Beszélgetés a felvidéki Házas Hétvége Mozgalomról
A cserépedényben őrzött kincs
Szerző: Jakubecz Márta
– A Házas Hétvége Mozgalmat már akkor kerestem, amikor még nem is hallottam róla. Szentantal-Bacsfa volt az első plébánosi helyem. Már a papi pályám kezdetén megtapasztaltam, hogy a házasságot „cserépedényben őrzik” a párok, sok veszély leselkedik rájuk, és ez az edény bármikor széttörhet. A válások száma nőttön-nőtt. Sokan, akik nagy szerelemben kötöttek házasságot, néhány év múlva elváltak. Hiába volt a gondos jegyesoktatás, az ünnepélyes, hét falura szóló esküvő és lakodalom, a párok mégis gyakran elváltak. Úgy éreztem, hogy a papi munkám fölösleges ezen a téren. Sokat beszélgettünk erről a szomszéd plébánossal, Pati Ferenc premontrei atyával, aki hasonlóan látta dolgokat, mint én, és együtt kerestük a megoldást. Tudtuk, valamit tenni kell a házaspárokért, hogy ne menjenek tönkre olyan gyakran a házasságok. Valamilyen egyházi szervezet, társulat, mozgalom után kutattunk. Az Úr segített, hogy meg is találjuk. 1993 elején mindketten részt vettünk Füzéren egy lelkigyakorlaton, melyet Ács István püspök atya és Beőthy Tamás jezsuita atya tartott fiatal papoknak. Ott hallottunk először a Házas Hétvégéről. 1993 őszén vettünk részt ilyen hétvégén Szentendrén. Örömünkben felkiáltottunk: „Ezt kerestük! Ez az a módszer, amivel segíthetünk a házaspároknak, hogy ne menjen tönkre a házasságuk. Ezt át kell hoznunk hozzánk is!” A következő év elején továbbképzésen voltunk, majd párokat küldtünk hétvégére Magyarországra. 1995 tavaszától már Szlovákiában is működik a Házas Hétvége. Nagyon sokat segítettek nekünk ebben a magyarországi hétvégés atyák és párok. Köszönet nekik érte!
– Melyek a „visszatérő”, rendszeres rendezvényeik?
– A Házas Hétvégének jól kidolgozott programjai vannak. A jelentkező házaspár egy hétvégén vesz részt, mely lelkigyakorlatszerű program, itt ismeri meg a Házas Hétvége lelkiségét. Ezután el tudja dönteni, hogy folytatja-e a kapcsolatot ezzel a közösséggel. További programok következnek, általában havi, most már rövidebb lélegzetű összejövetelek. Más speciális, rövidebb vagy hosszabb időtartamú rendezvényeink is vannak. A hosszú hétvégés programjainkat Egyházgellén tartjuk, a lelkigyakorlatos-házban, a rövidebb havi programokat pedig hat területen szoktuk tartani, ahol a legtöbb pár lakik: Szenc, Somorja, Dunaszerdahely, Hidaskürt, Érsekújvár, valamint Komárom és környéke.
– Kik segítik munkáját?
– A papok közül most Puss Sándor jezsuita atyával működünk együtt a szervezésben. Van egy felelős házaspár, Szerda Laci és Valika Nagyszarváról, akikkel együtt szervezzük, vezetjük a mozgalmat. Sokat tesznek a mozgalomért, mélyen értik annak mondanivalóját, üzenetét. A team-párok csoportja szintén elkötelezett csoport, akik segítik a munkánkat, mindenben számíthatunk rájuk.
– Milyen az együttműködésük a többi szlovákiai családmozgalommal? Voltak-e, lesznek-e közös rendezvényeik?
– Tavaly vettük fel a kapcsolatot a szlovák Keresztény Családok Mozgalmával (Hnutie kresťanských rodín), közös rendezvényeink is voltak már Hidaskürtön és Szentantal-Bacsfán. Össze kell fognunk és segítenünk kell egymás munkáját, hiszen mindét mozgalom ugyanazért dolgozik: a boldogabb keresztény családokért. 2000-ben, a jubileumi évben Tóth Domonkos püspök atya felkérésére, 2007-ben, Szent Erzsébet Évében pedig Orosch János püspök atya felkérésére szervezett a Házas Hétvége két napos családevangelizációs programot és családok zarándoklatát, amely nagyon jól sikerült.
– Ön szerint hogyan lehetne visszaállítani a házasság intézményének tekintélyét és a szentségi házasság eszményét? Miként lehet ellensúlyozni a média káros hatását e téren?
– A családmozgalmaknak nagyon fontos a szerepük az Egyházban. A II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes kezdetű konstitúciója már kimondta, hogy az ilyen szervezeteknek, társulatoknak, mozgalmaknak meg kell adni a teljes körű támogatást. A családpasztoráció igazi nagy apostola II. János Pál pápa volt, aki nemcsak felismerte ennek szükségességét, hanem sokat tett is érte. A Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdításban határozottan kinyilvánította, hogy nemcsak a jegyesekkel, de a házasságban élő párokkal, családokkal is törődnie kell az Egyháznak. E rendelkezése bekerült egyházi törvényként az 1983-as Kánonjogi Kódexbe is. Elrendelte, hogy minden Püspöki Konferenciában legyen családreferens püspök, akinek feladata felügyelni, szervezni, mozgatni, fejleszteni a családpasztorációt. Az Egyház felismerte, hogy nem csupán az egyént kell pasztorálni, hanem az egész családot, ahol az egyén él. A családegyházakat kell gondozni, mert az Egyház családokból tevődik össze, annak legkisebb és legfontosabb sejtje. Ettől függ az Egyház léte és élete. Ha egészségesek a családok, akkor egészséges az Egyház, ha betegek a családok, akkor beteg az Egyház is.
