Pataki Ágnes, a szociális testvérek általános főnöknője
Legyünk otthon a szívünkben!
Szerző: Körössy László
Hitvalló embereket bemutató sorozatunkban egyházi-közéleti emberek személyiségének kevésbé ismert vonásait mutatjuk be. Ezúttal Pataki Ágnesnek, a szociális testvérek általános főnöknőjének tettük fel kérdéseinket.
– Mi jelent az Ön számára igazi örömet?
– Amikor igazán önmagam lehetek – és ez szerintem egybeesik azzal, amit Isten rólam megálmodott. Vagy amikor ki tudom fejezni a szeretetemet,
illetve másoktól kapok szeretetet. Például, amikor a kis unokahúgom átkarolja a nyakamat. De amikor belegyönyörködöm egy szép tájba vagy egy szép zenébe, az is igazi öröm számomra.
– Ön szerint mi az igazi irgalmasság lényege?
– Isten elfogadó, megbocsátó, feltétel nélküli szeretetével fordulni a másikhoz. A személyt fogadjuk el és segítjük. Ez nem jelenti azt, hogy a rosszat vagy a bűnt fogadjuk el; abban segítünk, hogy a bűn következményeitől megszabaduljon – lelki és fizikai értelemben is. A bűn lehet személyes bűn vagy mások bűne; ezért az irgalmasság konkrét megnyilatkozása is a helyzettől függően változhat.
– Melyik az az erény, amelynek a jelenlétét a legszükségesebbnek tartja mai társadalmunkban?
– A szeretet – abban az értelemben, ahogy Szent Pál a szeretethimnuszban megfogalmazta.
A szeretet, amely jót akar a másiknak, és jól akarja.
Ez magában foglalja az önzetlenséget, az igazságosságot és a becsületességet.
– Mi az, amit a leginkább nagyra becsül a férfiakban?
– Erre nem tudok általánosságban válaszolni. Konkrét emberekben tudok valamilyen erényt nagyra becsülni. Sajnos, nem mondhatom, hogy a becsületességet, a hűséget vagy a kemény munkát, hiszen az ellenkezőre is van bőséges példa – akár a férfiakban, akár a nőkben.
– Ha önmagát jellemezné, mely tulajdonságait tartaná a legfontosabbnak?
– Azt mondják, hogy jószívű vagyok. Szeretem az igazságot. Szeretek logikusan gondolkozni. Hűséges, szorgalmas vagyok.
– Mit tart a legnagyobb hibájának?
– Nagyon naiv tudok lenni, mert szeretném feltételezni, hogy az emberek mind becsületesek.
– Mi a legnagyobb kincs az Ön életében?
– Hogy Isten szeret engem és én viszontszerethetem. Ezt a kincset mindannyian megkaptuk, csak sajnos kevesen tudatosítjuk, s ezért sokan nem értékelik, nem törődnek vele. Ebből az Istennel való szeretetkapcsolatból következik számomra a szerzetesi hivatásom, ami már egy sajátos, személyre szabott kincs, amit őrizni, gondozni kell. A szociális testvérek naponta megköszönik Istennek a hivatás ajándékát.
– Mi az, amit másképpen tenne, ha még egyszer elkezdhetné az életét?
– Megtanulnék valamilyen hangszeren játszani – csak úgy, a magam gyönyörűségére.
– Mit jelent az Ön számára a katolikussága?
– A szentségeket, főleg az Eucharisztiát és a bűnbánat szentségét. Szeretek katolikus lenni. Szeretem, hogy az Egyház ilyen nagy, sokszínű és mégis egy.Valamikor az érettségi utáni években volt az a nagyszerű élményem, hogy „jé, más országokban is ugyanaz a szentmise, a zsolozsma, csak más nyelven!”
Biztonságot ad, hogy Krisztus megígérte, az idők végezetéig az Egyházzal marad. Jézus tényleg velünk van, a történelem viharai és a mi bűneink ellenére is. Ő a bűnösöket is meghívta, hát nem kell csodálkozni, hogy az Egyház nem csupa szentekből áll. De megtérésre hívta nemcsak a bűnösöket, hanem azokat is, akik azt gondolták, hogy már „tökéletesek”. Ezért mindannyiunknak a megtérés és a szentségre törekvés útját kell járnunk.
– Ki a kedvenc női és férfi szentje és miért?
– Nagyon szeretem saját védőszentemet, Szent Ágnest: szűz és vértanú, már nagyon fiatalon elkötelezte magát Istennek, és ehhez hű maradt az élete árán is. A férfi szentek közül talán Szent János apostol a kedvencem, mert annyira közel volt Jézushoz, az utolsó vacsorán a fejét Jézus szívére hajthatta. Sokszor indulok úgy lelkigyakorlatra, hogy én sem akarok mást, csak úgy elnyugodni Jézusnál.
– Ki a kedvenc történelmi alakja és miért?
– Tizennégy évig kint éltem az Egyesült Államokban, talán ezért az egyik fontos történelmi alak számomra Martin Luther King. Nagyon fontos ügyért sokakat tudott mozgósítani, és az erőszakkal szemben is megmaradt az erőszakmentesség útján. Életét adta az igazságért, a feketék jogaiért.
