A Szentszék útmutatása néhány bioetikai kérdéshez
Hogy a tudomány az életet szolgálja
Szerző: Szalontai Anikó
Az Egyház mindig kiáll az elnyomottak és gyengék mellett – ezzel a dokumentumával az emberek egy sokak által elfelejtett csoportját védelmezi: a megfogant, de még meg nem született életeket. „Minden emberi lénynek fogantatásától természetes haláláig kijár a személy méltósága” – ezzel a mondattal kezdődik az útmutatás, amely leszögezi: az ember léte első pillanatától kezdve, vagyis a petesejt megtermékenyítésétől fogva jogi személy. Az emberi lény életének minden – születés előtti és utáni – szakaszában antropológiai és etikai értelemben is teljes értékűnek számít.
A másik fontos alapelv, amelyet a dokumentum megfogalmaz, hogy az emberi élet továbbadásának természetes módja a kölcsönös szereteten és önátadáson alapuló házastársi aktus. A házasfeleknek joguk van kizárólag egymás révén szülővé válni, illetve a szexuális egyesülés sajátosan emberi, intim természetéhez. Ez biztosítja ugyanis a felelős hozzáállást a világra jövő emberi lény méltóságának tiszteletben tartásához.
Az útmutatás kijelenti: kizárólag olyan eljárások megengedettek erkölcsileg, amelyek nem sértik ezeket az alapelveket. Ezeket szem előtt tartva tulajdonképpen bármilyen, akár csak a jövőben felmerülő helyzetben is felelős döntést hozhatunk, s az útmutatásnak pontosan ez a célja. „Nem arról van tehát szó, hogy az Egyház megálljt parancsol az élet érdekében végzett kutatásoknak. Éppen ellenkezőleg: olyan útmutatással szolgál, amely biztosítja, hogy a tudomány valóban az élet, és ne a halál szolgálatában álljon, és ne tegye ki önkényes és veszélyes manipulációnak az emberi életet – emelte ki Federico Lombardi jezsuita, szentszéki szóvivő a dokumentum bemutatásakor.
Ugyanakkor néhány újabb eljárásról külön is említést tesz a vatikáni dokumentum. Határozottan tiltja például a lombikban történő megtermékenyítést, amely nemcsak hogy helyettesíti a házastársi aktust, de amelynek során közismerten nagy a „feláldozott embriók” száma.
Hazánkban körülbelül százötvenezer párt érint a meddőség, ám csak kevesen vannak tisztában az orvosi kezelés mibenlétével, illetve az etikai és jogi aggályokkal. Ráadásul üzleti érdekek is közrejátszhatnak abban, hogy a köztudatban erősen él a mesterséges megtermékenyítés mindenhatóságába vetett hit. A megtermékenyített petesejteknek nem mindegyikét ültetik be az anyaméhbe. Magyarországon a meddő pár dönthet, mi lesz a sorsa ezeknek az embrióknak: lefagyasztásra, adományozásra, illetve megsemmisítésre kerülhetnek, valamint felhasználhatóak kutatási célra. A szentszéki dokumentum rámutat, egyik lehetőség sem elfogadható, hiszen olyan technikáról van szó, amelyben az emberi embriót pusztán sejtek halmazának, tárgynak tekintik. Ugyanezen okból erkölcsileg nem megengedett az embriók beültetés előtti genetikai szelekciója, illetve az eljárás folyamán létrejött többszörös terhesség során végzett szelektív abortusz.
Az orvostudomány egy másik gyorsan fejlődő területe a génterápia. Ennek két módja ismert. Az egyik a szomatikus, amely a születés után, a meglévő betegségek vagy betegségre hajlamosító állapotokat okozó hibás gén kijavítását célozza meg. A másik a csíravonal-génterápia, amely a pete- és hímivarsejtek, illetve a zigóta, az embrió vagy a magzat genetikai állományának módosítását jelenti.
Ez utóbbi olyan komoly etikai kérdéseket vet fel, amelyek a szakembereket is megosztják. Ezért sok országban, így Magyarországon is tilos ezen módszerek alkalmazása, ahogyan az emberi klónozás is. Ezzel cseng össze a vatikáni útmutatás is, amely szintén csak a szomatikus génterápiát tartja megengedhetőnek. Emellett az őssejtkutatás kapcsán is kijelenti: súlyosan erkölcstelen az a módszer, amely embriók feláldozása révén tesz szert őssejtekre.
A világi sajtó néhány eljárással kapcsolatban túl szigorúnak ítélte a hittani kongregáció útmutatását. Ám ahogyan maga a dokumentum is megfogalmazza: minden tiltás, minden „nem” mögött egy nagy „igen” húzódik, amely elismeri minden egyes életre hívott ember méltóságát, elidegeníthetetlen értékét és megismételhetetlen egyediségét.
