Cikkek listázása

Dabastól Assisiig: egy kivételes misszionárius pályája

A szeretet apostola

Szerző: Bodnár Zita

Gróf Vay Péter 1864. szeptember 26-án született, a Pest megyei Gyónon (a mai Dabason). Az ősi főnemesi családban magas színvonalú neveltetést, az európai gondolkodás és műveltség mintáját kapta. Tizenhat évesen került az uralkodói udvarba, Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné kizárólagos szolgálatába. Tanulmányait többnyire külföldön végezte, 1883 és 1884 között Genfben, majd Angliában tanult, ahol családi kapcsolatainak köszönhetően bejáratos volt az angol arisztokrácia legfelsőbb köreibe.

Fiatal korától kezdve minden évben néhány hetet neves, régi hagyományokat ápoló kato­likus kolostorokban töltött. E látogatások nyomán érle­lődött meg benne hivatása és a döntés, hogy a római Gregoriana Pápai Egyetemen folytassa tanulmányait, ahol hét évig volt teológushallgató (1891-1898). Eltökélt célja lett, hogy misszionáriusként tevékenykedjen, ezért elvégezte az ehhez szükséges „grande course”-t. XIII. Leó pápa hamar felfigyelt az akkor már hét nyelven beszélő, kiváló diplomáciai képességekkel rendelkező Vay-ra, és érdemeire való tekin­tettel, még tanulmányai befejezése és felszentelése előtt a „monsignor” megszólítást adományozta neki. Első pápai megbízatása a spanyol udvarba szólt, a második pedig Angliába.

Esztergomban szentelték pappá 1898. június 16-án. Apát lett az Esztergomi Egyházmegyében, majd püspökké terjesztették elő, később pedig apostoli protonotárius (pápai főjegyző) címet kapott, de helyhez kötött egyházi hivatalt nem vállalt.

XIII. Leó pápa misszionáriusaként Vay utazásainak legfőbb célja a katolikus missziók megszervezése és helyzetük áttekintése volt az egész világon. Tapasztalatairól a Vatikánban számolt be, és a különböző missziós konferenciákon adott elő. Ilyen egyházi diplomataként találkozhatott a világ uralkodóival, nagyhatalmú államfőivel, diplomatáival.

Vay Péter alapvető feladatának tartotta az emigránsokat szállító hajókon való lelkipásztori szolgálatot, a főbb kikötőkben menházak, intézetek és kápolnák létesítését, valamint az emigráns telepeken a rendszeres és anyanyelvű misszionálást, szentmisék biztosítását. Rendszeresen látogatta a kikötők és nagyobb váro­sok munkástelepeit szerte a világban. Az Egyesült Államok­ban 1900 és 1911 között tizennégyszer fordult meg, Kanadában a közel tízezer fős magyar kivándorlók között ő volt az első odalátogató katolikus püspök, Indiában kétszer járt, Ausztráliában és Új-Zélandon 1903-ban egy teljes évet töltött, 1904-ben Dél- és Közép-Amerikát járta be, a ki- és bevándorlók hajóin Afrika északi partvidékén is többször megfordult, Európa számos országában végzett lelkipásztori és missziós feladatokat, valamint járt Kis-Ázsiában és a Földközi-tenger országaiban. Legnagyobb hatásúak azonban ázsiai missziós útjai voltak (1902–03, 1907, 1912–13). Vay Pétert első távol-keleti útja során négy ország négy császára személyesen fogadta otthonában. A transzszibériai vasút egyik első utasaként végigutazta a vonal akkori teljes hosszát. II. Miklós cár külön szerelvényt biztosított számára egész szibériai útjára, és meghívta szentpétervári palotájába.

