Cikkek listázása

Negyven éves a Humanae vitae enciklika

Haladás és szeretet

Szerző: Szalontai Anikó

Fotó: Vida József

„A nevelés, a haladás és a szeretet nagy művéhez hívunk most titeket – írta VI. Pál pápa Humanae Vitae kezdetű enciklikájában, az emberi élet továbbadásáról és a helyes születésszabályozásról szólva. – Ez a valóban nagy mű mind a világnak, mind az Egyháznak javára válik, hiszen az ember az igazi boldogságot, amelyre teljes erejével törekszik, nem érheti el, ha nem tiszteli azokat a törvényeket, amelyeket – mivel Isten írt természetébe – okosan és szeretettel meg kell tartania.” A negyven évvel ezelőtt, 1968. július 25-én kelt körlevelet nemcsak a maga korában, de ma is különböző módon értékelik, hiszen talán a legkényesebb etikai kérdésekben fogalmaz meg határozott álláspontot.
Az enciklika megjelenésének évfordulója alkalmából rendezett konferenciákon többen méltatták VI. Pál pápa prófétai látását. A tudomány rengeteg olyan új etikai problémával szembesítette a világot, amelyekre negyven évvel ezelőtt még a tudósok sem gondoltak. VI. Pál nagy érzékenységgel fogalmazta meg azokat az elveket, amelyekre alapozva helyes döntéseket hozhatunk a modern kor legújabb kérdéseiben is.

A körlevél keletkezése után napra pontosan tíz évvel, 1978. július 25-én született meg az első lombikbébi (Nagy-Britanniában), azaz olyan kisbaba, aki az anyja testén kívül megtermékenyített petesejtből fejlődött ki. Az idén harminc éves nő születését egyrészt az „orvostudomány csodájaként” ünnepelték, másrészt ez az esemény egy máig sem csituló vitát indított el. A „lombikbébi-ipar” világszerte jövedelmező egészségügyi üzletággá terebélyesedett – már több mint hárommillió gyermek született ilyen módon. Időközben rájöttek, hogy a beavatkozás során megtermékenyített, ám be nem ültetett petesejtek bizonyos ideig fagyasztva tárolhatók, így később is létrehozható velük terhesség. 2003 óta lehetőség van a megtermékenyített petesejtek genetikai szelektálására, sőt ma már petesejtdonorokat is lehet keresni. Az Egyház immár harminc éve tiltakozik az ilyen és hasonló beavatkozások ellen. Tavasszal a Cseh Püspöki Konferencia utasította el a kormány mesterséges megtermékenyítéssel, embrionális őssejtkutatással és a petesejtdonorok toborzásával kapcsolatos törvényjavaslatát.

Vannak, akik „elavultnak” vagy „egyoldalúnak” ítélik az Egyház álláspontját. Így volt ez már VI. Pál pápa idejében is, aki ezt írta: „sokan, akik a születésszabályozás mesterséges módjait védelmezik, a házastársi szeretetre vagy a szülői felelőségre hivatkoznak”. Azonban hangsúlyozta: a születés kérdését is úgy kell szemlélni, „hogy az egész embert és teljes hivatását, azaz nemcsak a természetes és földi, hanem természetfölötti és örökkévaló hivatását is tekintetbe kell venni”. A házasság akkor teljesedik be, illetve akkor teljesíti az ember legmagasabb hivatására – a szülőségre – szóló rendeltetését, ha az egyesülés és a termékenység egységben marad. A cél nem szentesíti az eszközt, és semmilyen technikai vívmány nem helyettesítheti a házastársak szeretetaktusát, és nem mentheti fel őket a felelősség alól.

Az enciklika felhívja a figyelmet a természeti törvényekre, amelyek a személyek és a népek egyenlőségének alapját képezik, kifejezve egyben Isten akaratát is. A tudomány fejlődése által mára még több lehetőség nyílt meg az emberiség előtt, s az úton könnyű meggondolatlanul átlépni ezeken a törvényeken. Nagy-Britanniában májusban engedélyezték a hibrid embriók létrehozását, azaz hogy orvostudományi célokra emberi sejtmagokat ültessenek be állati petesejtekbe. A tudósok szerint az így nyert embriók őssejtforrásként szolgálhatnak, és hozzájárulhatnak súlyos betegségek – a rák, a Parkinson- vagy az Alzheimer-kór – gyógyításához. Angliában néhány héttel a törvénymódosítás megszavazása előtt létre is hozták az első hibrid embriót.

„Ezek a kísérletek sértik az emberi méltóságot, mert a fajok közötti utódnemzésre irányulnak, amit eddig minden törvény tiltott – nyilatkozta a történtekkel kapcsolatban a Pápai Életvédő Akadémia elnöke, Elio Sgreccia püspök. – Az embriókat, amelyek 99 százalékban emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, két hét után megsemmisítik, hogy őssejteket nyerjenek belőlük, azaz úgy tekintenek rájuk, mint amik tizenöt napig nem érnek semmit. Ráadásul semmilyen alapja nincs annak a feltevésnek, hogy ezek az őssejtek alkalmasak lehetnek a Parkinson- vagy az Alzheimer-kór gyógyítására. Sőt, a felnőtt emberi őssejtek igazoltan jobb eredményeket mutatnak ezen a téren” – tette hozzá a püspök.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>