztus mennybevitele nyomán. Ezek a művek útjelzőként szolgálhatnak a helyi hagyományok, az idetartozás erősítésében, továbbá a jelenkori görög katolikusság identitáskeresésében.
A tárgyak között föllelhetők olyanok is, amelyek a Katolikus Egyház magyar szentjeit, Szent Istvánt, Szent Lászlót ábrázolják az ikonfestészet nyelvén, vagy a pálos rend patrónusát, a Pálos-rendi Máriát (ez az ikon a magyarországi eredetű częstochowai Mária-kegykép nyomán készült). Ezek a művek műtárgy voltukon jóval túlmutatnak, és egy nagyon időszerű gondolatot rejtenek magukban: a keleti és a nyugati keresztény egyházak oly sokat hangoztatott közeledési vágyát. Ez a vonulata a jelenkori magyarországi ikonművészetnek történelmi előzmény nélküli, jelenkorunk igényei hívták létre, mint ahogyan az általuk közvetített gondolat is napjainkban vetődik föl nyomatékosan.
A Kortárs ikonfestészet Magyarországon című kiállítás tárgyai tehát szorosan kötődnek a helyi hagyományokhoz, de illeszkednek az egyetemes ortodox ikonművészet jelenkori fő irányvonalába is, a középkori tradíciókat fölelevenítőneobizánci stílusba.
A Cifra Palota kortárs ikonokat – döntően katolikus közegben – bemutató kiállítása művészeti jelentőségén túlmenően nyitás a keleti keresztény testvérek irányába, másrészt a keresztény művészet ősi tárgytípusának a fölelevenítésével tükrözi a nyugati keresztény egyház megtisztulási, megújulási, talpon maradási vágyát, melynek egyik lehetséges eszköze az ezen ősi gyökerekből való táplálkozás.