Vay Péter első nagy kelet-ázsiai útjának célja a misszió keretein belül a japán katolicizmus helyzetének és intézményeinek felmérése volt, valamint találkozás a japán uralkodóval. Érdekelte a japán nevelés és oktatás helyzete, valamint a technikai-gazdasági fejlődés háttere, ezért tanulmányozni kezdte többek között a Meidzsi-reform (1867) előtti és utáni japán történelmet, a társadalmi, gazdasági, politikai viszonyokat. A második japáni utazásának célja szintén a katolikus misszióval kapcsolatos diplomáciai feladatok ellátása volt, de ezen az úton egyéb fontos megbízást is teljesített. Ekkor vásárolta meg a magyar államnak azt a japán tárgyú művészeti gyűjteményt, amely az Országos Szépművészeti Múzeum keleti gyűjteményének alapjait vetette meg. Az anyagot Vay úgy állította össze, hogy e kis gyűjtemény teljes, „retrospektív” legyen, és „odahaza tanulságot nyújtson”. A gyűjtemény 1919-ben került a magyarországi keleti művészeti gyűjteményeket gondozó Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum japán gyűjteményébe.

Japánban tett harmadik missziós útja során a missziós feladatok mellett mint a Szépművészeti Múzeum japán gyűjteményének igazgatója, művé­szettörténeti kutatásokat végzett. Számos helyen megfordult, többek között Nara környékén, „a japán kultúra bölcsőjében”, ahol hosszabb időt töltött, sokat írt, kutatott a szigetország korai történelméről, műveltségéről, művészetéről. Kelet művészete lenyűgözte, s számos kötete között ő jegyezte az első magyar nyelven írt, japán művészettörténettel foglalkozó munkát (Kelet művészete és műízlése, 1908). „A művészet nem fényűzés, nem felesleges kedvtelés, de életszükségletté vált Nippon szigetvilágában. Kivételes jelenség Japán művészetének democratiája. Az aestheticai érzék, a szép méltánylása, a művészet felfogása nem egy társadalmi osztály, nem a gazdagok egyedüli kiváltsága, de az egész nép közös tulajdona.” – fogalmazott könyvében Vay Péter.

Közvetlenül az első világháború előtt, 1914-ben érkezett vissza Európába. A háború idején többnyire Magyarországon tartózkodott. Aktív társadalmi életet élt, figyelemmel kísérte a belpolitika és a külpolitika eseményeit Európában és Ázsiában egyaránt. Sokat utazott a központi hatalmak országaiba. Emellett katonai kórházakban teljesített lelkipásztori szolgálatot. Nemcsak Magyarországon, hanem a környező és távolabbi országokban is felkereste honfitársainkat a hadikórházakban. 1915-ben gyóni rezidenciáját alakíttatta át hadiárvaházzá, alapítványt hozott létre, és karmelita rendházat telepített oda.

Még 1908-ban megkapta a Pécsi Egyházmegyében fekvő vaskaszentmártoni javadalmas apátságot I. Ferenc Józseftől, melynek jövedelmét, valamint az írói munkásságából befolyó összegeket is élte végéig jótékony célra fordította. 1917-ben Csernoch János hercegprímás felterjesztésére az üszkübi (skopjei) püspöki címet kapta meg a püspökséggel együtt.

A háború után elhagyta Magyarországot, karitatív tevékenységét Bécsből és Svájcból végezte. A váskai birtokkal kapcsolatos teendőket gróf Zichy Ödön, későbbi kalocsai érsekre és titkárára, dr. Mosonyi Dénes nagyprépostra bízta. 1929-ben lemondott e birtokról.

1924-ben egy rendkívül mozgalmas életpálya után – elismert és sikeres íróként, Kelet-kutatóként, közéleti személyiségként és püspökként – úgy döntött, hogy főpapi és grófi életét a szerzetesi ruhára és csendes nyugalomra cseréli: hatvan évesen belépett Assisi kapucinus kolostorába. Itt élt közel negyedszázadon át visszavonultságban, egészen 1948. február 28-án bekövetkezett haláláig.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>