Különösen kellenek a fogódzók e vizuálisan (is) szennyezett világban
Tájköltészet – akvarellel
Szerző: Lőrincz Sándor
Fotó: Lőrincz Sándor
A visszafogott tónusokban és a harsány színekben egyaránt jelen van a női lélek; Kovácsné Ékes Edit munkái láttán már messziről érezzük a női alkotót. S vele együtt azt a mívességet is, ami teljessé s még kifejezőbbé teszi a kompozíciót, amellyel arra vállalkozik, hogy felhívja a figyelmet a Föld és a földi lét szépségére s a transzcendensre. Olyan részletekre is, amelyekre nem figyelünk kellőképpen, vagy nem szánunk megfelelő időt arra, hogy felfedezzük a csodát. Képeinek ugyanis különleges erejük van. Felráznak bennünket és megvilágosítanak: Emberek, az élet szép, élni érdemes!
A kaposvári művész-tanár – akinek a hitoktatás területén végzett áldozatos munkáját Balás Béla kaposvári megyés püspök díszoklevéllel ismerte el – nap mint nap átéli az alkotás kínját-gyönyörét, s mivel a tanteremben tágra nyílt gyerektekintetek követik, a felelőssége is nagy, hiszen – ahogy pedagógiai ars poeticájában is vallja – mielőbb fel kell fedeznie tanítványaiban a Teremtő által beléjük plántált talentumot. Nem kell mindenkinek kitűnőnek lennie, de amiben átlagon felüli képességekkel rendelkezik, azt ki kell bontania. Diákjai között egyébként van már olyan is, aki képzőművészeti világverseny ezüstérmese lett.
A Pécsi utcai Általános Iskolában kezdte a tanítást, sok cigány gyerek között, s közben elvégezte a tanár szakot rajzból. Ma is hálával gondol somogyi tanáraira: Gera Katalinra, Leitner Sándorra, Takács Zoltánra, Sörös Józsefre, Országh Lászlóra. S hogy miért éppen akvarell?
– Ennek leginkább praktikus oka van – mondta. – Az olajképekhez jobban vonzódtam, és az én orromat ugyan nem bántja az olajfesték szaga, ám azt mégsem kívánhatom férjemtől és lányaimtól, hogy ők is szeressék. A vízfestékhez nem szükségesek oly nagy előkészületek, nem kell elől hagyni a festékeket, és javításra sincs mód. Nem úgy, mint az olajkép esetében.
A tanárnőt mindig vonzotta a képzőművészet, s bújta az albumokat. Az impresszionisták a kedvencei. Szereti az erdőt, a mezőt, a színt, a fényt. Az életet. A látványt azonban – műterme nem lévén – az étkezőben álmodja újra, és boldogan mutatja friss munkáit családjának és ugyancsak rajztanár barátnőjének, Katona Zsuzsannának. Ők az első kritikusok, ám a hozzá közelebb állók a szerinte rosszul sikerült képeket is dicsérik…
– A festés számomra léleképítés – vallja a szebbnél szebb akvarellekkel díszített étkezőben. – Örömforrás és bánatfelejtő is egyben. Minden érzelem, minden hangulat megjelenik a papíron.
Néhány hónapja volt egy meglehetősen borús periódusa. A megbillent harmónia, a lélek békétlensége az akkor született képeken is tetten érhető. Elég, ha csak a Júdás és a Lázár című alkotásokra gondolunk, amelyek egy nagy mappából kerülnek elő. Ezek egy újabb kollekció első darabjai, amelyek a jelentősebb bibliai történeteket jelenítik meg.
Amikor arról kérdeztem a tanárnőt, szétválasztható-e a tanítás és a hitoktatás, mivel nemcsak írni, olvasni, számolni taníthatja „gyerekeit”, hanem a hit alapjait is közvetítheti alsó tagozatos tanítványainak, azt válaszolta: nem, hiszen így hatékonyabb s komplexebb lehet a személyiségfejlesztés. Ebben a vizuálisan (is) szennyezett világban meg kell mutatni a diákoknak azokat a támpontokat, amelyek segítségével az élet útvesztőiben könnyebben tájékozódhatnak. A keresztény értékrend a legbiztosabb fogódzó. Ezt érzik talán a szülők – ezért íratták katolikus intézménybe csemetéjüket, de nem elég érezni, élni is kell(ene) a hitet.
Az igényesség is fontos szempont, és erre ugyancsak nevelni kell a lurkókat. A kaposvári művésztanár mindig megnézi, milyen illusztrációk kerültek a tankönyvekbe, munkafüzetekbe. Ha nem megfelelők, inkább másik tankönyvcsaládot rendel. A legtöbb gondja éppen a hittankönyvek illusztrációival van. Ezek többsége ugyanis nem követi a kort, s meglehetősen bárgyú és giccses rajzok, képek próbálnak kedvet csinálni a témához. Kifordult szemű Szűzanya helyett szebb grafikát is lehetne használni, s akkor még nem szóltunk a többi szentről.
Nemcsak az iskoláról, a művészetről, a természet színeiről váltottunk szót. A hangulatos kerttel körülölelt házra – hiába fut közelében a főút – gyakran telepszik rá az ihletet adó csend, amely inspirálóan hat az alkotóra, de a pihenést is segíti, amire az egész tanév folyamán nagy szüksége van a tanárházaspárnak, akik huszonhét éve fogadtak örök hűséget egymásnak. Férje, Zoltán szintén pedagógus; a kaposvári Berzsenyi iskola igazgatója. Kisebbik lányuk, Viktória – akit több musicalben is láthattunk – ugyan végzett óvónő, jelenleg azonban állástalan. Anita Budapesten él; egy nemzetközi cég csoportvezetője. A művésztanár pedig mindenekelőtt családanya, és megpróbálja feladatait, megbízatásait is ennek alárendelni. Azt mondta: ragaszkodik a békéhez, a harmóniához, mert csak így gazdagodhat a lélek.
Kovácsné Ékes Editnek számos kiállítása volt, s gyakran díjazzák akvarelljeit. Legutóbb a miniatűr kiállítás Somogy megyei fődíját hozta el egyik alkotásával. Téli hajnal című képéhez Rozsos Gábor költő-tanár írt verset. „Lassan oldódó szürkület / Elnyúló árnyék a fűszál / késpenge ívét követi. // Ezt hozta a hajnal – minden / apró rögben s mozdulásban / jelét a feltámadásnak” – olvashatjuk a bekeretezett költeményben.
A tanárnő fontosnak tartja, hogy diákjaival együtt is falra kerüljenek munkái; erre az elmúlt évtizedben számos példa volt már. Most egy könyvtári tárlatra állítja össze az anyagot A nyár emlékei címmel.
Színei ragyognak az akvarellpapíron, mint ahogy ő is kiragyog a kortárs somogyi képzőművészek közül.
