Gável András, az Eucharist együttes vezetője
Bízom abban, hogy amit teszek, kedves az Úr elôtt
Szerző: Körössy László
Fotó: Lambert Attila
Hitvalló embereket bemutató sorozatunkban egyházi-közéleti emberek személyiségének kevésbé ismert vonásait mutatjuk meg. Kérdéseinkre ezúttal Gável András, az Eucharist együttes vezetője válaszol.
– Mi jelent az Ön számára igazi örömet?
– Más örömével együttérezni. Ezért tenni is lehet. És ez jó.
– Ön szerint mi az igazi irgalmasság lényege?
– Az „igaziról” Isten irgalmasságára tudok csak gondolni. Ilyen értelemben pedig annyit jelent ez számomra, hogy minden helyzetben megbocsátónak maradni. Ez a magatartás felemeli a másikat és nem ítél el. Folytonos hűséget feltételez a hűtlenséggel szemben is. Észreveszi a gyengét és elesettet, akinek új, reménnyel teli távlatokat fest. Erre egyetlen válasz születhet, a bizalomé. Ez az én életemben is így történt, amikor észrevettem a gondviselő Mindenható személyes közelségét.
– Melyik az az erény, amelynek a jelenlétét a legszükségesebbnek tartja mai társadalmunkban?
– Az igazság szeretetét. Ma minden annyira szándékosan összekuszált. Eltűnt az objektív és abszolút igazság. Így eltűnt a tekintély is. És nincs is mire feltekintenünk. Nincs irányadónk. Csak bolyongunk.
– Mi az, amit a leginkább nagyra becsül a nőkben?
– Közel egy éve született meg első gyermekünk, Ábel. Apás szülés volt, végtelennek tűnő vajúdással. Feleségemmel megegyeztünk, hogy csak a legvégső esetben hagyjuk a császármetszést. Egyik legvégső eset követte a másikat. Az erő és a gyengeség folytatott kíméletlen harcot. Az életért. Valamelyik sokadik órában megkérdeztem az orvosunkat, hogy feleségemnek lesz-e ereje kitolni majd a gyermekünket. Erre csak annyit válaszolt: lehet, hogy most nem feltételezhető, de az anyákban annyi erő halmozódik fel erre az időre, amelyre a jelenlegi helyzetben nem is gondolnánk. Így is lett. Csoda volt az a pillanat! A szülés után volt egy percem, amikor kifordulhattam a szobából. Életemben nem sírtam így az örömtől és a felszabadultságtól. Ezt az életerőt és odaadást becsülöm – sok egyéb mellett – a legnagyobbra a nőkben, leginkább a feleségemben.
– Ha önmagát jellemezné, mely tulajdonságait tartaná a legfontosabbnak?
– Már kisgyerekként mondogatták nekem a felnőttek, hogy a mosolyom különleges ajándék a számukra. Felnőtt koromra nem feltétlenül a mosolyom maradt kedves, de egy dolgot az égtől kapott ajándéknak tartok a tulajdonságaim között. Ez pedig a jókedvem, illetve a mások megvidámítása. Sokszor még magamból is bohócot faragok. Lehet, hogy ez az ajándék vitt el az előadásokig, sok száz vagy ezer ember elé. Ám látom azt is, hogy ekkor már nem a saját örömöm az az erő, amely hat az emberekre, hanem Isten jelenlétének bennem duzzadó boldogsága. Ezt nem sokáig tudjuk magunkban tartani.
– Mit tart a legnagyobb hibájának?
– A cinizmusomat. Ebben is van humor, de csak keveseknek jelent igazi örömet. Sokkal inkább gyilkol.
– Mi a legnagyobb kincs az Ön életében
– Elsősorban Isten jelenléte. Pontosabban az, amikor az Ő jelenlétében élhetek. Ez minden percben, pillanatban, akár most is lehetséges. Hányszor engedjük, hogy ügyes-bajos dolgaink egészen mélyre ássák bennünk ezt a kincset! Milyen jó erre újra rátalálni! Azután a feleségem, kisfiam, szüleim, testvéreim, a barátaim, az Egyház, a jó levegő és így tovább…
– Mi az, amit másképpen tenne, ha még egyszer elkezdhetné az életét?
– Ez rossz kérdés. Nem szeretem a „mi lenne, ha” kérdéseket.
Teljesen meg vagyok elégedve azzal, amit kaptam és ahogy azt kaptam. Boldog vagyok és hálás Istennek azért, ahogyan mindent előre elkészített nekem életem eddigi részében ahhoz, hogy ma Ő lehessen nekem minden mindenben. Ma pusztán azért is hálát érzek, hogy Isten olyan, amilyen. Innen már kevesek a szavak…
– Mit jelent az Ön számára a katolikussága?
