Beszélgetés MONS. Gábor Bertalan szepsi esperes-plébánossal
Felvidék „keleti végein”
Szerző: Jakubecz Márta
Az alábbiakban Gábor Bertalan szepsi esperes-plébánossal beszélgettünk, aki a kelet-szlovákiai magyar katolikusok hívek helyzetéről, hitéletéről tájékoztatott.
– A Kassai Főegyházmegye összlakossága: 1.118.000, ebből római katolikus 678.000. Az egyházmegyének 18 esperesi körzete van, ebből 2 körzet zömében magyar plébániákból áll. A nagykaposi körzetnek 11, a szepsinek 9 plébániája van. A két esperesség lakosságának körülbelül 55 százaléka római katolikus, 25 százaléka református vallású, 10 százaléka görög katolikus, 10 százalék pedig szektákhoz tartozik, illetve felekezeten kívüli. A Szepsi Esperesi Körzet római katolikus vallású híveinek száma: 22.420, a Nagykaposi Esperesi Körzeté pedig 24.500. Nemzetiségileg mindkét esperesi körzetet túlnyomórészt magyarul imádkozó keresztények lakják. Mindkét esperesi körzetben egy-egy kisebb plébánia kivételével mind be van töltve. A szepsi körzetben egy plébánián az őslakosok németek, ott vasárnaponként német nyelvű szentmise is van. A többi helyen természetesen mindennap van magyar nyelvű szentmise, hiszen a plébánosok magyar anyanyelvűek, egy kivételével, aki csak töri a magyar nyelvet, de ő is misézik magyarul. A körzetekben kevés olyan ember van, aki nem tud szlovákul, és a szlovákok zöme is beszél magyarul. A kölcsönös megértéssel – ha van jó akarat – nincs baj. Tíz éve működöm itt, de nagyobb ellentéteket, feszültségeket nem tapasztaltam. Sok házasság már vegyes nyelvű, és nem egy, gyökerében még magyar kultúrájú család sajnos már szlovák kultúrára vált.
– Milyen az itt élő hívek lelki élete?
– Mivel nyelv- és valláshatáron élünk, helyzetünk speciális. Kölcsönösen hatunk egymásra római és görög katolikusok, pápisták és protestánsok, magyarok és nem magyarok. Mind a közömbösség, mind a rivalizálás jelei megtalálhatók errefelé. Sajátos felelőssége lenne itt azoknak a lelkipásztoroknak, akik felismerik ezeket. A céltudatos evangelizálás hiánya is tagadhatatlan. A legnyugtalanítóbbnak én egy magyar nyelvű katolikus iskola hiányát tartom. Ennek égető szükségét viszont sajnos kevesen érzékelik.
Itt még szinte természetes, hogy a gyermekek zöme az iskolában inkább hitoktatásra, nem pedig etikai nevelésre jár. (Az 1994/95-ös tanévtől kezdve Szlovákiában a felekezet szerinti, „kötelezően választható tantárgy” státusszal bíró iskolai hitoktatás alternatívája az etikai nevelés – a cikkíró megjegyzése.) A templomlátogatás viszont gyér. Rendszeresen általában csak azok a gyermekek és fiatalok járnak templomba, akiknek a szülei is aktívan gyakorolják hitüket. A középiskolások hitérdeklődésére viszont nem panaszkodhatom. Jó velük dolgozni. Figyelnek, kérdeznek, érdeklődnek. Nehezebb ugyan őket behozni és megtartani a templomban. Ha ministrálnak, illetve felolvasnak, tehát ha konkrét feladatot kapnak, szívesen teljesítik. Ha viszont nem kapnak személyre szóló megbizatást, inkább elmennek.
– Az egyházmegyében az érsekség kit bízott meg a katolikus magyarság pasztorációjával, és mi a feladatköre?
– A Kassai Főegyházmegyénknek már közel öt éve van magyar anyanyelvű püspöki helynöke, akinek feladatköre a lelkipásztorkodás koordinálása. Státusa egyházjogilag adott és körülhatárolt. A helynök úr neve: Pásztor Zoltán. Az érsek urat ő szokta kísérni. Az egyes egyházi szertartásokon ő mond magyar nyelven szentbeszédet, utána az érsek úr szól szlovákul. A szentmisét és a bérmálást az érsek úr végzi magyarul.
– Ön Szepsi plébánosa. E városban milyen a lakosság megoszlása nemzetiségileg és vallásilag, és milyen nyelven zajlanak a szentmisék?
– A plébániához két fília tartozik. Vasárnap három szentmisét tartok, hétköznap az igényeknek megfelelően szolgálok. A káplán szlovák anyanyelvű. A városban és a körzetben, ha kell, ő látja el a szlovák nyelvű lelkipásztori feladatokat, segít a többi plébánosnak, ha erre van igény. A városban naponta van magyar, illetve szlovák nyelvű szentmise. Ha erre igény mutatkozik vagy a lelkipásztori szempont sugallja, az egyes szertartások alatt szólok szlovákul is a hívekhez. Némely ünnepen a szentmisét két nyelven tartjuk. Együtt, közösen. Például Úrnapján, nagyszombaton, nagycsütörtökön. Ezek szerintem olyan ünnepek, amelyeket egy közösség katolikusai nem ülhetnek meg külön-külön.
