Takács Gyula atya az Örök Ige szentélyéről
A kövekben megszólaló Örök Ige
Szerző: Horváth István Sándor
Fotó: Horváth István Sándor
– Kispapéveim alatt a szemináriumban nagyon intenzíven foglalkoztam a Bibliával. Budapesten, amikor a Hittudományi Akadémián tanultam, igen csodáltam kiváló tanáromnak, Szörényi Andornak a Szentírás iránti szenvedélyes szeretetét. De Kosztolányi professzor is nagy hatást tett rám, akinél licenciadolgozatomat írtam Szent Pál apostol jelleméről. Ezt követően Rómában a Pápai Biblikus Intézetben tanulhattam, ami csodálatos élmény volt.
– A tanulóból aztán tanár lett. Hol tanított eddig?
– Rómából hazatérvén rögtön tanítani kezdtem. 1975-től mindmáig folyamatosan oktatok. Először Szombathelyen kezdtem el egy biblikus kurzust felnőtteknek, majd a budapesti Hittudományi Akadémia levelező tagozatának voltam a tanára. 1986-tól az országban több helyen, Debrecenben, Szegeden és Veszprémben tanítom a szentírástudományt. Az ún. „új hermeneutikus módszert” követem, amely szerint a Szentírást nem csupán a múltjából közelítjük meg, hanem a jelenre tett hatásában próbáljuk tetten érni.
– A templomokat általában egy szent tiszteletére szokták felszentelni. Honnan jött az ötlet, hogy az Isteni Ige tiszteletére épít templomot?
– Az alapgondolatot a II. Vatikáni Zsinat Dei Verbum kezdetű, az isteni kinyilatkoztatásról szóló dokumentuma adta meg, amely szerint „jóságában és bölcsességében az Isten úgy határozott, hogy kinyilatkoztatja önmagát, és tudtunkra adja akaratának szent titkát, melynek alapján Jézus Krisztus, a megtestesült Ige által a Szentlélekben az Atyához járulnak az emberek, és az isteni természetben részesülnek. Ebben a kinyilatkoztatásban a láthatatlan Isten lángoló szeretetének gazdagságából, mint barátaihoz szól az emberekhez, társalog velük, hogy őket meghívja és befogadja a saját közösségébe”.
Az Örök Ige kifejezés egyrészt a Szentírást jelenti, másrészt a második isteni személyt, Jézus Krisztust. A templom nem csupán a kinyilatkoztatott, a leírt isteni szónak, hanem az Örök Igének, Krisztusnak a tiszteletére épült.
– Van-e ehhez hasonló a világon?
– Tudomásom szerint a csörötneki az első ilyen templom. Talán éppen ennek indíttatására épült néhány évvel később egy hasonló Miskolcon.
– Hogyan fogadták Gyula atya elképzelését a tervezők és művészek?
– Folyamatosan egyeztettem velük. A templomépületet a munkájáért később nívódíjat kapott Fazakas Péter, a körülötte lévő parkot dr. Józsa Miklósné tervezte. A képzőművészeti alkotások Lesenyei Márta és Kiss Sándor munkái.
– A hely kiválasztása is nyilván egészen tudatos volt. Hol áll a templom?
– A templom ősidők óta középpont volt: a település központja és az élet fókusza. E templom is középpont: kozmikus centrum és utak találkozási pontja a Rába folyó közelében. Találkozópont ez a templom: a régmúlt nemzedékek reményei és vágyai ide tekintenek, ahol együtt van a jelenlévők öröme és a jövő korok hite.
Az ember életterének is középpontja ez a hely. Az egyszerű épület egyszerű szívet ad, mert az Úr Házába csak tiszta szívvel és áhítattal léphet az ember. A templomnál a falu már csak egészen elvékonyodó vonal, csak fél utcasor. Az élet már-már búcsúzik, átadja helyét az enyészetnek, a templom túloldalán a temetőkert a domb lábához simul. Élet és halál határmezsgyéjén áll Isten hajléka.