– Melyik a kedvenc evangéliumi részlete, imája?
– Nehéz választani, mert sok kedvencem van. Az egyik az angyali üdvözlet, Mária igenje az Úr üdvözítő tervére. Próbálom követni őt, és naponta kimondani az én kicsi igenjeimet Isten hívására. Egy másik, ahol a bűnbánó asszony megkeni Jézus lábát. Jó tudni, hogy a bűnbánat és a szeretet elnyeri Jézus megbocsátó irgalmát. Tudom, hogy én is irgalomra szorulok és bízhatok Jézusban.
– Melyik az a könyv, amelyet a Szentírás mellett magával vinne, ha hosszú időre egy lakatlan szigetre kellene mennie?
– Mennyire lenne komfortos az a lakatlan sziget? Ha már van nálam Szentírás, akkor valami praktikus „ezermester” vagy cserkész könyvet vinnék, ami segítene megoldani a mindennapi élet feladatait, például abban adna tanácsot, hogyan készíthetek valamiféle hajlékot, gyújthatok tüzet, ha elfogyott a gyufám stb.
– Ki a kedvenc regényalakja, és miért szereti?
– Nehéz egyet megnevezni. Szeretem a történelmi regényeket, a nagy hősöket, akik nem féltek áldozatot hozni a hazáért, nagy eszmékért.
– Ki az az öt személy, akit szívesen meghívna egy vacsorára?
– Az alapítónkat, Slachta Margit testvért, Albert Schweitzert, Andrej Rubljovot, IV. Béla királyt és Szent Mónikát. Mindegyikkel lenne közös témám. Margit testvértől megkérdezném, mire hívná most a szociális testvéreket. Albert Schweitzertől az egészségügy megoldására kérnék ötleteket – mert a pénz mellett hit és szív is kellene hozzá. Andrej Rubljovval a Szentháromságról beszélgetnék – híres ikonja alapján.
IV. Bélát azért hívnám meg, mert a tatárjárás után rendbe tudta hozni az országot. Szent Mónikát pedig azért, mert a hatékony és kitartó közbenjáró ima mesternője. Ha csak a ma élőket hívhatom meg, akkor a családtagjaim és a szociális testvérek közül próbálnék ötöt kiválasztani.
– Melyik a kedvenc magyar bora, étele?
– A badacsonyi szürkebarát. Kedvenc ételem pedig a paprikás krumpli – ahogy a családomban főzik, tarhonyával, finom füstölt kolbásszal.
– Melyik virágot szereti a legjobban?
– A gyöngyvirágot. Nagyon szeretem az illatát. Mindig anyák napját juttatja eszembe. Amikor gyerekek voltunk, mindig lestük, vajon kinyílik-e a kertben, hogy édesanyánknak szedhessünk belőle.
– Mivel tölti szabadidejét?
– Szeretek főzni, zenét hallgatni, olvasni, kirándulni.
– Ki a kedvenc festője, muzsikusa?
– Johann Sebastian Bach. A gimnáziumban szerettem bele, amikor a Máté passióban mi énekeltük a fiúkórusnak írt két részletet, így bent lehettem a próbákon, és gyönyörű volt!
– Van-e kedvenc sportja, sportolója?
– Nincs. Versenysportok nem hoznak lázba.
– Melyik szín fejezi ki leginkább az Ön egyéniségét?
– Kedvenc színem a kék. Igaz, hogy „hideg” szín, de számom a türelmet, kitartást, hűséget fejezi ki.
– Ha csodatévő hatalmat kapna, mire használná?
– Az ilyesmit az ember másokért kapja, még a jobb mesékben is így van. Jó lenne meggyógyítani a gyógyíthatatlan betegeket, jóllakatni az éhezőket. Tiszta ivóvizet biztosítani mindenkinek az egész Földön.
– Melyik várost tartja a legszebbnek?
– Sokfelé jártam, sok szépséget láttam. Mégis azt gondolom, Budapest az egyik legszebb város – lenne, ha megbecsülnénk azokat a kincseinket: az épületeket, a múzeumokat, a parkokat, a Dunát, a gyógyfürdőket, a hegyeket és a barlangokat, amelyeket sokan joggal irigyelnek. Ha minden tiszta, rendezett lenne, ha a falak nem lennének összefirkálva, ha mindenkinek lenne becsületes munkája és fedél a feje fölött, akkor valóba Budapest lenne a legcsodálatosabb város!
– Hol érzi igazán otthon magát?
– Az elmúlt években sokat kellett utaznom, megtanultam, hogy a legfontosabb, hogy Istennél és önmagunknál, a saját szívünkben legyünk otthon. Akkor a külső körülmények, helyek másodlagosak.
– Ha csak egy órája maradna az életéből, mit tenne a rendelkezésére álló időben?
– Bocsánatot kérnék mindazoktól, akiket valaha is megbántottam, és kifejezném szeretetemet azok felé, akik fontosak voltak az életemben. Lehet, hogy egy óra nem lenne elegendő, mert sokakat szeretek
