Beszélgetés MONS. Gábor Bertalan szepsi esperes-plébánossal
Felvidék „keleti végein”
Szerző: Jakubecz Márta
Az alábbiakban Gábor Bertalan szepsi esperes-plébánossal beszélgettünk, aki a kelet-szlovákiai magyar katolikusok hívek helyzetéről, hitéletéről tájékoztatott.
– A Kassai Főegyházmegye összlakossága: 1.118.000, ebből római katolikus 678.000. Az egyházmegyének 18 esperesi körzete van, ebből 2 körzet zömében magyar plébániákból áll. A nagykaposi körzetnek 11, a szepsinek 9 plébániája van. A két esperesség lakosságának körülbelül 55 százaléka római katolikus, 25 százaléka református vallású, 10 százaléka görög katolikus, 10 százalék pedig szektákhoz tartozik, illetve felekezeten kívüli. A Szepsi Esperesi Körzet római katolikus vallású híveinek száma: 22.420, a Nagykaposi Esperesi Körzeté pedig 24.500. Nemzetiségileg mindkét esperesi körzetet túlnyomórészt magyarul imádkozó keresztények lakják. Mindkét esperesi körzetben egy-egy kisebb plébánia kivételével mind be van töltve. A szepsi körzetben egy plébánián az őslakosok németek, ott vasárnaponként német nyelvű szentmise is van. A többi helyen természetesen mindennap van magyar nyelvű szentmise, hiszen a plébánosok magyar anyanyelvűek, egy kivételével, aki csak töri a magyar nyelvet, de ő is misézik magyarul. A körzetekben kevés olyan ember van, aki nem tud szlovákul, és a szlovákok zöme is beszél magyarul. A kölcsönös megértéssel – ha van jó akarat – nincs baj. Tíz éve működöm itt, de nagyobb ellentéteket, feszültségeket nem tapasztaltam. Sok házasság már vegyes nyelvű, és nem egy, gyökerében még magyar kultúrájú család sajnos már szlovák kultúrára vált.
– Milyen az itt élő hívek lelki élete?
– Mivel nyelv- és valláshatáron élünk, helyzetünk speciális. Kölcsönösen hatunk egymásra római és görög katolikusok, pápisták és protestánsok, magyarok és nem magyarok. Mind a közömbösség, mind a rivalizálás jelei megtalálhatók errefelé. Sajátos felelőssége lenne itt azoknak a lelkipásztoroknak, akik felismerik ezeket. A céltudatos evangelizálás hiánya is tagadhatatlan. A legnyugtalanítóbbnak én egy magyar nyelvű katolikus iskola hiányát tartom. Ennek égető szükségét viszont sajnos kevesen érzékelik.
Itt még szinte természetes, hogy a gyermekek zöme az iskolában inkább hitoktatásra, nem pedig etikai nevelésre jár. (Az 1994/95-ös tanévtől kezdve Szlovákiában a felekezet szerinti, „kötelezően választható tantárgy” státusszal bíró iskolai hitoktatás alternatívája az etikai nevelés – a cikkíró megjegyzése.) A templomlátogatás viszont gyér. Rendszeresen általában csak azok a gyermekek és fiatalok járnak templomba, akiknek a szülei is aktívan gyakorolják hitüket. A középiskolások hitérdeklődésére viszont nem panaszkodhatom. Jó velük dolgozni. Figyelnek, kérdeznek, érdeklődnek. Nehezebb ugyan őket behozni és megtartani a templomban. Ha ministrálnak, illetve felolvasnak, tehát ha konkrét feladatot kapnak, szívesen teljesítik. Ha viszont nem kapnak személyre szóló megbizatást, inkább elmennek.
– Az egyházmegyében az érsekség kit bízott meg a katolikus magyarság pasztorációjával, és mi a feladatköre?
