Bűnbánat és megbocsátás – beszélgetés Barotai Imre atyával
Mit tehet egy penitenciárius a lelkekért?
Szerző: Farkas P. József
– Ahhoz, hogy az Egyház – mint saját szabályai alapján szerveződő közösség – rendezetten működhessen, szüksége van olyan szervekre is, amelyek védelmezik rendjét és igazságot szolgáltatnak a felmerülő vitás ügyekben. Az Egyház ezért „saját és kizárólagos jogon ítélkezik a lelki vagy lelkiekkel kapcsolatos dolgokra vonatkozó ügyekben”, továbbá „az egyházi törvények megsértése ügyében és minden bűnös cselekedet ügyében, amennyiben a bűn megállapításáról és egyházi büntetések kiszabásáról van szó” Hosszan kellene idéznem még az egyházi törvénykönyvet, hogy pontosan feleljek a kérdésére. Annyi azonban bizonyos, hogy az Egyház is fönntarthat magának – az elöljáró sok-sok munkáját könnyítendő –, ha nem is bíróságot, de egy vagy több személyt, akire a püspök különleges bűnbocsátó jogait átruházhatja. Vagyis ősi státus ez, mert vannak olyan bűnök, amelyből egy káplán vagy egy esperes nem oldozhat fel. Így igazából én az érsek urat helyettesítem a nagyon problémás ügyek megbeszélésénél, feloldozásánál.
– Az egész művelt, „komfort-világ” lelki-beteg. Démonoktól, depressziótól, meghasonlottságtól szenved. Igazából nem is tudja, hogy létezhet szabadulás, megváltás.
– A bűn a lélek legnagyobb sebe. A paradicsomtól kezdve szenved tőle az emberiség, és nehéz ítéletet mondani, mérlegelni, elszámolni, jóvátenni bizonyos tetteket. Az egyik legnagyobb probléma az abortusz. Erre a súlyos kérdésre az Egyháznak általános, ősi, elfogadott álláspontja van. Az ilyen bűnből való feloldozás késleltetése és a büntetés sajátos formái arra is jók, hogy elejét vegyék a történéseknek, visszatartó erejük is legyen. Az abortusz lényege az, hogy gyilkosság. Visszaadni az életet az ember képtelen. Itt jelentkezik a jóvátétel komoly feladata, amit a bűnösnek vállalnia kell. A jelenlegi állapot hazánkban tragikus… Az a lelki trauma, amit a nemzetgyilkosság hordoz, szinte jóvátehetetlen. Az egész nemzetnek kell vállalnia a pusztítás következményét. A gyógyulásnak ez a legelső lépése. Az Élet Urának terveit keresztezte az ember, aki Istentől kapta a saját életét is. Ilyenkor tapasztalja a bűnös, hogy Isten a bűnöst végeredményben szereti, de elvárja, hogy az ember úgy gondolkodjon a bűnről, ahogyan a végtelen Szeretet gondolkodik, aki elégtételt nyújtott a keresztfán, és ezt jelenvalóvá teszi a szentmisében, Jézus Krisztus személyében.