Beszélgetés Farkas Zsolt garamkövesdi plébánossal
Kérjük az aratás Urát
Szerző: Jakubecz Márta
2009. május 3-án, Jó Pásztor vasárnapján rendezték meg a jubileumi, XX. Komáromi Imanapokat. Ennek szervezői a Jópásztor Alapítvány, a Pázmaneum Társulás és a Komáromi Plébániahivatal voltak. Farkas Zsolt atyát mint az egyik szervezőt a Komáromi Imanapok múltjáról és jelenéről kérdeztük.
– Visszatekintve a társadalmi változások idejére, a 90-es évekre, amikor ez a rendezvény elindult, mit kell tudnunk az Imanapok létrejöttéről? Melyek voltak a fő célkitűzések?
– A Komáromi Imanapok létrehozásának gondolata a felvidéki magyar hívek és papok közös kezdeményezéseként a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyházi programja keretében született 1990 tavaszán. Az első megbeszélésre Léván került sor negyvenhat szlovákiai magyar lelkipásztor jelenlétében. Fő célkitűzése: a szlovákiai magyarságot egyesítő közös imádság felvidéki magyar papi és szerzetesi hivatásokért, magyar főpásztorért, valamint magyar püspökségért. Az első Imanapot 1990. június 3-án, pünkösd ünnepén rendezték a komáromi Szent András-templomban. A második Imanapot a Szent Rozália-templom előtti téren, a későbbieket pedig a Klapka téren, illetve a Szent András-templomban tartották. Mivel egyesek szerették volna politikai indíttatású rendezvénynek beállítani az Imanapokat, ezért azok szervezését 1995-től a Jópásztor Alapítvány (majd a Jópásztor Társulás) vette kézbe az imanapi szervezőbizottsággal együtt. 2006-tól a Pázmaneum Társulás is csatlakozott a szervezőkhöz.
– Hogyan fogadták a világi hívek a kezdeményezést?
– Számos magyar egyházközségből vettek részt hívek a Komáromi Imanapokon. Gyakorta több község is összefogott, hogy autóbuszt indítsanak az Imanapra. A részvételi arány a XII. Imanapig növekedett, illetve állandósult. 2001-ben, a XII. Imanapon Ján Sokol nagyszombati érsek kategorikusan visszautasította a magyar katolikusok Memorandumban megfogalmazott kéréseit, s ennek következtében a hívek részvételi aránya ezt követően stagnált, sőt csökkent. Sokan befejezettnek gondolták az Imanapok sorozatát, amikor Orosch János atyát 2004-ben püspökké szentelték, ő azonban további imára buzdított. Lénár atya halálát követően már-már úgy tűnt, megszűnik a Komáromi Imanapok rendezvény, a Pázmaneum Társulás segítségével azonban sikerült megújítani formáját, megőrizve az eredeti célkitűzést és tartalmat. Időközben tisztújítási folyamat kezdődött a Jópásztor Alapítványon belül is. Az utóbbi három évben a résztvevők száma ismét folyamatosan emelkedik, s az idei jubileumi Imanapon megközelítette a háromezret.
– Milyen program szerint zajlottak Jó Pásztor vasárnapján ezek a rendezvények, és ki szokta bemutatni a szentmisét?
– 2003-tól keresztút, 2006-tól előadás is része a programnak, amelynek keretében valamely magyar szent vagy hitvalló életéről elmélkednek a résztvevők. Az Imanapok főcelebránsai közt voltak többek közt Magyar Károly, Lénár Károly és Ďurčo Zoltán atyák, valamint Vladimir Filo püspök, sőt Ján Sokol érsek is. Püspökké történt kinevezése után minden évben – egy kivétellel, betegségére való tekintettel – Orosch János püspök atya vállalta a Komáromi Imanapok főcelebránsának szerepét.
– Milyen volt a felvidéki magyar papság részvételi aránya, az Imanapokhoz való hozzáállása?
– A magyar papság hozzáállása kezdetben kiváró volt, később egyre többen fel merték vállalni a magyar főpásztorért való imát is. Lénár Károly atya az Imanapokon gyakorta buzdított a magyar papság egységére, s emiatt sok támadás is érte őt. Halála után – a hívekéhez hasonlóan – visszaesett az Imanapokon résztvevő papok száma is. Voltak, akik megoldottnak tartották a magyar főpásztor kérdését, s akadtak olyanok is, akik egyenesen feleslegesnek gondolták az Imanapokat. Az utóbbi két-három évben azonban egyre többen ismerték fel az Imanapok eredeti célkitűzéseinek fontosságát, s idén közel 50 lelkipásztor imádkozott együtt Komáromban magyar papokért és főpásztorért.
– Az idei, jubileumi Imanapnak egyedi jelleget adott, hogy a kommunizmus ideje alatt üldöztetést szenvedett lelkipásztorokról is megemlékeztek, sőt, a néhai Lénár Károly atya gondolatai nyomán tartották a keresztutat, aki az Imanapok egyik kezdeményezője volt, s akit annak idején szintén meghurcoltak. Miért tartották ezt kiemelten fontosnak?
