XVI. Benedek szentföldi zarándoklatáról
Jézus nyomában, a béke hírnökeként
Szerző: Körössy László, MK, VR
Nagy várakozás előzte meg a pápa május 8. és 15. között megtartott szentföldi látogatását, amely nyilvánvalóan más-más szempontból volt fontos a világi média, a politikusok, a különféle vallások vezetői és a katolikus hívők számára. Az utóbbi szempontot tekintve a pápa az egész emberiség számára fontos üzenetet fogalmazott meg, rámutatva a keresztény hit sarokkövére: a zarándokút utolsó napján, május 15-én a jeruzsálemi Szent Sír-bazilikában, Jézus üres sírja előtt a Szentatya így köszöntötte az egybegyűlteket: „Krisztus feltámadt!” Majd arról szólt, hogy „a bűn és a halál hosszú uralmát az engedelmesség és az élet győzelme váltotta fel… Krisztus, az új Ádám itt tanította meg nekünk, hogy sosem a rosszé az utolsó szó, hogy a szeretet erősebb a halálnál, és hogy jövőnk a gondoskodó és hűséges Isten kezében van. Az üres sír a reményről beszél nekünk, amely sosem csal meg, mert az élet Lelkének az ajándéka” – mondta a pápa, s ezt követően a jelenlévők felé fordulva, szavainak jelentőségét megerősítve ezt mondta: „Ezt az üzenetet hagyom nektek szentföldi zarándoklatom végén”.
XVI. Benedek arra kérte a szentföldi keresztényeket, sose adják föl a reményt: „Az Evangélium azt tanítja, hogy Isten újjáalakíthat mindent, és hogy a történelem nem szükségszerűen ismétli meg önmagát. Az emlékezet megtisztítható, a vádaskodás és ellenségeskedés keserűségén felül lehet emelkedni. Igazságos, békés, virágzó jövő várhat mindenkire az egész világon, és főként a Megváltó szívének oly kedves föld lakosságára.”
Ezzel a sok nehézség közt élő szentföldi keresztény közösség helyben maradása mellett „érvelt” a pápa.
Isten emberek iránti szeretetének szimbóluma
Május 17-én, immár Rómában a vasárnapi Regina Coeli imádság alkalmából mondott beszédében XVI. Benedek néhány mondatban mintegy összefoglalta zarándokútjának lelkipásztori, politikai, vallási dimenzióit: „A Szentföld a viszályok és a végtelennek tűnő testvérharcok színtere, de egyúttal Isten egész emberiség iránti szeretetének szimbóluma is. A vallások közötti párbeszéd alapja pedig az igazságosság elvének elfogadása és megtartása.”
A Katolikus Egyház feje a vallásközi párbeszéd terén a közös erőfeszítések új lehetőségeiről fejtette ki a véleményét szentföldi útján, ahol meghallgatta három állam – Jordánia, Izrael és a palesztin területek – politikusait, három vallás vezetőit, rabbikat, muftikat, különböző rítusú keresztényeket sajátos problémáikról. A pápa a kétoldalú megbeszélések mellett a zsidó-muzulmán-keresztény „trialógusról” beszélt. Többek közt felkereste a jeruzsálemi Sziklamecsetet is, a muzulmán zarándokhelyet, és találkozott a jeruzsálemi főmuftival. Az iszlám hagyomány szerint a mecset Mohamed mennybemenetelének helyén épült.
Politikai téren a Szentatya letette a voksát a térség államainak szuverenitása mellett. Izraelben a pápa határozottan állást foglalt az antiszemitizmussal szemben, amit „teljesen elfogadhatatlannak” nevezett. Leszögezte, hogy mindent meg kell tenni annak sok helyütt tapasztalható újbóli jelentkezésével szemben, továbbá minden nép, törzs, nyelv és nemzet tiszteletben tartásának előmozdítása érdekében. A Jad Vasem emlékhelyen imádkozott az áldozatokért. Sürgette továbbá a felelősöket, tegyenek meg mindent az igazságos megoldás felkutatásáért, hogy mind az izraeli, mind a palesztin nép nemzetközileg elismert, biztonságos határok között, saját hazában, békében élhessen.
Le kell bontani a falakat az emberek szívében
Több alkalommal is kitért a pápa a palesztinok – s köztük a keresztények – mindennapjait megnehezítő izraeli biztonsági intézkedésekre. Ezek közül a palesztin területeket Izraeltől elválasztó falról, avagy „biztonsági kerítésről” („az egyik legszomorúbb dolog, amit látogatásom során láttam” – mondta a Szentatya) egyfelől elismerte, hogy létét a jogos biztonsági igények motiválják, másfelől szorgalmazta annak mielőbbi lebontását, mert az a palesztinok természetes jogait is sérti. Mint mondta, a falak nem örökre szólnak, azokat le lehet bontani, de ehhez előbb az emberek szívében emelkedő falak lebontására van szükség.
