Kérdéseinkre válaszol: Szendi József nyugalmazott veszprémi érsek
Isten Fia engem, egyszerű embert a testvérévé tett
Szerző: Körössy László
Fotó: Róka Lajos
Hitvalló embereket bemutató sorozatunkban egyházi-közéleti emberek személyiségének kevésbé ismert vonásait mutatjuk be. Ezúttal a Hit Pajzsa-díjas, vasmisés Szendi József nyugalmazott veszprémi érseknek tettük fel kérdéseinket.
– Mi jelent az Ön számára igazi örömet?
– Ha a tanítói szolgálatom eredményességét megtapasztalhatom köszönő szavakban, levelekben.
– Ön szerint mi az igazi irgalmasság lényege?
– Az őszinte és önzetlen, másoknak segíteni akaró jóságos lelkület, a minden ember felé megnyilvánuló jóakarat.
– Melyik az az erény, amelynek a jelenlétét a legszükségesebbnek tartja mai társadalmunkban?
– Éppen azt, amit az előbb említettem. A személyválogatás nélküli jóindulatot, amely tettekben is kifejeződik, bizonyítva a szeretet valóságát.
– Mi az, amit a leginkább nagyra becsül a nőkben?
– A szolgálatkész anyai szeretetüket, lelkületüket. Meg lehet figyelni, ha az ember találkozik egy nővel, rögtön azt kérdezi: mit segíthetek? Férfiember a legritkább esetben kérdezi ezt. A nő magával a személlyel foglalkozik, valakinek teszi azt, amit tesz. Ha főz, vagy takarít, a férjének, a gyerekeinek dolgozik. Egy szerzetesnővért egyszer megkérdeztem, mit főzött, amíg távol volt a rendháztól, azt mondta, nem főztem, mert nem volt kinek főzni. Mennyi szeretet és segíteni akarás van egy zokni stoppolásban!
– Mi a legnagyobb kincs az Ön életében?
– Az, hogy katolikus pap lehetek.
– Mi az, amit másképpen tenne, ha még egyszer elkezdhetné az életét?
– Semmit se tennék másképpen. Érettségi után rögtön jelentkeztem a Székesfehérvári Egyházmegyébe teológusnak, és attól kezdve ment minden úgy, ahogy annak mennie kellett.
– Mit jelent az Ön számára a katolikussága?
– Azt, hogy Krisztus tanítását Szent Pál apostol példája nyomán törekszem helyesen megvalósítani. Írtam is egy könyvet Szent Pálról és a keresztény életről szóló tanításáról. Isten azért küldte el közénk az ő Fiát, hogy ne csak szavakban, hanem a példájával is tanítson minket: hogyan kell Isten gyermekeként és a többi ember testvéreként élnem.
– Ki a kedvenc női és férfi szentje és miért?
– Lisieux-i Szent Teréz és Szent Pál. Pál apostol megélte Krisztus titokzatos testének misztériumát, hiszen megtapasztalta, amikor Jézus megjelent neki a damaszkuszi kapu előtt. Akkor hangzott el a kérdés: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Ezt mondta Jézus, pedig Saul a keresztény híveket üldözte, tehát Jézus azonosítja magát a benne hívő keresztényekkel. Íme a keresztény élet titokzatos lényege: az, hogy bennem Krisztus él. Számomra az élet: Krisztus – mondja Szent Pál, aki a dicsőségesen feltámadt Krisztusba vetett hitből, bizalomból és szeretetből élt. A keresztény élet lényege, hogy az Isten Fia engem, egyszerű embert a maga testvérévé tesz, és a Mennyei Atya gyermekévé. Ugyanezt élte Lisieux-i Szent Teréz is a szeretetet gyakorolva, megmutatva számunkra, hogy ebben a világban csak a szeretet az, amely az Úristen felé s a többi ember felé, mint testvért a testvér felé irányíthat. Teréz gyermeki önátadásával járta a „kis utat”, minden kis nehézséget és áldozatot ezért vállalt.
– Melyik a kedvenc evangéliumi részlete, imája?
– Annak idején, kispap koromban a latin nyelvű Szentírásomba beírtam a kedvenc evangéliumi helyeket, több százat. Közülük a tékozló fiú példázatát emelném ki, vagy a főparancsról szóló részt. De sok más csodálatos részletet említhetnék, vagy a megbocsátásról szóló döbbenetes részletet.
– Ki a kedvenc regényalakja, és miért szereti?