– Amikor papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk, valójában magunkért, valamint Isten egész népéért is könyörgünk. Az Istenhez vezető úton szükségünk van Jézus Szíve szerinti papokra, akik a krisztusi szeretet példájával járnak előttünk. Ilyen hősies példával járt előttünk Lénár Károly atya, aki életében tanúságot tett a papi hivatás szeretetéről és a kereszt türelmes hordozásáról a történelem viharos időszakában is. Krisztus bátor hitvallójaként állhatatosan kiállt a kereszténységért és a magyarságért. Küzdött a felvidéki magyar katolikus főpásztorért, és fontosnak tartotta a magyar papi és szerzetesi hivatásokért való közös imádságot, valamint a meglévő hivatásokkal való törődést. Éppen 15 évvel ezelőtt, 1994. szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén többedmagával megalapította a Jópásztor Alapítványt Udvardon. Az alapítvány fő célkitűzése a Szlovákiában élő magyar papnövendékek támogatása, a Komáromi Imanapok előkészítése és rendezése, valamint hasonló jellegű rendezvények és kezdeményezések támogatása (a hivatásébresztő programok, ministráns és keresztény ifjúsági táborok, valamint a szlovákiai magyar hitoktatóképzés és a magyar nyelvű hitoktatás támogatása).
– Hogyan értékeli az idei, jubileumi XX. Komáromi Imanapokat?
– Az Imanap keresztúti ájtatossággal kezdődött Lénár Károly atya, a Jópásztor Alapítvány és Társulat néhai elnökének gondolatai alapján. A Nádor utcán felállított szabadtéri stációkhoz a lelkiatyák felváltva vitték a vállukon a Komáromi Imanapok keresztjét.
Fél négytől a plébániatemplomban Karaffa János, a Pázmaneum Társulás elnöke tartott előadást Lénár Károly atya hitvalló életéről. Ismertette a Komáromi Imanapok szellemi atyjának életútját, nagy hangsúlyt fektetve arra az áldozatra, amelyet Károly atya a felvidéki magyar katolikus közösségért hozott már a kommunista diktatúra idején is, amikor üldözték és börtönbe zárták bátor kiállása miatt.
Az előadás keretében bemutatták a Lénár Károly atya – Krisztus bátor hitvallója című könyvet is, amely a kiváló lelkipásztor beszédeinek és gondolatainak gyűjteményét tartalmazza.
A szentmise előtti néhány percben dr. Szabó Tamás, a Mária Rádió magyarországi világi elnöke kapott szót, aki bemutatta a jelenlevő zarándokoknak a Felvidéken is fogható Mária Rádiót.
Az ünnepi főpapi szentmisét Orosch János nagyszombati segédpüspök mutatta be közel félszáz oltártestvérével együtt, akik különböző felvidéki és anyaországi egyházmegyéből érkeztek, hogy Jó Pásztor vasárnapján közösen kérjék az aratás Urát híveikkel együtt magyar papi és szerzetesi hivatásokért, valamint magyar püspökért. Orosch János segédpüspök méltatta Lénár Károly atya bátorságát: „Benne mindig egy olyan papot láttam, aki minden félelmet félre téve élt a híveinek. Talán mindenki tudja róla, hogy tizenhét év börtönt kapott az Egyházhoz való hűsége miatt. Miután kiszabadult, továbbra is népünknek jó pásztora volt.” A közel háromezer Komáromba érkező hívőt arra kérte, hogy kitartóan imádkozzanak a papi hivatásokért. Az egyetemes könyörgéseket a komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont diákjai olvasták fel, kérve az Urat magyar papokért és magyar főpásztorért.
A szentmise gyűjtését az adakozók ezen alkalommal a Marianum mellett felépítendő – a magyar katolikus ifjúság megfelelő lelki képzését szolgáló – Szent Imre Kollégium céljaira ajánlották fel.
A szentmise végén ismertették František Tondrának, a Szlovák Püspökkari Konferencia elnökének a 25000 felvidéki magyar katolikus pap és hívő, valamint 25 felvidéki magyar szervezet által aláírt nyílt levelére küldött válaszát, amely többek között a következőket tartalmazta: „A püspökök természetesnek tartják, hogy biztosítani kell a nemzeti kisebbségek minőségi szinten végzett lelkipásztori gondozását, beleértve a katolikus magyar kisebbségét is.”
A XX. Komáromi Imanap a Pápai és a Magyar Himnusz eléneklésével zárult, majd a zarándokok emléklapot kaptak a jubileumi Imanapról.
– Hogyan látja a Komáromi Imanapok jövőjét?
– A rendezvény eredeti célkitűzése lényegében megmaradt. Továbbra is imádkozunk magyar papi és szerzetesi hivatásokért, hiszen a mai korban ugyanúgy szükség van rájuk, mint valamikor. Szlovákiában még mindig vannak üres magyar plébániák, nem is kevés. A Komáromi Imanap imaszándéka tehát minden időben aktuális, főleg, ami a magyar papi és szerzetesi hivatások kérdését illeti. Természetesen jelenleg aktuális a szlovákiai magyar főpásztorért való imádság is. Örömmel tölt el, hogy újból egyre több lelkiatya és hívő érzi fontosnak, hogy Jó Pásztor vasárnapján közösen imádkozzunk magyar papi és szerzetesi hivatásokért és magyar főpásztorért.
– Köszönöm az interjút!