„Nyerjen egyetemes elismerést, hogy Izraelnek joga van a létezéshez, továbbá nemzetközileg elismert határai között a békéhez és a biztonsághoz. Nyerjen hasonlóképpen elismerést, hogy a palesztin népnek joga van szuverén és független hazára, hogy méltósággal éljen és szabadon utazhasson. Váljon a két-állam megoldás valósággá, ne maradjon csupán álom” – szorgalmazta Tel-Avivban XVI. Benedek.
Zarándokútja során a Szentatya többek közt megáldotta a latin patriárkátus egyetemének alapkövét Ammanban, felkereste a Jordán folyó partján azt a helyet, ahol a hagyomány szerint Keresztelő Szent János megkeresztelte Jézust, magánlátogatást tett a betlehemi Születés-barlangban, majd a helybeli Caritas gyermekkórházat is felkereste. Ezt követően a betlehemi, palesztinok lakta AIDA menekülttáborban mondott beszédet. A tábor területén mintegy ötezren élnek abból az 1,3 millió menekültből, akik otthonuk elhagyására kényszerültek, és ma Palesztina területén élnek. Az ENSZ által becsült adatok szerint ma világszerte 4,6 millió palesztin menekültet tartanak számon.
A pápa ismét felhívást intézett a nemzetközi közösséghez és minden érintett politikai erőhöz, hogy tegyenek meg mindent az igazságos és tartós béke megteremtéséért tiszteletben tartva valamennyi fél jogos igényét. „A diplomáciai erők csak akkor érhetnek el sikert, ha az palesztinok és izraeliek egyaránt véget vetnek a sorozatos erőszaknak. Az egész világ azt szeretné, hogy megszakadjon ez a spirál, és a helyzet kimozduljon a jelenlegi holtpontról – mondta. Ma, amikor a határok egyre inkább megnyílnak az államok között, tragikus látni, hogy itt még mindig falak emelkednek. A Szentatya buzdította mindkét felett, hogy legyen meg bennük a bátorság a félelem és a bizalmatlanság legyőzésére ahhoz, hogy ellensúlyozni tudják a veszteségek és a sebzettség miatt felfakadó bosszúvágyat. Nagylelkűségre van szükség, hogy a többéves fegyveres összetűzések után a megbékélést keressük – hangsúlyozta XVI. Benedek.
Názáretbe a pápai szentmisére negyvenötezer zarándok gyűlt egybe. A pápa annak a reményének adott hangot, hogy zarándoklata az egész Egyház figyelmét felkelti Názáret iránt, mondván, hogy nagy szüksége van a mai férfiaknak és nőknek is arra, hogy magukénak vallják a házasság alapvető igazságát.
A Szentatya Rómába visszatérve repülőútján újságírók előtt maga fogalmazta meg apostoli útjának jelentőségét: „A zarándoklat sok vallásnak, az iszlámnak, a zsidó vallásnak és a kereszténységnek is lényegi eleme. A zarándoklat képe létünket is kifejezi, mely nem más, mint az Isten s egyben az emberi közösség felé való előrehaladás. Remélem, sokan követik majd ezt az utat, előmozdítva a Szentföld népeinek egységét, a béke hírnökeiként”.
Készség a vallásközi párbeszédre
XVI. Benedek a szentföldi útja során tapasztaltakról szólva három szempontot emelt ki. Elsőként azt, hogy muzulmánok, keresztények és zsidók között határozott készséget talált a vallásközi párbeszédre, együttműködésre. „Fontos, hogy ezt valamennyien nemcsak az adott politikai helyzet által ihletett cselekvésnek tekintik, hanem a hit lényegéből fakadó tettnek. Mert az, hogy hiszünk az egyetlen Istenben, aki mindannyiunkat teremtett, mindannyiunk Atyja, aki egyetlen családnak teremtette meg az emberiséget, a hit, hogy Isten szeretet, és azt akarja, hogy a szeretet legyen a világban uralkodó erő, magában foglalja a találkozás, a párbeszéd, az együttműködés szükségességét” – mondta a Szentatya. Majd arról is beszélt, hogy több alkalommal nagyon szívélyes légkörben találkozott az ortodox világgal, továbbá az anglikán egyház egyik képviselőjével és két evangélikussal is. „Látszik, hogy a Szentföld légköre mennyire serkenti az ökumenizmust is – összegezte a pápa.
Harmadikként említette a Közel-Kelet közismert és tisztázásra váró óriási nehézségeit, egyúttal a mindenkiben benne rejlő béke és testvériség iránti – kevésbé szembetűnő – vágyat, amiről szintén „beszélnünk kell, s bátorítani mindenkit abban a közös akaratban, hogy megtalálják a nyilvánvalóan nem könnyű megoldásokat ezekre a nehézségekre.”
