Cikkek listázása

Papok Éve: Új Ember-zarándoklat és papi lelkigyakorlat Ars-ban

A jó pásztor a legnagyobb ajándék

Szerző: Szalontai Anikó

Számos szent volt pap, az Egyház mégis Vianney Szent Jánost állította példaként a lelkipásztorok elé. Nem töltött be magas rangú tisztséget, nem bírt nagy befolyással az Egyház történetére. A plébánosi szolgálat által azonban képes volt átformálni környezete szellemiségét. „A mai papoknak Vianney Szent János, az arsi plébános példája által kell megtanulniuk, hogyan azonosulhatnak teljesen saját feladatukkal” – fogalmazta meg XVI. Benedek pápa üzenetében, amelyet a Papság Éve alakalmából írt. Az esztendőt, amely 2009. június 19-től 2010. június 11-ig tart, Vianney Szent János halálának százötvenedik évfordulója alkalmából hirdette meg a Szentatya.

X. Pius pápa 1905-ben avatta boldoggá Jean Marie Baptiste Vianneyt, akit a francia papok patrónusává nyilvánított. XI. Pius pápa az 1925-ben történt szentté avatáskor tette meg őt a plébánosok és lelkipásztorok védőszentjévé. „A jó pásztor, az Isten szíve szerinti jó pásztor a lehető legnagyobb ajándék, amit Isten adhat egy plébániának” – vallotta Vianney János.

Azonban már gyerekkorában megtanulta, a szolgálat áldozattal jár. A francia forradalom idején nőtt fel, amikor sok pap rejtőződni kényszerült, csak titokban lehetett szentmisét tartani, a szerzeteseket elűzték kolostoraikból. Ő maga, bár korán papi pályára szeretett volna lépni, nem járhatott rendszeresen iskolába, mert a családjának szüksége volt az ő munkájára is. Mikor végre bekerült Balley abbé iskolájába, ahol a papi pályára készítették fel a diákokat, sokat küszködött a tanulással. Meg is bukott a vizsgán, és csak az abbé közbenjárására próbálhatta meg újra.

Végül Grenoble-ban pappá szentelték, első szentmiséjét 1815. augusztus 14-én mutatta be. A nehézségek azonban még nem értek véget, eleinte például nem gyóntathatott, mert a püspöki hivatal túl hézagosnak találta teológiai műveltségét. Balley abbé káplánja lett, és végül megkapta az engedélyt a gyóntatásra. Pártfogója halála után, 1818-ban került Ars-ba, egy kicsi faluba, amelynek lakói – akárcsak az ország más területén élő emberek – a forradalom és a napóleoni háborúk hatására rég elhagyták hitüket.

Élete során többször el akart menni a plébániáról, volt, hogy szó szerint elszökött, de a gondviselés – különböző eszközökkel – mindig visszavezette a faluba. Szigorú aszketikus életet élt, szüntelenül imádkozott, az emberekkel pedig nyíltan, de mindig szeretettel viselkedett. Közben belevetette magát a munkába: felújította a templomot, az iskolát átalakította a szegény, elhagyott kislányok otthonává, és mindenét szétosztva segítségére volt a rászorulóknak. Egyre több lelket szólított meg, és végül a falu megváltozott.

A környezetében nem nézte azonban mindenki jó szemmel munkálkodását. Voltak, akik bepanaszolták a püspöknél, mások hiányos teológiai műveltségét vetették a szemére. Mindeközben nehéz lelki próbatételeknek volt kitéve, hiszen a misztikus úton járó plébánost a Sátán is gyötörte.

Az 1832-es kolerajárvány csodálatos módon Ars-t teljesen elkerülte. Ezután a település valóságos zarándokhellyé vált, messze földről érkeztek az emberek, hogy gyónhassanak a plébánosnál. Vianney János élete utolsó évtizedében napi tizenhat-tizennyolc órát gyóntatott. Megkapta a szívekbe látás adományát, amely azonban hatalmas szeretettel párosult: a legszigorúbb aszketikus életet azokért a bűnösökért vállalta, akiknek pásztora volt. „Csak kis büntetést szabok ki azokra, akik a kellő módon meggyónjak bűneiket; a maradékot magamra vállalom” – mondta egyszer.

A szolgálat végül felemésztette az erejét, így hetvenhárom éves korában, 1859. augusztus 4. meghalt. Ars azóta is zarándokhely. A régi paplak ma múzeum, amely, mint ahogyan azt a település mostani plébánosa megjegyezte: „a szegénység, a szemlélődés, ugyanakkor a lelki harc helye.” Egy századdal a szent halála után felépítették az Irgalmasság Anyja-templomot, egy modern épületet, amely kapcsolódik a régi szentélyhez. A templom őrzi Vianney Szent János ereklyéjét, amelyhez napjainkban négyszázezer hívő zarándokol el évente.

