Templomi gyűjtés a Szentföld javára
A szent helyek ne néma tanúk legyenek!
Szerző: Bókay László
Fotó: Szalontai Anikó
Falak helyett hidakra volna szüksége a Szentföldnek – állapította meg egykor II. János Pál pápa. Az izraeli-palesztin konfliktusban a kiújuló ellentétek miatt azonban egyre több keresztény hagyja el a Szentföldet, így a hidak sem tudnak megfelelően épülni. Persze más okai is vannak, hogy egyre kevesebb keresztény él a Szentföldön, melyek közt fontos szerepet játszik az elszegényedés is. A Szentföld lakosságának ma már mindössze körülbelül két százaléka keresztény. Az Oszmán Birodalom 1914-es népszámlálása szerint akkor a népesség 20 százaléka volt keresztény. A többségében palesztin eredetű keresztények közül mintegy 115 000 fő lakik Izraelben, míg 50 000-en palesztin felségterületen élnek. Izraeli statisztikák alapján a 165 000 keresztényből csupán 25 650 római katolikus. A zsidó származású katolikusok száma pedig mindössze 3-400 között mozog. A keresztény közösség felekezeti hovatartozás szempontjából is igen sokszínű, közülük öt ortodox – görög, örmény, kopt, szír és etióp –, hat katolikus – latin, görög, maronita, örmény, szír és káld –, továbbá két protestáns – anglikán és evangélikus. Kis létszámuk ellenére sok oktatási, egészségügyi és szociális intézményt működtetnek.
Persze régen is nehéz volt a sorsa a szentföldi keresztényeknek. Jézus szülőföldjén az ott élő népek a történelem során mindig hányatott sorban éltek, mert a vallások, a kultúrák és a politikai érdekek találkozása és ütközése szinte állandóan súlyos feszültségeket keltett. Ezek egyik forrása politikai jellegű, melynek oka, hogy zsidók és palesztinok állnak egymással szemben. Utóbbiak 1987-ben intifádát hirdettek, melynek eredeti jelentése parittyaharc, amely Dávid Góliát ellen vívott küzdelmére utal. A konfliktusok másik oka a vallási megosztottság. Izraeliták, muszlimok és keresztények élnek egy területen. Az izraeli zsidóság közel egynegyede nem vallásos, ami ma már maguk között is komoly ellentéteket okoz. A Szentföldön élő muszlimok legtöbbje szunnita, köztük inkább politikai, mint vallási ellentétek feszülnek. A keresztények között pedig az egységnek sajnos még a nyomát sem látjuk. Talán azt is túlzás volna állítani, hogy egymás mellett békességben élnek, inkább azt mondhatjuk, sokszor egymás ellenében.
Az ellentétek csak fokozzák a nincstelenséget, bár közel kétezer éve már Szent Pál apostol is gyűjtést szervezett a jeruzsálemi szegények javára. A 17. század kezdete óta a pápák felhívására gyűjtést tartanak nagyböjtben a világ katolikus templomaiban a Szentföldön élő keresztények megsegítésére. A pápa kérésére az Apostoli Szentszék idén is kéri a világon élő keresztényeket, hogy a súlyos anyagi helyzetben lévő szentföldi zarándokhelyeket, az ott élő keresztényeket támogassák. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia rendelkezésének értelmében hazánkban a március 29-i templomi gyűjtést a Szentföldön élő keresztények javára ajánlhatjuk fel.
Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Kongregáció prefektusa a többi közt e szavakkal fordult a keresztényekhez: „Mindent meg kell kísérelnünk, hogy Jézus földi hazájában a keresztény közösségek továbbra is fennmaradhassanak”. A szentföldi keresztények jelenléte az egész régió békés jövője és az egyetemes egyház java szempontjából is fontos. Alapvető érdeke a világ kétmilliárd keresztényének, hogy Jézus földi életének helyszínén éljen egy olyan közösség, amely az evangéliumi hitet vallja. A katolikusok kötelessége, hogy imáikkal és konkrét szolidaritásukkal támogassák az ott élő keresztényeket. Szervezetileg a latin katolikus egyház a Szentföldön egyetlen nagy egyházmegye. A pátriárkai egyházmegye területileg magában foglalja Izraelt meg Palesztinát, Gázát, Jordániát és Ciprust. Több nyugati tanulmány azt jósolja, hogy néhány generáció alatt eltűnnek a bennszülött keresztények a Szentföldről. A kereszténység szent helyei néma tanúi lesznek a kereszténység bölcsőjének.
