15 éves a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Egy életrevaló egyházmegye
Szerző: Kovács Ágnes
Fotó: Kovács Ágnes
Az egyházmegyék határait illetően több elképzelés is született, mígnem 1992 szeptemberében a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megbízta dr. Dékány Vilmos eszetergomi segédpüspököt, hogy hozzon létre egy bizottságot szakemberek bevonásával az egyházmegyei határok kiigazítására. Az érintett egyházmegyék főpásztorai delegálták a tagokat a bizottságba, amelynek objektív javaslata alapján megszületett a döntés, ami a megyei határokhoz, a természetes határokhoz igazodva, az úthálózatot, a földrajzi viszonyokat, a történelmi vonatkozásokat is figyelembe vette. 1993. április 27-én, a MKPK rendkívüli konferenciáját követően lezárult a mintegy másfél éves előkészítő időszak, amelyre 1993-ban II. János Pál pápa Hungarorum Gens kezdetű bullája tette fel a koronát, létrehozva a Kaposvári és a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét.
Az új egyházmegye határai egyben Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Hajdú-Bihar megye közigazgatási határai is. Székhelyül Debrecenre eset a választás, ebben a döntésben szerepet játszott a város kulturális rangja, az ökumenizmus erősítése a városban, továbbá az a tény, hogy Debrecen valamikor a nagyváradi apostoli kormányzó székhelye volt.
Az egyházmegye védőszentje: Szent László király
A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Szent László királyt védőszentjeként tiszteli. Ebben a választásban is történelmi szempontok estek latba. Szent László tevékenysége kapcsolódott ehhez a kelet-magyarországi területhez. 1092 pünkösdjén a magyarság legendás lovagkirálya egyházi zsinatot és törvényhozó országgyűlést tartott Szabolcson, az ország főpapjai és világi elöljárói jelenlétében. A zsinat kiemelt jelentőségű volt a maga korában, hiszen az ország belső egységének megszilárdítását szolgálta, határozatai László I. Törvénykönyve néven váltak a magyar jogtörténet kiemelkedő alkotásává. Szent László szervezte újjá a Nagyváradi Egyházmegyét, amelynek magyarországi területe is része lett a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyének. A magyar király végső nyughelye is Nagyváradon van.
A növekedésbe vetett bizalommal
Az egyházmegye 15. születésnapját május 31-én ünnepelték Debrecenben, a Szent Anna-székesegyházban.
„Az új egyházmegye alapításakor az emberi eszközeink nagyon szegényesek. Hiányoznak az intézmények, kevés a pap, nagyon szűkösek a lehetőségeink. De hisszük, ha Krisztus kezébe helyezzük magunkat, jószándékunkat, munkánkat, rajtunk lesz az Ő áldása, és nem kell félnünk a jövőtől” – Bosák Nándor főpásztor 1993. június 15-i püspökszentelési beszédéből idézett szavait, a növekedésbe vetett bizalmát 15 évvel később immár az előrehaladás megvalósulása igazolja.
Az egyházmegye megalakulásának elsődleges célja volt, hogy kitűnjön az Egyház természete, a püspök a papjaival együtt megfelelően és hatékonyan végezze a feladatait a hívek lelkipásztori ellátásában. A papság ezen a területen örömmel fogadta az új egyházmegye megalapítását, hiszen addig ez a régió a nagy egyházmegyék hátrányos helyzetű területe volt.
Az összetartozás tudata
A egyházmegye magalakulásakor a meglévő plébániai struktúrát plébániai központok létrehozásával céltudatosan alakították át. (Addig a 110 plébániát és az ehhez tartozó 70-80 fíliát 70 aktív pap látta el.) Ezzel az egyházközségek is szükségszerűen önállóbbakká váltak, és a világi hívektől felelősségteljesebb szolgálatot kívántak.
Jelenleg 98 lelkipásztor közül 57 plébánián 85 aktív pap látja el a szolgálatot. 15 év alatt 30 pap távozott el az élők sorából, és 36 új papot szenteltek. Vagyis nem csökkent a papok létszáma, hanem emelkedett, ami a papok lelkiismeretes szolgálatának is köszönhető. A 15 év alatt 20 új templomot építettek az egyházmegyében. A főpásztor az egyházmegye születésnapján kiemelte, hogy az egyházmegye életrevaló, amelynek a minősége a hívek lelki minőségén túl elsősorban a papság szolgálatának minőségén múlik.
Az egyházmegye területén élők 20-25 százaléka – mintegy kettőszázötvenezer hívő – római katolikus. Egyházmegyei vonatkozásban ez a létszám nem nagy (az ország legkisebb egyházmegyéje), talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy egyre jobban erősödik az egyházmegye identitástudata. Egy közösséghez való tartozás tudata sok apró mozzanatból tevődik össze, amit a kezdetektől fogva számtalan egyházmegyei rendezvény is erősít. A legkisebbek, az ifjúság, a lelkiségek rendezvényei, az egyházmegyei máriapócsi búcsú, a gyalogos zarándoklatok, a közös programok, a feladatok közös megoldása egyházközségeken belül és egyházmegyei szinten segítenek az egybetartozás meg az egymásért való felelősség elmélyítésében.
Az oktatás-nevelés és szociális tevékenység területén is fejlődés tapasztalható. Négy katolikus intézményben mintegy kétezer-ötven tanuló részesül katolikus nevelésben, valamint három szociális intézmény segíti az idősebb emberek hétköznapjait.
Mind a tárgyi feladatok, mind az eszközök előteremtése mögött jelen van az a lelkiség, amely közösséggé tesz, hiszen az Egyház közösség.