A felnövekvő fiatal nemzedéknek joga van arra, hogy boldog családban nőjön fel, és így megtanulja, hogyan kell boldog családi életet élni, boldog gyermekeket nevelni. Amit a gyerek otthon lát, azt viszi az életbe. Felnőttként pedig „senki nem tud adni azt, amije nincs”. Sok fiatal nem boldog családban nő fel. Ezért fontos, hogy legalább találkozzon olyan párokkal, családokkal, akik szép családi életet élnek, lesse el, hogyan kell boldog párkapcsolatban élni, megoldani a problémákat, kibékülni, megbocsátani, szeretni akkor is, ha nehéz. Mindezt tanulni kell. Hiszen nagyon nagy dolog forog kockán, az ő boldogsága, sőt nemcsak az övé, hanem párja és gyermekei boldogsága is. A médiumok rossz hatása nyilvánvaló. Ezt ellensúlyozni kell a családmozgalmaknak, amennyire csak lehetséges. Az Egyháznak pedig segíteni és támogatnia kell e mozgalmakat még hathatósabban, mint eddig.
– Ön nemcsak a plébánosi teendőket látja el működési helyén, a Galántai járásban lévő Hidaskürtön, hanem egyházi bíróként is működik, s az utóbbi években kánonjogi konferenciákat is szervezett magyar nyelven. Egyházjogászként hogyan látja a házasságok, családok helyzetét?
– Az egyházi bíróságok főként a házasság érvénytelenségének vizsgálatával foglalkoznak. Amióta egyházi bíróként és ügyvédként működöm, még inkább látom, mennyire rossz dolog a válás, ami után nincs győztes, csak két szerencsétlen ember, aki nem tudta megoldani problémáit. A válással mindketten sérülnek, nem beszélve a gyermekekről, akik azt a legjobban megsínylik. Aztán, belekapaszkodva a szalmaszálba, megpróbálják érvénytelenné nyilváníttatni a házasságukat, hogy a másikkal, akivel már együtt élnek, egyházi házasságot köthessenek. Ez nem mindenkinek sikerül.
A házasság érvénytelenné nyilvánítását csupán a végső megoldásként lehet alkalmazni. De nem erre kell törekedni általánosságban, hanem a megelőzésre. Ahogyan az orvostudomány is egyre inkább a betegségek megelőzésére helyezi hangsúlyt, mert a gyógyítás nem mindig sikerül, és mellékhatásai vannak, úgy az Egyház is a válások és házassági krízisek elkerülését tűzi ki célul.
Így a Házas Hétvége azoknak a pároknak való, akik szép házasságban élnek, és meg akarják előzni a bajt, törődni akarnak házasságukkal, el akarják kerülni a kríziseket. A Házas Hétvégébe azokat a párokat várjuk, akik jó házasságban élnek, de még jobb házasságban szeretnének élni. Azokat a papokat várjuk, akik jó lelkiatyák, de még jobb papok akarnak lenni. A krízisbe jutottakon is szeretnénk segíteni, ha még lehet. Székely Ilona nővértől, családterapeutától egy csoportunk olyan jellegű szakképzést kapott, hogy tudjunk segíteni a krízisben levőkön is. A legjobb megoldás azonban mindenképpen a megelőzés, ebben segít a Házas Hétvége Mozgalom.
– Ez a családközpontú mozgalom a Felvidéken miként járul hozzá a nemzeti identitás és a hit megőrzéséhez, hogyan épül bele az „isteni teremtő tervbe”?
– A mi mozgalmunk anyanyelvünkön, magyar nyelven működik. Az ember imádkozni, beszélgetni Istennel az anyanyelvén tud igazán, ugyanúgy a házassággal és a családdal kapcsolatos mély érzéseit is anyanyelvén tudja kifejezni a leginkább. Vannak vegyes párjaink is. Természetesen őket is befogadjuk és segítünk nekik. Viszont fontos a pároknak, hogy magyarul folyjanak a programok, így őszintébben tudnak megnyílni párjuk és az Úr felé. Az a tapasztalatunk, hogy a párok a hitben is erősödnek. A férfiak eleinte általában ódzkodnak a hétvégétől, de amikor látják, hogy a házasságukról van szó, és benne mindent, így a hitet is együtt kell megélniük, buzgóbbak lesznek a vallás gyakorlásában is. Elkezdenek rendszeresen együtt járni templomba, együtt imádkoznak párjukkal (különösen a rózsafüzért), tehát a lelkiélet területén is pozitív változás áll be. Ezt látva boldogság tölt el engem, és megerősödöm ama meggyőződésemben, hogy érdemes ezt a munkát tovább folytatni.
