Cikkek listázása

A demográfiai krízis szakemberek és szülők szemével

Királyfik és királylányok - nem csak a mesében

Szerző: Körössy László

Fotó: Körössy László, Mészáros Gábor

A közelmúltban megalakult a szakmai szervezeteket tömörítő Népesedési Kerekasztal, amely a közgondolkodás befolyásolására képes erők összefogását szorgalmazza és testesíti meg annak érdekében, hogy a tervezett, kívánt gyermekek minden családban megszülethessenek. A szakemberek elérkezettnek látják az időt, hogy közösen lépjenek fel az ország egyik legnagyobb problémájának orvoslására, a népességcsökkenés megállítására és a növekedés elindítására. Pálinkás József, az Magyar Tudományos Akadémia elnöke a Népesedési Kerekasztal megalakulása alkalmából így fogalmazott: tisztában vagyunk azzal, hogy a gyermekvállalás a családok legintimebb ügye, amelybe az államnak nem lehet beleszólása. De tudnunk kell azt is, hogy a biológia törvényei szerint az a faj, amely nem képes a reprodukcióra, kihal. S ez alól az ember sem kivétel. Meg kell értenünk tehát, milyen okok vezetnek a népességcsökkenéshez, és milyen eszközökkel érhetjük el, hogy a kívánt gyermekek megszülessenek.

A demográfiai felmérések kimutatták, hogy hazánkban a megszületett gyermekek száma lényegesen kisebb annál, mint amit a fiatalok, illetve az induló családok terveztek. Következésképp meg kell keresni és meg kell szüntetni azokat az akadályokat, amelyek hátráltatják e szándékok elérését – vallják az ország jövőjéért aggódó szakemberek. Talán olvasóink számára sem ismeretlenek ezek az akadályok, hogy csak a legalapvetőbbeket említ­sük: a gyerekeket nevelő családok anyagi terheit, illetve a gyermeknevelés és a munkahelyi kötelezettségek összehangolásának nehézségeit.

Kopp Mária professzor, egyetemi tanár, a Semmel­weis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatóhelyettese, a Népesedési Kerekasztal kezdeményezője „Három királyfi, három királylány!” mottóval mozgalmat is indított, hogy közismert személyiségek példáján keresztül mutassa meg, senkinek nem kell lemondani a gyermekvállalásról azért, hogy munkáját teljes értékűen végezhesse.

A Família magazin is szeretne hozzájárulni a mozgalom sikeréhez, s ezt azzal teszi, hogy lapjain bemutat olyan szülőket, akik keresztény emberként, gyermekeiket nevelve, a mostani nehéz helyzetben is megállják a helyüket. Riportunkban a három gyermeküket nevelő Farkas házaspárral és a két gyermekes Ailer házaspárral ismerkedhetünk meg, akik megosztották velünk örömeiket, gondjaikat. Bizakodásukkal, életszemléletükkel mindannyiunkban reményt ébreszthetnek.

„Az élet továbbadása nagyszerű lehetôségünk és alapvetô feladatunk”

A Farkas család egy Váchoz közeli faluban él. Márti jelenleg otthon van az ötéves Hajnával, a három éves Emesével, valamint a két „királylány” mellé év elején megérkezett „királyfival”: Attilával. Márti és Ramón a Bíró László püspök atya által fiataloknak szervezett hittanon ismerték meg egymást Budapesten. A ma már több száz fős közösség a kilencvenes évek közepén alakult néhány taggal.

– Biztosan állíthatjuk, hogy ez a közösség Isten szeretetének jele lett a világban – vallja a házaspár. Közülük nőtt ki a páros hittan (szerelmes hittan) és a házas hittan is, amelynek Márti és Ramón is – levelező tagozatos – tagjai. A Három királyfi-három királylány mozgalomról éppen e házas hittan levelezőlistájáról értesültek.

– Igaz, ma nem „divat” a nagycsalád, és jól tudjuk, hogy nem is támogatott ez a létforma. A meghirdetett célt (ösztönzést a gyermekvállalásra) mégis nagyon jónak, időszerűnek tartjuk – mondja Ramón.

Fontos azonban arra is figyelni, hogy a gyermekvállalás ügyében nem lehet szó versenyről, sem kényszerről. Az élet továbbadása az ember önzetlen és ösztönös törekvése. A születés után pedig ott a megerősítés: legnagyobb örömeink forrása a gyermek.

A házaspár baráti körében sokan vállalnak több gyermeket is. Kíváncsiak voltunk, hogy ebben a körben vajon felvetődnek-e a gazdasági nehézségekkel, a felnőttkori továbbtanulással, az önmegvalósítással vagy a karrierépítéssel kapcsolatos kérdések.

– Természetesen ezek a kérdések is felvetődnek, hiszen nem a világtól elzárkózva, hanem a világban élünk – válaszol Márti. – Azonban tudjuk, hogy az élet továbbadása nagyszerű lehetőségünk és alapvető feladatunk; ez azért is természetes, mert nagycsaládban nőttünk fel, és azért is, mert Krisztust igyekszünk követni.

