A farsangról és az öröm kultúrájáról
Az igazi vidámság a szív derűjéből fakad
Szerző: Körössy László
Fotó: Szalézi fotóarchívum
A legkisebbek számára nagy élményt jelenthet a „beöltözés”. A kreativitást is fejleszti, valamint a bensőséges együttlét, a szülőkkel való közös munkálkodás örömét jelentheti a jelmezkészítés. Felejthetetlenek az izgalmas jelmezverseny díjkiosztóinak pillanatai is. Előfordul, hogy az idősebb korosztály is szívesen osztozik a játékos képzelet kibontakoztatásában: apukák, anyukák, letéve a szigor álarcát, gyermekeik pajtásává válhatnak ötletes jelmezeikben.
Ne feledjük, hogy a farsangi ünnepkör legfeltűnőbb mozzanata hazánkban éppúgy, mint más európai népeknél, a jelmezes-álarcos alakoskodás. A 15. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről, az állatalakoskodások különböző formáiról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban.
Már Mátyás király idejében a királynő itáliai rokonsága művészi álarcokat küldött ajándékba a magyar rokonoknak. A 16-17. században falu, város és a királyi udvar egyaránt álarcot öltött farsangkor, és úgy szórakozott. Arról is tudnak a néprajzkutatók, hogy 1525-ben álarcos menet jelent meg a királyi udvarban húshagyókedden, amelyben elefánt is szerepelt. Maga II. Lajos is jelmezesen, ördögálarcban jelent meg az ünnepségeken. A 16. századtól említik Cibere és Konc, vagyis a Böjti Ételek s a Húsételek tréfás küzdelmét is, amit sok európai nép megszemélyesítve adott elő. Erdélyben még századunkban is említik a szalmabábokkal eljátszott tréfás viadalt.