Új életre kelve, az igazság eszközeként
Rejtett ragyogás
Szerző: Jakubecz Márta
Fotó: Lambert Attila
„Fel akarsz-e támadni?” – fogalmazzuk meg saját magunknak címezve a nagyon is alapvető kérdést, majd tudatosítjuk, hogy ezen a kérdésfelvetésen áll vagy bukik a hitünk. Az ószövetségi homály, lám, távol, eltűnt magában a feltámadt Jézus Krisztusban (vö. 2Kor 3,12-15). Nem borítja immár lepel a szívünket: „Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig mindnyájan födetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét, és e szemléletében fokról fokra az ő képmásává változunk át az Úr Lelke által” (2Kor 3,17-18).
Felvetődik bennünk a kérdés: vajon mennyire sikerül személyes életünkben, mindennapi emberi kapcsolatainkban ily módon pontról pontra haladnunk, és a Lélek által egyre inkább kiásni magunkból a lelkünk mélyére eltemetett „isteni képmásunkat”. Azt a legnemesebb énünket, amelyről Reményik Sándor az Istenarc című költeményében írta: „az az arc igazán én vagyok”. És míg a költő szavaival „ásót, kapát, csákányt” ragadunk, hogy a lelkünk mélyéről a felszínre hozzuk a krisztusi (és ezért szintúgy emberi) arcunkat, észrevesszük, hogy e „földmunkák” végzésével párhuzamosan emberi kapcsolataink is szépülnek. Ha tűnik a homály, ha tisztázódnak a félreértések, új alapokra helyeződhetnek a barátságok, a rokoni és munkatársi kapcsolatok. Örök húsvétra vágyunk, olyan folyamatos feltámadásra, lelki megújhodásra, egymásba vetett friss bizalomra, melyből mosoly fakad. Húsvét dicsőségének átélése után azonban gyarló mivoltunk miatt gyakran találjuk magunkat az emmauszi úton, ahol képtelenek vagyunk a mellettünk lépkedő embertársunkban felfedezni az Urat. Csak sejtjük a Fényt, csupán áhítozunk utána, mert egy hirtelen jött lelki éjben ideiglenesen eltűnik előlünk a lényeg.
E „rejtett ragyogásban” is jelen van az Úr! A feltámadás ott van a szelídebb fényben, s még az árnyék mögött is. Ezt megérezve, szinte Istennel kiáltjuk: „A sötétségből támadjon fény”, majd elmondhatjuk, hogy „világosságot támasztott a mi szívünkben is” (vö. 2Kor 4,6). A krisztusi szeretet áramlásában, emberi kapcsolataink folyamatos minőségi változásában is ott van a megdicsőült Krisztus, ellenben ha nem törekszünk környezetünkben a béke eszközévé válni, és magatartásunkkal gyűlöletet szítunk, Krisztust a tetteinkkel, kibírhatatlan természetünkkel feszítjük keresztre.
A keresztény hit terjed, az örömhír ma már eljut a világ legtávolibb csücskeibe is. Az Egyház fennmaradása és az evangélium terjedése mögött szintén a Feltámadott erejét kellene látnunk. Az ötvenes években, amikor a kommunista rezsim alatt tájainkon sok támadás érte az Egyházat, ezt állapította meg egy püspök a dolgozatában: „Annyi támadás, annyi könyv, annyi újság, annyi tudományoskodás, annyi szó gyűléseken és rádiókon át nem tudja még csak csökkenteni sem a hit terjedését, az embereknek hitükhöz való ragaszkodását. A fennmaradás és növekedés titka az Anyaszentegyházban egy rejtett misztériumra mutat, mellyel túlnő minden látható és látszólagos múláson.”
Elgondolkodtató, hogy e szavak fél évszázad után is aktuálisak. Az Egyházban, az emberi kapcsolatainkban jelen lévő „rejtett misztérium” húsvét diadaláról beszél. A mi feladatunk, hogy a két évezred óta tartó jézusi diadalfényt felismerjük, életünket annak világító sugaránál éljük.
Amikor kisgyermekek hittanóráján a húsvét volt a téma, az életkoruk miatt egyszerűen mondtam el nekik, hogy Jézus feltámadt, és ez a legnagyobb jóhír számunkra. Az egyik kisgyermek feltűnően tágra nyitott szemekkel figyelt. Az óra végeztével a folyosón utánam szaladt, majd csodálkozó arccal, ezekkel a szavakkal várta, hogy a hírt az ő számára külön „megerősítsem”: „És akkor Jézus tényleg kinyitotta a szemét, és újra él?”
Nekünk is „nyitott szemmel” kell járnunk, hogy észrevegyünk minden szépet, minden jóságot, hogy megláthassunk minden embertársi igyekezetet, ami a cselekvő hit kategóriájába tartozik. Táplálkozni a Feltámadott erejéből: „mint a halálból életre keltek, adjátok át magatokat az Isten szolgálatára, tagjaitokat pedig az igazság eszközéül Istennek” (Róm 6,13).
Fel akarsz-e támadni? El kívánsz-e jutni az örömhír lelki befogadásáig? Benned van-e a szándék, hogy erre az evangéliumra hangolódva, a keresztény erkölcs mentén építsd fel az életed? Továbbadod-e a feltámadás örömét?
Ezekre a kérdésekre előbb-utóbb mindenkinek személyes feleletet kell adnia.
