Kiút a válságból
Szerző: Papp Tamás
Ma nem annyira gyarapodásról, mint inkább válságról szólnak a hírek világszerte. Sőt, egyszerre több irányú ez a krízis. Gazdasági és pénzügyi válságot említenek. Sokak szerint környezetünket az általános fölmelegedés veszélyezteti, mások demográfiai fagyról beszélnek. Vannak, akik Földünk energiatartalékai miatt aggódnak. De válságban a házasság, az elköteleződés, a család és folytathatnánk a sajnos kényszerűen túl hosszúra nyúlt felsorolást. Mindezekről a krízisekről a Szentírás is bőséggel ír. A teológia nyelvezetén úgy mondjuk, hogy mindeme válságok mögött a bűn struktúrája húzódik. Mi keresztények azt is valljuk, hogy létezik reális kivezető út ebből a válságból, de az nem a Wall Streetről, a kereskedelmi és pénzügyi központokból, de még nem is a nagyhatalmak kabinetirodáiból, még kevésbé a miénkhez hasonló kis országok vezetőitől indul.
Az egyéni ember és a történelem nagy válságaiból a kivezető utat Jézus Krisztus mutatta meg. A kétezer éve született Szent Pál zseniálisan rácsodálkozott erre a tényre, és amerre járt, tanította, hogy ahol elhatalmasodik a bűn, ott túlárad a kegyelem. A nemzetek apostola nyomán ezrek hirdették, hirdetik ma is, hogy a jövő és a megújulás záloga Jézus Krisztusban van. Reményt és jövőt adok nektek – emlékezünk a budapesti Városmisszió mottójára.
Minden korban szükségünk van olyan emberekre, olyan világító tornyokra, mint amilyenek Szent Benedek, Ferenc vagy Cirill és Metód voltak, akik Istentől elszakadt és válságba sodródott kortársaikat ismét közel tudják vezetni Krisztushoz, a hűséges zarándoktárshoz. Így válhattak a mostanihoz hasonló, embert próbáló, nehéz idők a lelki gyarapodás és megújulás nagyszerű pillanataivá, amikor ismét a lényeges kerül a középpontba. Idén februárban, a megszentelt élet világnapján, ebben a hiteles példaképek után sóhajtó világban ezért még nagyobb várakozással tekintünk azok felé, akik életüket Istenre tették fel. Közel egymillión vannak – csipetnyi só a világban –, hétszázezer megszentelt életet élő nő és kétszáztizenötezer férfi, akik szerzetesrendekben, kongregációkban és az apostoli élet társaságaiban élnek világszerte. Micsoda nagyszerű, jövedelmező befektetés! – mondhatná valaki. De nem a tőzsdék gyanús és ingatag árfolyamán, hanem a történelem és az örökkévalóság mérlegén. Életük ajándék Egyházunk számára. Intézményeik megszámlálhatatlan karizmája az egész emberiséget gazdagabbá teszi. Ők Krisztus életének jelei, az önzetlenség, a másokért való lemondás és az imádság példái, akik figyelmeztetnek, hogy semmit se helyezzünk Isten és az Ő országa elé.
Van tehát jövőkép, és fenntartható fejlődés is van, csak el ne engedjük az Isten kezét!