– Erre a kérdésre nem csak a pénztárcától függően lehet választ adni – veszi át a szót Ramón –, hanem a dolog javarészt a szívben dől el. Ahogy az erdélyi Gyimesfelsőlokon szolgáló Berszán Lajos atya mondja: „Ne köböljetek!”

A gyermeknevelés nehézségeiről Mártit faggattuk: vajon több gyermekre csak erős nők vállalkozzanak?

– Mindig „készültségben” kell lenni, napi 24 órán keresztül. Nálunk különösen a reggelek nehezek, meg a vizsgaidőszak (ugyanis én még a másod­diploma előtt állok). De hála Istennek, mindig találkozom jó szándékú, önzetlenül segíteni tudó emberekkel. Egyébként az a véleményem, ha csak a feladatokra, a nehézségekre koncentrálunk, akkor a legerősebb nő is hamar kimerül. De ne feledjük: a feladatokhoz kegyelmet is kapunk. A gyerekek pedig rengeteg örömet, vidámságot, erőt adnak. Nagyon szép időszaka ez az életünknek, amíg ilyen kicsik a gyerekek – még ha sok is a nehézség.

A családapa, Ramón így vall a gyermekek iránti szeretetéről:

– Szüleimtől, apósoméktól nagyon szép példát láttam, látok arra, hogyan lehet egyformán szeretni három gyermeket. Ezt igyekszem én is megvalósítani.

Meg is erősített engem a „királyfi” érkezése, de azt is tudom, hogy a gyermek megszületése nem érdem. A gyerekek felnevelése lehetőség és szép kötelesség, aminek mi is igyekszünk eleget tenni.

Ramón a családi kötelességek és munkája mellett a falubeli énekkarban énekel és az egyházközségi képviselő-testületben is dolgozik.

– Ez csak Márti áldozatos szeretetének köszönhetően lehetséges, mert a mindennapi munka és az egyéb teendők miatt keveset vagyok itthon – mondja az apuka.

A fiatal szülőket arról is megkérdeztük, három gyermek mellett otthonülők lettek-e. Érkezik is a férjtől a karakteres válasz:

– Három gyermekkel sem nehézkesebb elindulni, mint egy babával. Az ország különböző területein vannak barátaink, akiket időről-időre meglátogatunk, és évente egyszer elautózunk Erdélybe is, Márti szüleihez.

Azt is megtudakoltuk, szakítanak-e időt egymásra is a házastársak, és hogyan oldják meg ezt.

– Ez a legnehezebb számunkra, mivel nincs rokoni segítség a közelünkben – mondja Ramón.

Ez utóbbi nehézségre is keres megoldásokat a fent említett Népesedési Kerekasztal (NK), amely generációk együttélését elősegítő programokat szorgalmaz.


„Ha a kicsi megérkezne, boldogan vállalnánk”

Az NK a tervek szerint nyolc munkacsoportban kezdeményez társadalmi párbeszédet: a családtámogatási rendszerekről, a család és a munka összehangolásáról, a férfiak és a nők családon belüli szerepmodelljeiről, az otthonteremtés feltételrendszeréről, a gyermekek esélyegyenlőségéről, a társadalom- és egészségbiztosításról, a párkapcsolati problémákról és végül, de nem utolsó sorban a társadalmi légkör, a közbeszéd alakulásáról.

Utóbbiról, pontosabban a több gyermeket vállaló szülők társadalmi megítéléséről kérdeztük az Ailer házaspárt, akik két „királyfit” nevelnek: az ötéves Domonkost és a hétéves Vincét.

– Nyitottak vagyunk a harmadik gyermekre is – teszi hozzá édesanyjuk, Éva. – Igaz, hogy sokan furcsán néznek ránk emiatt, főként, mert „már” középkorúak vagyunk, harmincas éveinkben találtuk meg egymást. Isten eddigi Gondviselését megtapasztalva mégis azt mondjuk: ha a kicsi megérkezne, boldogan vállalnánk, mert abban bízunk, hogy továbbra sem maradnánk Gondviselés nélkül.

Éva jelenleg pedagógusként dolgozik. Néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy otthagyja a multi nacionális céget, ahol addig alkalmazták, mert a gyermekekre fordított időt a több pénznél még többre tartotta.

– Szembesülni kellett a valósággal, hogy nincs hatórás meg négyórás munka, ilyen feltételekkel az embert nem alkalmazzák. Sok anyuka esetében ez a gyerekvállalásnak is gátja lehet – mondja Éva, aki most újra eredeti hivatásának él, matematikát tanít. – Jó volt újra megtapasztalni, hogy a munkahelyemen is tudok magamból adni, képes vagyok alkotni.

Balázs mindig is pedagógusként dolgozott.

– Fontosak az anyagiak is – mondja –, de azt hiszem, hogy a szerény lehetőségek között, ugyanakkor nagyobb személyes jelenléttel a családban sokkal többet tudunk adni egymásnak.

Amikor az apukát a harmadik gyermek lehetőségéről kérdezem, vidáman válaszol:

– A nagyobbik fiammal együtt én is egy kislánynak örülnék, de a fő az, hogy a születendő gyermek egészséges legyen, mindegy, milyen nemű, ha érkezne, tárt karokkal várnám.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>