Körlevél a romakérdésről
Magyarország sorskérdése a cigányság ügye
Szerző: Bókay László
Fotó: Bókay László
A nyár elején ülésezett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, melynek során a többi között jóváhagyták Székely János esztergom-budapesti segédpüspök, cigánypasztorációval foglalkozó referens körlevelét. Ebben a püspök összefoglalta a cigányok lelkipásztori gondozására vonatkozó szentszéki dokumentumok tartalmát, segítséget nyújtva ezzel a papoknak a cigány hívek lelkipásztori szolgálatában. A körlevelet az ország minden plébániájára, templomába eljuttatják. Tartalmáról Esztergomban kérdeztük Székely János püspököt.
– Püspök úr, milyen céllal született a körlevél?
– Összegyűjtöttem a Vándorlók és Útonlévők Pápai Tanácsa 2005-ben kiadott cigányokkal foglalkozó dokumentumának néhány részletét, melyeket kiegészítettem a hazai tapasztalatokkal. Útmutatást és bátorítást szeretnék ezzel nyújtani a paptestvérek számára. A szentszéki dokumentum nagyon világos és jó szempontokat ad a cigány testvéreinkkel kapcsolatos pasztorációs munkához. Úgy vélem, az Egyház és a cigányság között mostanáig igazi, intenzív kapcsolat csak néhány helyen alakult ki, ahol egy-egy különleges elhivatottsággal, érzékkel rendelkező pap szolgál. Ők át tudtak lépni a minket szétválasztó falakon.
– Miért éppen most született meg ez a körlevél?
– Magyarországnak sorskérdése, hogy felismeri-e a cigányság értékeit, s hogy a magunk értékeit át tudjuk-e adni nekik. Sokan alig ismerik a cigányság múltját, jelenét, értékeit, gyengéit, küzdelmeit. Sokan nem tudják például, milyen sok híres cigány származású ember él köztünk, de azt sem tudjuk, hogy a történelem során hány nagy magyar ember volt cigány származású, akik sokat tettek az országért. Közelmúltunk történelmének, 1956-nak is voltak cigány hősei…
– Mit kell, mit lehet tudnunk a cigányok életéről?
– Mint mondtam, észre kell vennünk értékeiket: közvetlenségüket, rendkívül erős családi kapcsolataikat. Ha tehetik, nem adnak idős, beteg embert szociális otthonba. A hajléktalan cigány is nagyon ritka… Bármilyen furcsa, a cigánysoron felnövő gyereknek életre szóló pozitív élményt jelent, hogy mindenhova bejárása van, mindenki szereti – intenzív emberi kapcsolatokban élnek. Személyes emlékem – káplán koromból –, hogy a cigányok egy adag fát kaptak az erdészetnél végzett munkájukért. Amint hazafelé mentek, minden olyan házba bevittek egy keveset ahol tudták, hogy idős, rászoruló rokonuk él.
– Milyen problémákat lát a cigányok életében?
– Manapság nincsenek vezéregyéniségeik. A körlevélben erre is utalok – szeretnénk, ha a templomi közösségekben lennének olyan egyéniségek, akik vezetik az imádságot, zarándoklatokra viszik őket. Budapesten ez a fajta összefogás – néhány esetet kivéve – különösen hiányzik. A rendszerváltozást követő években teljesen talajvesztettek lettek a cigányok. Jelenleg körülbelül nyolcvan-kilencven százalékuk munkanélküli. Visszatérniük a munkaerőpiacra szinte lehetetlen – előítéletek falába ütköznek, képzettségük sem megfelelő. A rendszerváltozás óta érdemi kérdésekben alig tettek valamit a cigányokért. A közbiztonsággal is komoly problémák vannak. A dokumentum nagyon helyesen hangsúlyozza azt, hogy a bűnözés problémájának bagatellizálása, eltusolása a cigányságnak sem jó, ugyanis növeli a velük szembeni ellenérzést. Látszik, hogy az állam, amelynek volnának eszközei, hogy cselekedjen – például munkahelyeket teremtsen – közömbös, tehetetlen.
– A körlevél konkrét javaslatokat is tartalmaz
