Cikkek listázása

Felemelik tekintetünket a mindennapokból

Szerző: Papp Tamás

Katolikus vagyok, bár nem ismerem annyira a vallásomat, mint ahogyan szeretném. Naponta keményen dolgozom, hogy eltartsam a családomat. Megtapasztaltam a nyomort, a sikertelenséget, a csalódást, de ha ránézek egy papra, új erőt merítek – írta évekkel ezelőtt egy hetilapnak egy amerikai munkás. A most induló Papok Éve különösen is arra indít, hogy a papság szentségére tekintsünk.

Érző, eleven szívvel bíró világítótornyok a papok. Krisztus tanúi, az Örömhír hordozói, akik az élet viharai között is rendíthetetlenül állnak a helyükön, és jelzik számunkra a helyes irányt. Szent Pál az isteni titkok megbízottainak nevezi őket, akik a költő szavaival vadócba rózsát oltanak, hogy szebb legyen a föld. Kétezer éves hagyomány élő láncszemei ők. Ifjúságuk hajnalán Istenre tették fel az életüket. Nem törődve családdal, pénzzel, biztonsággal, mindent neki adtak, remélve, hogy még itt a földön cserébe százannyit kapnak, odaát pedig az örök életet.

Imádságos szülők, önfeláldozó lelkivezetők példáján át szólította meg őket az Úr, és követték a hangját. Péter hajójában eveznek. Szeretik ezt a bárkát, mert Jézus is méltónak találta, hogy belépjen oda. Türelmesen viselik, ha kritikus hangok bírálják őket, hogy miattuk zátonyra fut ez a hajó, hogy maradiak, máskor meg, hogy túl modernek, hagyománytisztelők vagy éppen felforgatók.

Ezek a sokszor darabosnak tűnő férfiak különböző utakról érkeztek, de egyetlen szenvedély köti össze őket: Jézus Krisztus szeretete. Ahogyan XVI. Benedek pápa a Papok Évének megnyitásakor, az arsi plébánost idézve mondta: A papság Jézus Szívének szeretete.

A pap egyetemes ember. Nem önmaga birtoka. Krisztus által lefoglalt élete mindenkié. És mert felelősnek érzik magukat a Jézus által alapított Egyházért, a papok minden vágya, hogy a világ még jobban hasonlítson annak arcvonásaihoz, akinek egyszer a szemébe néztek. Ne csodálkozzunk, ha féltik azt a nagy családot, amelynek a felszenteléssel pásztorai lettek, hiszen meggyőződésük, hogy életünk boldogságának titka ebben az akolban van elrejtve. A közelünkben élnek. Utcán, kórházban, iskolában, sorban álláskor, az élet kis és nagy fordulópontjain mindig ott vannak, és megtalálják a módját, hogy a kézzelfogható bizonyosságokon túl Istenhez közelebb terelgessenek. Nap nap után látjuk, amint kinyitják a templomkaput, hogy belépve találkozhassunk a Titokkal. Rendkívüli képességgel minden élethelyzetet megragadnak, hogy tekintetünket fölemeljék a porból, és ünnepet terítsenek a hétköznapok asztalán. Amikor pedig már megszólalni sem tudnak, betegségükben, szenvedéseik között akkor is – puszta létükkel – legfőbb Pásztorukról tanúskodnak.

Számuk egyre fogy, de bíznak a jövőben. Sokan közülük még ma is bátran mennek a halálba, hiszen mindennap húsvétot ünnepelnek. Azokért a pofonokért is hálásak, amelyeket az élet rájuk mér – mint mondják: általuk az Úr hívja őket új kalandra. Életútjuk során sok Istent kereső és szerető testvérrel is találkoznak. Elkötelezett, komoly hívőkkel, akik osztoznak velük az imában és a lelkipásztori munkában. Együtt, az Egyház életének megannyi virágba borulását megtapasztalják. Nem félnek a riasztó statisztikáktól. Tudják, hogy az általuk nevelt nemzedék szíve mélyén gazdag örökséget hordoz. A földbe vetett mag egy napon kicsírázik, és soha nem látott, bőséges termést hoz. Talán ez a sajátos, reményteli életszemlélet teszi, hogy rájuk nézve új erőt meríthetünk.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>