Cikkek listázása

Beszélgetés Farkas Zsolt garamkövesdi plébánossal

Kérjük az aratás Urát

Szerző: Jakubecz Márta

2009. május 3-án, Jó Pásztor vasárnapján rendezték meg a jubileumi, XX. Komáromi Imanapokat. Ennek szervezői a Jópásztor Alapítvány, a Pázmaneum Társulás és a Komáromi Plébániahivatal voltak. Farkas Zsolt atyát mint az egyik szervezőt a Komáromi Imanapok múltjáról és jelenéről kérdeztük.

– Visszatekintve a társadalmi változások idejére, a 90-es évekre, amikor ez a rendezvény elindult, mit kell tudnunk az Imanapok létrejöttéről? Melyek voltak a fő célkitűzések?

– A Komáromi Imanapok létrehozásának gondolata a felvidéki magyar hívek és papok közös kezdeményezéseként a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyházi programja keretében született 1990 tavaszán. Az első megbeszélésre Léván került sor negyvenhat szlovákiai magyar lelkipásztor jelenlétében. Fő célkitűzése: a szlovákiai magyarságot egyesítő közös imádság felvidéki magyar papi és szerzetesi hivatásokért, magyar főpásztorért, valamint magyar püspökségért. Az első Imanapot 1990. június 3-án, pünkösd ünnepén rendezték a komáromi Szent András-templomban. A második Imanapot a Szent Rozália-templom előtti téren, a későbbieket pedig a Klapka téren, illetve a Szent András-templomban tartották. Mivel egyesek szerették volna politikai indíttatású rendezvénynek beállítani az Imanapokat, ezért azok szervezését 1995-től a Jópásztor Alapítvány (majd a Jópásztor Társulás) vette kézbe az imanapi szervezőbizottsággal együtt. 2006-tól a Pázmaneum Társulás is csatlakozott a szervezőkhöz.

– Hogyan fogadták a világi hívek a kezdeményezést?

– Számos magyar egyházközségből vettek részt hívek a Komáromi Imanapokon. Gyakorta több község is összefogott, hogy autóbuszt indítsanak az Imanapra. A részvételi arány a XII. Imanapig növekedett, illetve állandósult. 2001-ben, a XII. Imanapon Ján Sokol nagyszombati érsek kategorikusan visszautasította a magyar katolikusok Memorandumban megfogalmazott kéréseit, s ennek következtében a hívek részvételi aránya ezt követően stagnált, sőt csökkent. Sokan befejezettnek gondolták az Imanapok sorozatát, amikor Orosch János atyát 2004-ben püspökké szentelték, ő azonban további imára buzdított. Lénár atya halálát követően már-már úgy tűnt, megszűnik a Komáromi Imanapok rendezvény, a Pázmaneum Társulás segítségével azonban sikerült megújítani formáját, megőrizve az eredeti célkitűzést és tartalmat. Időközben tisztújítási folyamat kezdődött a Jópásztor Alapítványon belül is. Az utóbbi három évben a résztvevők száma ismét folyamatosan emelkedik, s az idei jubileumi Imanapon megközelítette a háromezret.

– Milyen program szerint zajlottak Jó Pásztor vasárnapján ezek a rendezvények, és ki szokta bemutatni a szentmisét?

– 2003-tól keresztút, 2006-tól előadás is része a programnak, amelynek keretében valamely magyar szent vagy hitvalló életéről elmélkednek a résztvevők. Az Imanapok főcelebránsai közt voltak többek közt Magyar Károly, Lénár Károly és Ďurčo Zoltán atyák, valamint Vladimir Filo püspök, sőt Ján Sokol érsek is. Püspökké történt kinevezése után minden évben – egy kivétellel, betegségére való tekintettel – Orosch János püspök atya vállalta a Komáromi Imanapok főcelebránsának szerepét.

– Milyen volt a felvidéki magyar papság részvételi aránya, az Imanapokhoz való hozzáállása?

– A magyar papság hozzáállása kezdetben kiváró volt, később egyre többen fel merték vállalni a magyar főpásztorért való imát is. Lénár Károly atya az Imanapokon gyakorta buzdított a magyar papság egységére, s emiatt sok támadás is érte őt. Halála után – a hívekéhez hasonlóan – visszaesett az Imanapokon résztvevő papok száma is. Voltak, akik megoldottnak tartották a magyar főpásztor kérdését, s akadtak olyanok is, akik egyenesen feleslegesnek gondolták az Imanapokat. Az utóbbi két-három évben azonban egyre többen ismerték fel az Imanapok eredeti célkitűzéseinek fontosságát, s idén közel 50 lelkipásztor imádkozott együtt Komáromban magyar papokért és főpásztorért.

– Az idei, jubileumi Imanapnak egyedi jelleget adott, hogy a kommunizmus ideje alatt üldöztetést szenvedett lelkipásztorokról is megemlékeztek, sőt, a néhai Lénár Károly atya gondolatai nyomán tartották a keresztutat, aki az Imanapok egyik kezdeményezője volt, s akit annak idején szintén meghurcoltak. Miért tartották ezt kiemelten fontosnak?

– Amikor papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk, valójában magunkért, valamint Isten egész népéért is könyörgünk. Az Istenhez vezető úton szükségünk van Jézus Szíve szerinti papokra, akik a krisztusi szeretet példájával járnak előttünk. Ilyen hősies példával járt előttünk Lénár Károly atya, aki életében tanúságot tett a papi hivatás szeretetéről és a kereszt türelmes hordozásáról a történelem viharos időszakában is. Krisztus bátor hitvallójaként állhatatosan kiállt a kereszténységért és a magyarságért. Küzdött a felvidéki magyar katolikus főpásztorért, és fontosnak tartotta a magyar papi és szerzetesi hivatásokért való közös imádságot, valamint a meglévő hivatásokkal való törődést. Éppen 15 évvel ezelőtt, 1994. szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén többedmagával megalapította a Jópásztor Alapítványt Udvardon. Az alapítvány fő célkitűzése a Szlovákiában élő magyar papnövendékek támogatása, a Komáromi Imanapok előkészítése és rendezése, valamint hasonló jellegű rendezvények és kezdeményezések támogatása (a hivatásébresztő programok, ministráns és keresztény ifjúsági táborok, valamint a szlovákiai magyar hitoktatóképzés és a magyar nyelvű hitoktatás támogatása).

– Hogyan értékeli az idei, jubileumi XX. Komáromi Imanapokat?

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>