A templom előtt kicsiny kert fogad minket. A kert az Isten-barátság ősi jelképe. A föld sarából kilépvén az Isten-jelenlét tiszta kövére lépünk. A templomba mint mennyei Jeruzsálembe e kerten át léphetünk, amely békéssé teszi a szívet, csendre késztet, ünnepi hangulatot ad. Megérezzük, hogy az Úr házába megyünk! A kert elválaszt a világ zajától, és segít, hogy a lélek az Isten jelenlétébe merítkezzen.
– Érdemes végignéznünk a templom főbb szimbolikus elemeit. Mit jelent a kapu?
– A kapu Krisztus jelképe. A kapun, mint egy rézfedeles, csatos imakönyvön, bronztáblák sorolják a Szentírás hetvenkét könyvének nevét. A templom itt mutatkozik be, megmondja nevét: az Örök Ige szentélye. Hirdeti azt a jóságot, amelyben Isten úgy határozott, hogy velünk mint barátaival beszél.
– Mit láthatunk az oltárképen?
– Az oltárkép a templom alapgondolatát fogalmazza meg: úgy szerette Isten a világot, hogy szólt hozzá. A kép Isten hozzánk szólásának három mozzanatát tárja elénk: Először is a tettekben megszólaló beszédet, a kereszten függő Krisztust, aki az Atya Igéje, és aki a kereszten való önfeláldozás cselekedetében mondja ki önmagát. Másodszor: megjelenik a szavakban megszólaló Fiú, aki a hegyi beszédben emberi hangon, emberi szóval szól az emberekhez. A harmadik képen pedig az emmauszi tanítványok jelenetét láthatjuk, amely történetben Isten beszélget a lélekkel, megérinti az emberi lelket. Ez egyrészt a tanításon keresztül, másrészt a szentségeken keresztül történik.
– Mit mond nekünk a kereszt?
– A kereszt ebben a templomban nem azt az általánosan használt teológiai szempontot láttatja, amit az áldozat szó fejez ki, hanem azt emeli ki, hogy a kereszt tanító beszéd, Krisztus katedrája, amelyről elhangzik az Ige. Ő maga, a keresztre feszített Jézus az Örök Ige, aki önmagával tanít. Isten a Szeretet: ez a kereszt evangéliuma. A kereszt szava az az esemény, hogy Isten odaadta értünk egyszülött Fiát. Isten igaz szava a kereszt, a legígéretesebb beszéd, a leghatalmasabb, amely Isten ajkán fakad, a végleges Igen, amely minden ígéretet beteljesít.
– Mit üzennek a tablókon sorakozó személyek?
– Hogy a kinyilatkoztatott szó megszülessen és maradandó legyen, az Ige eszközöket választ magának: szolgákat, akik által bejárja a világot. Az Ószövetség könyveinek szerzőit a négy nagy próféta: Izaiás, Jeremiás, Ezekiel és Dániel, az Újszövetség szerzőit a négy evangélista: Máté, Márk, Lukács és János jelképezik. A kinyilatkoztatott ige továbbadója az Egyház, amelyet a keleti és nyugati egyházatyák jelenítenek meg. A próféták és az evangélisták alakjai zártak: az arc befelé néz, az Ige mélyét szemléli. Olyanok ők, akiknek ajkát érintette az Ige parazsa. Az egyházatyák alakjai viszont nyitott arcúak, ajkuk szólásra mozdul. A világ felé tekintenek és hirdetik az igét. E kettős mozzanat, a befelé és kifelé tekintő jelleg együttesen jelenik meg a kereszt Krisztus-arcán. Krisztus a mélybe néz, elmerül Istenben. De Krisztus arca rám is tekint, kinyílik felém.
– Az ambó és az oltár szintén beszédes, sokatmondó.
– Az ambó széttekert tekercs, amely az Ószövetséget jeleníti meg. Rajta egy idézet Ámosz prófétától: „Igen, jönnek napok, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására” (Ám 8,11). Az oltár kinyitott evangéliumos könyv, amely az Újszövetség jelképe. Az oltár könyvlapjain Jézus utolsó vacsorán mondott szavai olvashatók Szent János evangéliumából: „Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek” (Jn 15,15). Az oltár az Eucharisztia titkát hordozza magán, arra hivatott, hogy Jézus legyen. Az ambó jelenti az igazság utáni vágyat az ember részéről. Ez a vágy az oltáron, az Oltáriszentségben megjelenő Krisztusban teljesedik be.
