Keresztényfóbia Európában?
Vigyázat, keresztények!
Szerző: Bókay László
Úgy vélem, nem egyértelmű a válasz. Nem hinném, hogy szervezett keresztényüldözésről lehetne beszélnünk, de az értékvesztett világban felnövő nemzedékek, úgy tűnik, nem szeretik, ha valaki vagy valakik jelként, esetleg példaként állnak előttük. Nem öröm számukra, hogy van, aki jelzi nekik, hogy a hazugság, a csalás, a lopás, az erkölcstelenség megítélésünk szerint nem helyes, vallási meggyőződésünk alapján pedig bűn. A magyarországi helyzet talán egész Európára vagy a keresztény világra igaz…
Európa, miközben szekularizálódik, egyre kevesebbet foglalkozik saját kultúrájának alapjával, a zsidó-keresztény gyökerekkel – sőt próbálja azt leplezni, gondoljunk csak az Unió alkotmányának vitájára. Miközben a muzulmánok – sokszor jogos – érzékenységét próbálják „kezelni” egy-egy sértő karikatúra vagy fejkendőviselési törvény meghozatala után, a keresztény értékeket, gyökereket sokan semmibe veszik, próbálják letagadni, elhallgatni. Azt is látnunk kell, hogy a vallási érzékenységet legjobban egy másik vallás mellett komolyan elkötelezett társadalom tudja csak megérteni, talán ez a legfőbb oka a keresztényellenességnek földrészünkön. A keresztényfóbia kifejezés már az ENSZ és az EBESZ több dokumentumában is megjelent. Több vatikáni hivatalnok is felszólalt már a jelenség felismerése, elismerése érdekében.
Amint nem helyes viccelnünk mások hitével, meggyőződésével, vallási szimbólumaival, úgy jogosan várhatnánk el, hogy ők se tegyék tréfák középpontjába a mi hitünket. Sajnos azonban utóbbi nehezen várható el Európától, ahol egyre többen vannak, akik a zsidó- és muzulmánellenesség után a keresztényellenességet is elfogadják, pártolják – időnként álságosan az állam és az Egyház szétválasztásának fontosságát hangsúlyozó köntösbe bujtatva. Ezt nevezzük manapság krisztofóbiának.
Joseph Weiler, a New York-i Egyetem jogászprofesszora, az európai országok törvényeinek szakértője szerint a többség vallása Európában ma a szekularizáció. A krisztofóbia szót ő használta először egy 2003-ban megjelent, Európáról szóló könyvben. Példaként hozta fel az olasz Rocco Buttiglione uniós meghurcolását. Könyvében tisztázza, hogy a gyakorló keresztény számára a homoszexualitás bűn. Mivel Buttiglione gyakorló keresztény, ezt a meggyőződését ki is fejtette az őt meghallgató bizottság előtt. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy EU-biztosként természetesen minden emberi jogot megvédelmezne, így a homoszexuálisokét is. A bizottság azonban a személyes meggyőződéséről kérdezte, s Buttiglione válasza óriási felháborodást váltott ki, nem is választották meg EU-biztosnak. Manapság, ha egy keresztény megvallja hitét ország-világ előtt, akkor teljesen elfogadott emiatt támadni őt. Vannak tehát vélemények, álláspontok, amelyeket bátran ki lehet fejteni mások előtt, s vannak olyanok, amelyeket szélsőségesnek, nevetségesnek, esetleg üldözendőnek bélyegeznek – mások.
Ezek után érthető, hogy a Vatikán az antiszemitizmus és az iszlámellenesség mellett a krisztofóbiát azokkal egyenrangú témává szeretné emeltetni a világban. Jó okuk, okunk van rá!
Madridban például Családok Napját szerveztek a keresztények. A békés felvonulás a Zapatero kormány családellenes politikájának szólt, amely bevezette az „expressz válást” és a „meleg házasságot”. Majdnem kétmillió ember gyűlt össze. A média 150.000 résztvevőről beszélt…
De másik példát is lehetne mutatni. XVI. Benedek pápát meghívták Olaszország legnagyobb egyetemére. Néhány professzor és diák tüntetett, s azzal fenyegetőztek, hogy beszédét félbeszakítják majd. Indokaik közt szerepelt, hogy a pápa nem toleráns másokkal, túlzottan konzervatív. A látogatás ezután elmaradt. Mindennek nagy európai sajtóvisszhangja volt. Arról már nem szóltak a híradások, hogy a következő vasárnap 200.000 ember – köztük sok fiatal – gyűlt össze a Szent Péter téren, hogy békésen mutassák meg a pápa iránti elkötelezettségüket.
Rajtunk, keresztényeken múlik, hogy önbizalommal telve részt vegyünk a közéletben. Békében, de öntudatosan képviseljük erkölcsi törvényeinket, szólaljunk fel a rossz, a gonosz ellen. Ha mindezt meggyőzően, szeretettel áthatva tudjuk tenni, talán a keresztényfóbiás esetek száma is csökkenni fog.