– Először is az Egyházat, a közösséget. Még a barátaim között is vannak olyanok, akik részben vagy egészben elkezdték magukévá tenni azt a nézetet, hogy Isten igen, Egyház nem. A Biblia Jézusával szóba állnak, az Egyház misztikus teste már nem kell nekik. Nem csodálom persze, hogy ma egyre inkább hallható ez a szabados, úgynevezett „szabad keresztény” felfogás. Bizony sokan nem tudnak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy az Egyház emberi arca bűnös. Hogy Jézus menyasszonyának hófehér ruhája a céda nő mocskos öltözékéhez lett hasonló. Én hiszek az Egyház szent oldalában is. Hiszem, hogy Krisztus Péterre és utódaira bízta a mennyország kulcsait. És hiszem azt is, hogy a pap szavára a kenyér és a bor átlényegül, és valóban Krisztus teste és vére lesz. És hiszem, hogy aki ebből a kenyérből részesül, az tagja az Egyháznak. Végül pedig hiszem, hogy a legnagyobb gyengeségünkben az Úr az erős, és megerősít a Szentlélek által. Ezt nem adnám oda semmiért.
– Ki a kedvenc női és férfi szentje és miért?
– Boldog Teréz anya alakja két szempontból fontos nekem. Egyrészt, mert meghallotta az Úr hívását, amely nem volt könnyű, ráadásul a világ szemében bolondság. Másrészt, mert hűséges volt az Úrhoz és a tőle kapott küldetéséhez akkor is, amikor ezt belső, bátorító misztikus érzések, érzelmek nem kísérték. Igazi hittel bírt, amely a tetteiben is megmutatkozott.
További kedvenc szentjeim: Faustyna nővér, Néri Szent Fülöp, Pio atya, Kolbe atya… De olyan sokan vannak!
– Ki a kedvenc történelmi alakja és miért?
– Szent Hedvig. Kötődik a Dunakanyarhoz is, ahol élünk. Kimagasló életében Isten iránt tanúsított hűsége.
– Melyik a kedvenc evangéliumi részlete, imája?
– Szeretem Loyolai Szent Ignác „Fogadd el, Uram…” kezdetű imádságát. Mária Magnificatja pedig minden dicsőítő és zenei szolgálatban részt vállaló embernek etalon. Ő önmagáért magasztalja Istent, aki személyesen belépett Mária életébe kimondott igenje által.
– Melyik az a könyv, amelyet a Szentírás mellett magával vinne, ha hosszú időre egy lakatlan szigetre kellene mennie?
– Nem biztos, hogy vinnék mást…
– Ki az az öt személy, akit szívesen meghívna egy vacsorára?
– II. János Pál pápa, Mel Gibson, Eros Ramazzotti, Orbán Viktor, Faustyna Kowalska. De csak akkor, ha a feleségem főz!
– Melyik a kedvenc magyar bora, étele?
– Csak társaságban kortyolgatok egy keveset. Nem vagyok ebben szakértő, de szeretem a minőségi bort. A töltött káposzta és édesanyám húslevese mindig különleges íz számomra.
– Melyik virágot szereti a legjobban?
– A fréziát.
– Mivel tölti szabadidejét?
– Szívesen vagyok a családommal. Szeretek másokkal kötetlenül beszélgetni. Olykor rajzolok is, de kevés időm van rá. Könyvet olvasok. Ritkán van szabadidőm, mindig van valami…
– Ki a kedvenc festője, muzsikusa?
– Szeretem az ikonfestészetet és általában a festészetet. Válogatós is vagyok. Zene: Mozart, Grieg, Eros Ramazzotti, Ryszard Rynkowski és még sokan…
– Van-e kedvenc sportja, sportolója?
– Egerszegi Krisztina. Még én is rendszeresen, egyesületben úsztam, amikor ő már csodás küzdelmeket mutatott be a világnak.
– Ha csodatévő hatalmat kapna, mire használná?
– Érdekes tapasztalatom, hogy az ének által az emberek elkezdenek gyógyulni, és Isten felé is megnyílnak. Ehhez nekem kell mindig az Úrral lennem. Ez már önmagában nézve is csodatévő hatalom. De nem az enyém, csak élhetek vele…
– Melyik szín fejezi ki leginkább az Ön egyéniségét?
– A színek együtt. Mindig ezt mondtam. Soha nem mondanék csak egyetlen színt.
– Melyik várost vagy országot tartja a legszebbnek?
– Magyarországot. Szeretek itt élni. Soha nem hagynám el, csak ha az Úr máshova hívna.
– Hol érzi igazán otthon magát?
– Elég hamar alkalmazkodom az új környezethez. Mindenhol jó. De Isten nélkül mindenhol csak kis ideig tudnék otthon lenni.
– Ha csak egy órája maradna az életéből, mit tenne a rendelkezésére álló időben?
– Ugyanazt. Bízom abban, hogy amit most teszek, az is kedves az Úr előtt, hogy ezt várja tőlem. Így látva az életemet, nem kell mást tennem. Ez a lényeg.
