A gyónási titok védőszentje: Nepomuki Szent János
Mert hallgattam
Szerző: Szalontai Anikó
Közép-Európa egyik legismertebb szentje a hatszáztizenöt éve meghalt Nepomuki Szent János. Szobrát számos, főleg folyó menti településen megtaláljuk: ő a hidak, hajósok, halászok és vízimolnárok védőszentje. Ugyanakkor neve összefonódott egy szentséggel is, hiszen a gyónási titok vértanújaként is tiszteljük.
A prágai Szent Vid-templomban eltemetett érseki helynök sírjánál számos rendkívüli esemény történt a 16. századtól, amelyek azt bizonyították: Nepomuki János halála után is védelmezi a katolikus hitet. Ezek alapján főleg a reformáció után, a jezsuita misszionáriusok hatására terjedt el igen gyorsan tisztelete. Ekkor indult a szentté avatási eljárása is, amely igen gyorsan lezajlott: 1729-ben emelte oltárra XIII. Benedek pápa. Mind a városokban, mint a népi vallásosságban nagy tiszteletnek örvendett évszázadokon át. Népszerűségét bizonyítja, hogy még iskoladrámát és operát is írtak róla az 1700-as évek első felében. Bálint Sándor említ egy magyar és latin nyelvű zenés művet, amelyet állítólag Győrben be is mutattak 1749-ben.Míg vidéken inkább mint a folyók, hidak és vízi emberek patrónusaként tekintettek rá, addig a városokban nagyobb hangsúlyt kapott, hogy ő a gyónási titok vértanúja. Számos jámbor társaság alakult, amelyek fő kötelességüknek az emberek jó hírének védelmezését tekintették. A barokk korban épült új templomok közül a legtöbbet neki szentelték. Magyarország területén talán az egyik legszebb pártfogásába ajánlott istenház, a jezsuiták volt székesfehérvári temploma, amely kapuja fölött hirdette Nepomuki Szent János érdemét: Quoniam tacui (mert hallgattam).