A község most a Papság Évének központja is, így nem véletlen, hogy Ars ad otthont a jubileumi év következő nemzetközi eseményének. Szeptember 27-től október 3-ig papi lelkigyakorlatot tartanak itt, amelyre a világ minden részéből hívják a lelkipásztorokat. „A lelkigyakorlat megerősítést adhat, hogy mindannyian képessé váljunk megújulni a szolgálatban. Megtapasztalhatjuk a világ minden tájáról érkező papokkal való találkozás örömét. Emellett pedig alkalom arra, hogy közösen imádkozzunk papi hivatásokért” – mondta Guy Bagnard, Belley-Ars püspöke, a rendezvény fővédnöke.

A lelkigyakorlatot Christoph Schönborn bécsi érsek vezeti, mindennap ő tartja a központi elmélkedést. A hét nap alatt a résztvevők részletesen megismerhetik az ars-i plébános életútját, és példáján keresztül a papság mai küldetését is. Olyan témák kerülnek az elmélkedések középpontjába, mint a világ egészére szóló hivatás kérdése, a papi élet örömei, az isteni irgalom, az imádság és a lelki küzdelmek, az Eucharisztia, a lelkipásztori könyörület, a Mária-tisztelet fontossága egy pap életében, az igehirdetés és a misszió.

A papság éve során emellett számos zarándoklat is indul Ars-ba, amely nemcsak a papok számára fontos hely. Az Új Ember is ide szervezi második zarándokútját, amely a tervek szerint októberben indul. A fő cél tehát Vianney Szent János szolgálatának helyszíne, de az út során több más szent életű lelkipásztor emlékhelyét is érintik a zarándokok, hogy közbenjárásukat kérjék papjainkért.

Torino, Olaszország harmadik legnagyobb városa számos történelmi és kulturális nevezetessége mellett arról is híres, hogy Bosco Szent János, a 19. század nagy nevelője innen indította el művét. A város Valdocco nevű külső, néptelen területén 1846-ban kapott végleges helyet az Oratórium. Ma egy egész városnegyed veszi körül az anyaházat, melynek központjában a Segítő Szűz Mária-bazilika áll. Itt nyugszik Don Bosco, tágas udvarából pedig rálátni a szent egykori lakóhelyére.

Torinóhoz képest Susa apró község csupán, mégis érdemes meglátogatni. Itt halt meg ugyanis 1365-ben a boldoggá avatott katolikus pap, Pietro Cambiani. A nemesi családból származó fiú tizenhat évesen hátrahagyta örökségét és bevonult a domonkos rendbe. Komoly teológiai tanulmányokat folytatott, végül a pápa Torinóba küldte, az egyházi bíróság élére. Susában, egy ünnep alkalmával, a templomban szúrta le egy férfi. Első nyughelye is itt volt, a ferencesek kolostorában.

A Rhône jobb partján elhelyezkedő Viviers román-gót székesegyházában szentelték pappá 1901-ben a 20. század elejének egyik legkülönlegesebb alakját, Boldog Charles de Foucauld-t. A szerzetes innen indult a Szaharába, hogy a sivatagban megtalálja Istent, és barátja, társa legyen a nomádoknak. Viviers csak apró állomása volt életének, mégis pappá szentelésének helyeként lelkiségének egyik forrása, ahol a jelmondatát választotta: Jézus szeretet.

A zarándoklat másik fontos állomása Paray-le-Monial lesz, Franciaország második leglátogatottabb búcsújáró helye, a Jézus Szíve-tisztelet központja. Az itteni kolostort 973-ban a bencések alapították. Az 1100 körül épült, ma is látható templomot a burgundiai román stílus mintapéldájaként tartják számon, amely a Cluny apátság kicsinyített mása. A történelem során több szerzetesrend is vezette a kolostort. Itt élt 1671-től Alacoque Szent Margit vizitációs nővér, aki magánkinyilatkoztatásokat kapott Jézus szentséges szívéről. Az ő révén vált a kolostor a Jézus szíve-tisztelet központjává.

Szűz Mária a papok égi édesanyja, így természetesen a zarándoklat több kegyhelyet is érint. La Puy a Santiago de Compostellába vezető zarándokút régi francia kiindulási pontja volt. A gyönyörű fekvésű búcsújáró hely egyik különlegessége a település fölé magasodó sziklán látható Szűzanya-szobor, amelyet 1860-ban állítottak, a krimi háború során zsákmányolt ágyúgolyók anyagát felhasználva. A 15. századtól búcsújáróhely az elzászi Les Trois-Epis, német nevén Drei Ahren. Zarándokok főleg májusban és augusztusban érkeznek ide a Mária-ünnepek idején. A helység azonban kedvelt üdülőhely is, amely híres jótékony klímájáról. A zarándoklat utolsó állomása pedig a bajorok legfontosabb búcsújáró helye, Altötting lesz. 700 körül épült itt az első kápolna, s a kegyhelyet ma is százezrek keresik fel évente, hogy az Istenszülő szobra előtt Mária közbenjárást kérjék.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>