Életvédő Fórum és lelkigyakorlat
Önteremtés?
Szerző: Mácsai Kornélia
2009. november 27-én a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkárságán került sor az Életvédő Fórum ülésére, amelyet egy háromnapos lelkigyakorlat követett Máriabesnyőn Bíró László püspök vezetésével. A lelkigyakorlaton XVI. Benedek pápa Caritas in Veritatae című enciklikáját vizsgálták meg közösen az életvédelem és családvédelem szempontjából.
Megrázó helyzetkép, megrázó sorsok. Széthullott családok, darabjaira esett társadalom, darabjaira szaggatott magzatok. Ez a 21. század mai képe. Az egyik. A másik oldalon ott vannak azok, akik még reményt merítenek abból a tényből, hogy Krisztus megváltotta a világot. És nem csupán reményt merítenek, hanem tesznek is: ki szóval, ki tettel. Mert lehet-e nagyobb öröm annál, mint ha viszonthallja az életért imádkozó csoport, hogy egy kisbaba a világra született. Egy olyan baba, akit már halálra ítéltek, pedig még meg sem született.
„Magyarországon minden tizenkettedik percben esik teherbe úgy egy nő, hogy nem szeretné megtartani a gyermekét” – mondta nyitó szavaiban Bíró László püspök, majd Odor Andrea, az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatal Szakfelügyeleti Osztályának vezetője tartott előadást A Családvédelmi Szolgálat lehetőségei a magzatvédelemben a hatályos jogszabályi keretek között címmel. Ennek során beszámolt a CSVSZ munkájáról, valamint magyarországi megítéléséről is. Szarka Miklós református teológus, a Bethesda Kórház pár- és családterapeutája pozitív adatokkal szolgált – legalábbis az elmélet szerint, ugyanis a fiatal lányok általában három gyermeket szeretnének, majd ebből leginkább egy szokott megszületni. Viszont tényleg biztató adat az, hogy 1990 és 2009 között felére csökkent az abortuszok száma.
Dr. Roska Péter, az Esztergomi Hittudományi Főiskola spirituálisa „A nemek forradalma” címmel tartott előadást, amely tulajdonképpen a „nemtelenség forradalmának” jelenlegi állapotát, veszélyeit mutatta be. Előadásában rámutatott a „gender ideológiára”, amely nem mást jelent, mint azt, hogy „az ember maga akarja megteremteni saját magát, és saját személyével kapcsolatban mindenben kizárólag maga akar eldönteni. (…) Szükséges az esőerdők védelme, ám nem kevésbé fontos, hogy védelmezzük magát az embert, aki férfinak és nőnek alkotott mivoltában üzenetet hordoz, mely nem gátja, hanem előfeltétele szabadságunknak” – idézte XVI. Benedeke pápa szavait.
Ez a fajta ideológia azért is nagyon veszélyes, mert az olyan betegségeket, mint például a homoszexualitás, teljesen normális és elfogadott állapotként ítél meg, noha az atya rámutatott arra, hogy ezen a téren is léteznek sikeres segítőterápiák. „A gender ideológia mögött az a marxista elképzelés van, amely kifejti, hogy a családból termelődik ki a férfi és a nő szerepe, behatároltsága, ezért fel kell számolni”. Roska Péter atya idézte André Vingt-Trois-nak, Párizs érsekének gondolatait, aki nagyon mélyrehatóan foglalkozott a jelenséggel, annak több vetületével is. „A gender elmélet a nemi identitás egy teljességgel szubjektív látásmódját ajánlja. Pontosabban fogalmazva, az »identitás« helyett a nemi »irányultság« kerül, így véve el az identitás objektív mivoltát” – idézte a püspököt. A magyarországi helyzetről elmondta, hogy noha kezd nálunk is erősödni ez a hatás, egyelőre még a nők társadalmon belüli – különösen a munkahelyeken belüli – megkülönböztetése elleni harc folyik, hozzátéve, hogy sokszor jogosan. Ékes Ilona ország gyűlési képviselő hozzászólásában elmondta: az itthoni helyzet annyival nehezebb, hogy már iskolai tankönyvekben is megjelenik ez a fajta kisarkított ideo lógia, valamint „genderérzékenyítő” tanfolyamokat indítanak. Szerinte fontos lépés kell, hogy legyen a szülők felvilágosítása, hiszen csak így tudják befolyásolni az iskolákba is beszivárgó romboló eszméket. Elmondta, hogy ennek a „konstruált identitásnak” a lényege az, hogy nekünk kell valamit alkotnunk saját magunkból – például az öltözködés, a testékszerek vagy a különböző megnyilvánulási formák segítségével –, amelynek hatására „elszakad egymástól a test és a lélek”. A felszólalók között volt még dr. Schleer Márta az Együtt az Életért Közhasznú Egyesülettől, aki az imaháttérről, valamint a meghallgatott imákról számolt be.
Talán sokszor szélmalomharcnak tűnik az ilyen és ehhez hasonló egyesületek munkája, hiszen a néhány biztató adat, javuló állapot helyébe rögtön jön valami még félelmetesebbnek tűnő. Ám pont az egyesületek és társaságok, a különböző vallások összefogása adja meg azt a bíztató és reménykeltő közeget, amely lehetővé teszi nem csupán a harcot, hanem az életek megmentését is.
