A Hittani Kongregáció új rendelkezése
Az anglikánok csatlakoznak
Szerző: Kránitz Mihály
2009. október 20-án az újdonság erejével hatott a hír, miszerint anglikánok jelentős csoportjai kívánnak Rómával egyesülni. A bejelentés, melyet William Levada bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa tett, nem volt előzmények nélküli. Sőt! Már a II. Vatikáni Zsinat új fejezetet nyitott a keresztény egyházakkal való kapcsolatában. Az Unitatis redintegratio ökumenikus határozat (1964) kimondta, hogy a Szentlélek teremti meg a hívek közötti csodálatos közösségkapcsolatot.
A Katolikus Egyházhoz való visszatérés nagy példája John Henry Newman (1801–1890), az anglikánból római katolikussá lett bíboros. Megtérésében fontos szempont volt az egyházatyák olvasása, mert az első keresztény írók egyetemes látásmódja közelebb vitte őt a katolikus felfogáshoz.
Alapítója lett az úgynevezett Oxford-mozgalomnak, melynek tagjai népszerű, 90 részes röpiratban (Tracts for the Times) fogalmazták meg felismeréseiket, melyek az Egyház egységével, s így az anglikán és a római egyház közös gyökereinek a vizsgálatával foglalkoztak. Newman 1845. október 9-én katolizált, döntését önéletrajzi írásában (Apologia pro vita sua) – mely az angol irodalom gyöngyszeme lett – ismertette. Mivel boldoggá avatási eljárása a végső fázisba érkezett, s közbenjárására csoda is történt, valószínű, hogy 2010 során megtörténik a boldoggá avatása.
A 16. században a Rómától elszakadt anglikánok nagyon sok területen megőrizték ősi hagyományaikat, melyek az egyházszervezettel, a hittel, a liturgikus szokásokkal és a szentségek ünneplésével voltak összefüggésben. A több évszázados szembenállást a 20. századi egységkeresés váltotta fel. 1921 és 1926 között Mercier bíboros, a belga prímás palotájában megbeszélésre jöttek össze anglikán és római katolikus képviselők. A francia Paul Couturier volt, aki Mercier bíboros örökségét továbbvitte, s a következő lényeges gondolatokat fogalmazta meg: „Az egységkeresésben szeretnünk kell egymást; a szeretetben megismernünk kell egymást; a megismerésben pedig találkoznunk kell egymással.”
A testvéri szeretet párbeszéde anglikánok és katolikusok között
A közös párbeszéd igénye eredményezte a két legfőbb egyházi vezetői találkozását 1960-ban, amikor XXIII. János a Vatikánban fogadta Geoffrey Fishert (1887–1972). Ő volt az első canterburyi érsek, aki a reformáció kora óta a római pápával találkozott. VI. Pál pápa 1966-ban a saját gyűrűjét ajándékozta Michael Ramsey (1904-1988) canterburyi érseknek vatikáni látogatásakor. Jelentős tény, hogy ugyanezt a gyűrűt hordja a mindenkori canterburyi érsek, ha a pápával találkozik. A teológiai párbeszéd is ekkor kezdődött el anglikán és római katolikus teológusok között.
1982-ben (május 28–június 2.) II. János Pál pápa lelkipásztori látogatásra utazott Angliába és Walesbe. Személyében a történelemben először lépett pápa, Róma püspöke angol földre. Nagy-Britanniának mintegy tíz százaléka katolikus, s ők az egységkeresés jelentős tényezői. A pápa látogatásakor hangzott el egy anglikán szájából: „Nem vagyok katolikus, de azt hiszem, ez az egyetlen esélyem, hogy egy hiteles szentet lássak.” II. János Pál karizmája különösen is megnyilvánult az anglikán–római katolikus találkozások rendszerességében.
Az angol királynő, az angol egyház legfőbb kormányzója a miniszterelnök tanácsa alapján nevezi ki a canterburyi érseket. II. János Pál pápát saját londoni palotájában fogadta. A Stuartok óta (1603-tól) először vett részt egy katolikus vesperáson 1995-ben. A királynő mélyen tisztelte Basil Hume 1999-ben elhunyt katolikus bíborost, akit az „én bíborosom”-nak nevezett. Halála előtt érdemrenddel tüntette ki. 2002-ben pedig ő leplezte le a bíboros szobrát Newcastle-ben, a westminsteri érsek szülővárosában. 2007. december 22-én a korábbi kormányfő, Tony Blair katolikus hitre tért, miután hivatali ideje befejeződött. Felesége és gyermekei már katolikusok voltak.
