Cikkek listázása

„Minden egyes találkozással én magam is több leszek”

Mikrofonnal a kezemben

Szerző: Bodnár Zita

Diós Judit az MR1-Kossuth Rádió Krónika című műsorának munkatársa. „Pontos, informatív, korrekt, nem elfogult” beszámolóiért 2008 decemberében Sinkó Ferenc-díjjal tüntették ki, 2009 januárjában pedig a Magyar Katolikus Püspöki Kar a Szalézi Szent Ferenc-sajtóösztöndíjat adományozta a fiatal riporternek.

– Mennyire volt tudatos a szakma­vá­lasztás?

– Igazság szerint eredetileg jogásznak készültem, de a felvételi után a bölcsészkaron kötöttem ki, és nem bántam meg. Szociológia és kommunikáció szakon végeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A szociológia 18 évesen nagyon izgalmasnak tűnt, és az is. Mai magyar társadalom, rétegződés, jogszociológia…, riporterként is jó legalább egy kicsit érteni a statisztikához. Kisebbségi és településszociológiai szakirányokra specializálódtam, de mivel mindig is foglalkoztatott a szegények sorsa, érdeklődtem a szociálpolitika iránt is. Annyira, hogy később ehhez kapcsolódóan elvégeztem egy kiegészítő képzést az Államigazgatási Főiskolán. A kommunikáción belül kezdettől fogva a rádió vonzott, pedig nem volt ilyen múltam, csak az iskolarádió és egy rádiós tábor. Úgy érzem, hogy a rádió valahol átmenet az újság és a televízió között: a riporter nem bújik el annyira, mint egy újságíró az írott szöveg mögött, ugyanakkor nem is mutatja magát egészen, mint a televízióban.

– A ’90-es évek végén még szinte ismeretlen fogalom volt itthon az „önkéntesség”. Miért épp ez került érdeklődése középpontjába?

– Egyetemistaként én magam is próbáltam önkénteskedni. Úgy vettem észre, hogy ahogy bennem, épp úgy másokban is élt az erre való nyitottság, arra, hogy ingyen adjunk az időnkből és az energiánkból másoknak. Azt tapasztaltam azonban, hogy hiányoznak a szervezők, akik fogadják az önkénteseket, néha megveregetik a vállukat, összefogják az ilyen jellegű feladatokat. A szakdolgozatomban arra kerestem a választ: milyen szervezést igényel egy jól működő önkéntes háló, mi szükséges ahhoz, hogy az emberek megszólítva érezzék magukat, hogy motiváltabbak legyenek, mi a civil szervezetek feladata ebben a kérdésben.

Egy ösztöndíjnak köszönhetően három hónapot töltöttem Finnországban, ahol az önkéntesség nagy múltra tekint vissza. Egész másképp működik, mint nálunk. Számos civil szervezet munkáját tanulmányoztam. Volt, ahol egyáltalán nem foglalkoztak például toborzással, mert az emberek felhívás nélkül is örömmel jelentkeztek ezekre a feladatokra. Úgy látom, az elmúlt években sokat fejlődött az önkéntesség rendszere Magyarországon is, de még így is nagyon sok erő rejlik a társadalomban, ami nincs kiaknázva.

– Mégsem szociológusként, hanem rádiós riporterként helyezkedett el.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>