– Franz Werfel Halljátok az Igét! című művében Jeremiás, aki „földi”, nehéz helyzetben él. A babiloni hadsereg fenyegető támadása közepette a zsidó vezetők biztosak voltak a dolgukban, abban a hitben, hogy a templom miatt nem érheti őket semmi baj, Jeremiás ezzel szemben megmondja: igenis rabok lesztek, és ha meg nem tértek, az Isten engedni fogja, hogy az ellenség elfoglalja Jeruzsálemet. A próféta először jelképes cselekedettel egy igával a nyakában megy végig a városon, s amikor összetörik az igát, elmegy a kovácshoz és vasból készíttet magának igát. Werfel műve már kispapként nagy hatással volt rám, jól kidolgozott regény, a korabeli világ részletes ismerete jellemzi. Jeremiás alakjához még azt tenném hozzá, hogy Isten elküldte prófétáit, s végül Fiában a legnagyobb prófétát, aki mindent elmondott számunkra, amit tudnunk kell.
– Melyik a kedvenc magyar bora, étele?
– Mindenevő vagyok. Minden jó magyar ételt szívesen megeszek, válogatás nélkül. Így vagyok a borral is, amit adnak, azt szívesen elfogyasztom, ha nem savanyú. Az érsekség szőlejéből minden étkezéshez kapunk egy deci bort.
– Melyik virágot szereti a legjobban?
– Minden virágot szeretek, gyönyörű a rózsa, az ibolya… Mindegyik a maga módján szép.
– Mivel tölti szabadidejét?
– Amikor egy baráti körben nemrég szóba került ez a téma, és felmerült a kérdés, hogy mi a hobbim, a következőt válaszoltam: az a hobbim, hogy jó pap akarok lenni.
– Ki a kedvenc festője, muzsikusa?
– Kedvelem Csontváry Kosztka Tivadar festmé nyeit, valamint Franz Anton Maulbertsch műveit. Padányi Bíró Márton püspök elődöm fedezte fel Maulbertsch-et még alig ismert festőként, s az ő hívására jött Magyarországra. Padányi adta neki a témákat, és a művész egész Magyarországot bejárta, sőt Ausztriát és Svájcot is. Jelen voltam néhány művének restaurálásakor, megcsodáltam a zsenialitását. Csontváry képei közül több is felejthetetlen számomra, a Magányos cédrus vagy a Mária kútja Názáretben. A modernek közül Hertay Mária képeit szeretem. Az íróasztalom fölött egy primiciás beszédemért kaptam hálából a Búza című rézkarcát; szédítően finom, aprólékos munka; csak egy nő képes ilyen részletességgel megalkotni a bogáncsokkal körülvett búza képét. A Badacsonytomajon alkotó Udvardy Erzsébet művésznő képeit is ismerem. Az arany- és a gyémántmisémre is megajándékozott az alkalomra készített akvarellel. A zenében, ha finomat akarok, akkor Mozartot, ha kellemeset szeretnék, akkor Strauss-t hallgatok, de élvezem Lisztet és Kodályt is Háry Jánosával.
– Van-e kedvenc sportja, sportolója?
– Nagyon szeretem az úszást, tizenöt évvel ezelőtt itt, Almádiban még beszálltam a vízbe, és elúsztam Káptalanfüredig meg vissza, azután az egészségi állapotom már nem engedte. Maradt a jógázás, de pár éve azt is abba kellett hagynom. A versenysportot távolról figyelem, a hírekben meghallgatom az eredményeket. Az úszást illetően élvezem, hogy sok esetben a mieink győznek.
– Ha csodatévő hatalmat kapna, mire használná?
– Először is tudnom kellene, hogy mire kaptam azt a hatalmat. De mivel ilyen hatalmat nem kaptam, a kérdésen nem is töröm a fejem.
– Melyik várost vagy országot tartja a legszebbnek?
– Sok csodálatos várost láttam már, és azt mondhatom, hogy a maga módján mindegyik szép volt – akárcsak az emberi egyéniségek. Nem lehet vonalzóval méricskélni, összehasonlítani őket – mindegyik külön világ: az egyik művész, a másik ügyes szervező. A városok közül sem tudnék választani. Megemlítem, hogy egyszer hetekig laktam Chamonix-ban. Felejthetetlen volt, gyönyörű, amikor este lement a nap, s a napsugarat, amelyet napközben a hegyek magukba szívtak, este kibocsátották magukból: rózsaszínben úsztak egész éjjel.
– Hol érzi igazán otthon magát?
– Itt, ahol vagyok, a barát-cellában, Veszprém- ben.
– Ha csak egy órája maradna az életéből, mit tenne a rendelkezésére álló időben?
– Szalézi Szent Ferencnek is feltették ezt a kérdést, miközben sakkozott. Azt válaszolta: tovább sakkoznék. Hozzá hasonló az én válaszom is. Krisztusnak éltem, ha eljön értem, igyekszem készen állni.