A hivatalos statisztika szerint Szepsi lakosságának 52 százaléka szlováknak, 48 százaléka pedig magyarnak vallotta magát. A lakosság 75 százaléka vallotta magát hívőnek, 25 százaléka ateistának, illetve felekezeten kívülinek. A templomba járók 70 százaléka magyarul imádkozik, 30 százaléka szlovákul. A magyar szentmiséket nagyobb részt idősebbek látogatják, a szlovákot fiatalabbak. Ez érthető, hiszen a városban kevés a szlovák idős ember, és a szlovák nyelvű szentmise 11 órakor kezdődik.
– Nagyon sok egyházi rendezvény megvalósulása köszönhető Önnek. Melyeket emelné ki a közelmúltból, amelyek létrehozásánál Ön is aktívan közreműködött?
– Nem teszek többet, mint paptársaim. Végzem a dolgomat, ahogy lehet. Örülök, hogy paptársaimmal és elöljáróimmal szívélyes a kapcsolatunk. Esperesként sajátos feladom előmozdítani és összehangolni a lelkipásztori szolgálatot. Tudatosan törekszem arra, hogy a püspöknek ne a szeme, de inkább a szíve legyek. Arra törekszem, hogy a nagy Egyház történései nálunk is azonos időben legyenek. Mivel egyazon tengernek egyazon összetételű cseppjei vagyunk, nem is lehet ez másként! A Biblia Éve kapcsán például megáldottuk a Szentírásokat és előadássorozatot szerveztünk. A Lourdes-i jelenések 150. évfordulója alkalmából emlékhelyet állítottunk, érseki áldással. A fatimai jelenések és zarándoklatunk kapcsán a fíliában minden hónap 13. napján fatimai engesztelő imatalálkozót tartunk (immár öt éve minden hónapban). A tavalyi Szent Erzsébet-évben Alojz Tkáč kassai érsek-metropolitával együtt Szent Erzsébet-szobrot és parkot avatott, valamint egy Idősek otthonát áldott meg itt Szepsiben Erdő Péter bíboros úr, aki a nemzeti imaévben érsekfőpásztorunkkal együtt imádkozott és engesztelt 50 pappal, több mint ezer hívővel egyetemben. Mindezekről a tudósítások elolvashatók a honlapunkon (www.szepsi.romkat.sk). Szvorák Katalin népdalénekes jóvoltából van Kottás Harangszó című ima- és énekeskönyvünk (a hivatalos és a tájjellegű énekeinkkel), Harangszó című havilapunk (amely vallási és közéleti folyóirat). Jó az együttműködésünk az iskolákkal, a város vezetőségével, a kulturális és a társadalmi szervekkel, a cserkészekkel. Érthető, hiszen egymásra vagyunk utalva. De az egymásba kapaszkodásunk oka nem a hasznosság reménye, hanem inkább a felelősség- és küldetéstudat.
– Ön egyházjogászként is jelentős tevékenységet fejt ki. Pontosan mivel foglalkozik?
– A Főegyházmegyei Bíróság egyik bírója vagyok. Hetente 1-2 alkalommal bejárok a hivatalba, amit nagy örömmel teszek. Isten szolgálója, Anka Kolesárová boldoggá avatási ügyének is főegyházmegyei posztulátora vagyok, amit – hála P. Szőke János atya segítségének – szintén nagy örömmel végzek.
– Mekkora kihívásnak érzi helytállni a magyarság szempontjából kissé elszigeteltebb keleti országrészen?
– Ott kell helytállni, ahová a Gondviselés állított. Nem álmodozom, nem irigyelem a más tájat, s nem is vágyom máshová. Köszönöm Istennek, hogy ide hívott. Jól érzem itt magamat. Nem érzékelem az elszigeteltséget. Itt is ugyanaz az Isten, ugyanaz az Egyház, mint bárhol a világon. Itt kell hirdetnem ugyanazt az evangéliumot, annak a népnek, amelynek fia vagyok. Remélem, nem tűnik nagyképűségnek, ha azt mondom: ismerem enyéimet, s enyéim ismernek engem.
– Miben látja a felvidéki katolikus magyarság megmaradásának zálogát?
– Istenbe és egymásba kell kapaszkodni. Múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk. Nekünk nem kell új utakat kitalálni. Az út, az igazság és az élet adott. Már csak a céltudatos és felelősségteljes evangelizálás hiányzik! Nem „magyarkodni” kell itt (vagy ahogyan ezt egyesek félremagyarázva elmagyarosításnak vélik), de magyarként evangelizálni. Nem mások ellen, hanem egymásért! A keresztény Európáért, melyben otthonra lel mindenki, így mi is: felvidéki katolikus magyarok.
