Cikkek listázása

Török Ferenc építésszel beszélgettünk

Geometria és fény

Szerző: Bodnár Zita

Török Ferenc a modern és organikus formavilág harmóniájára épülő, geometrikus szerkesztésű házaival iskolát teremtő építész, a magyar regionalizmus nagymestere, nagyszámú szakmai elismerés – Kossuth-díj, Ybl-díj, Pro Architektúra-díj… – kitüntetettje, a Magyar Művészeti Akadémia és a Professzorok Batthyány Körének tagja. Számos hazai középület, lakóépület, műemléki rekonstrukció és egyházművészeti alkotás – például a nemeshetési templom, az edelényi görög katolikus templom, a budapesti Magyar Szentek Temploma, a vatikáni nunciatúra… – megálmodója.
– Hogyan indult pályája?

– Kiváló nevelők kezébe kerültem. Tizenkét éves koromban ismerkedtem meg Hegedüs Viktor Honor karmelita atyával, akivel egészen az 1975-ben bekövetkezett haláláig tartottam a kapcsolatot. Személye mind a mai napig meghatározó életemben. Ugyanilyen nagyszerű ember volt a gimnáziumi matematika-fizika tanárom, Urbán János, a piarista Urbán József édesapja, aki az ’50-es évek elejétől úgy beszélt erkölcsről kamasz gyerekeknek, hogy nem mondta ki a Katolikus Egyház nevét, de határtalan bátorsággal nevelt bennünket.

Középiskolásként nagyon szerettem a matematikát, ugyanakkor szerettem rajzolni és festeni is. Ez a környezetemnek is feltűnt. Gyakorta mondogatták, hogy építész az, aki egy személyben műszaki beállítottságú és művész is. Így kerültem az építészmérnöki pályára, ahol ismét csak nagyszerű emberek keze közé vezetett a Jóisten: Weichinger Károly, Kossuth-díjas építész, a Középülettervezési Tanszék vezetője és Gádoros Lajos professzor mellett cseperedett bennem az építész.

– Miért fordult a templomépítészet felé?

– Valójában sokféle épületet terveztem, uszodát, színházat, szállodát, bölcsődét, óvodát…, elég gazdag a paletta, de mégis templomépítőként maradtam fenn a köztudatban. A szakralitás mindig is vonzott. Aztán egyszer csak megkaptam az első megbízást…

– Hogyan kapta ezt az első megbízását templomépítésre?

– Sokáig templomatya, később képviselőtestületi elnök voltam a Mátyás-templomban. Sok pappal találkoztam ott. Egy alkalommal összefutottam a sekrestyében a tiszaberceli templom plébánosával, aki elmesélte, mennyire szeretné a II. Vatikáni Zsinat szellemében megújítani templomát. Így kaptam meg első megbízásomat, hogy alakítsam át az öreg, falusi, barokk templomot. 1967-et írtunk. A következő alkalommal előbb Nagydobsza, majd Nemeshetés plébánosával találkoztam. Aztán elterjedt Veszprém megyében a hírem, s így szép lassan megépítettem a balatonfenyvesi, révfülöpi, ábrahámhegyi templomokat.

– Görög katolikus templomot is tervezett.

– Keresztes Szilárd, akkor még segédpüspök, Edelénybe szeretett volna templomot építtetni. Jó barátom, Vanyó László profeszor javaslatára megkeresett és megbízott, hogy én tervezzem meg ezt a templomot. A püspök atya azonban nem csak megbízóm, hanem tanítóm is lett, bevezetett a görög liturgia szépségeibe. Segítségével egyhónapos tanulmányút keretében módom volt tanulmányozni a görög ortodox építészetet, a Meteorák és Athosz hegyének kolostorait. A tengerből kinőtt sziklahegyek emberkéz által továbbépített támfalai, majd a fecskefészekszerűen rárakódó kolostor kamrái egy életre szóló hatást tettek rám. Sok vázlatot készítettem, amiket próbáltam az edelényi templomhoz felhasználni. Tudtam, hogy egy olyan építőanyagot kell használni, amely az örökkévalóság érzését sugallja. A közeli Rakacaszenden találtam meg azt a kőbányát, amely egy csodálatosan szép, kékes-zöldesszürke, kemény mészkövet termelt. A környék lakói használták ezt a követ, épületlábazatok, kerítések építésénél. Ez az épület a később épült görög katolikus templomok etalonja lett.

– Sosem ijesztette meg a feladat szakrali­tása, hogy Isten házát kell „megálmodnia”?

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>