Cikkek listázása

Egy fiatal örökfogadalmas karmelita mesél hivatásáról

Indulni bátran, elszánt elhatározással

Szerző: Pécsi Egyházmegyei Sajtóiroda

Fotó: Fazekas Orsolya

Kegyelmi esztendőt élt meg a magyarszéki Mindenszentek Kármel közössége. 2007-ben három örökfogadalmat ünnepelt. A legfiatalabb örökfogadalmast, az Üdvözítőről nevezett Mária Petra nővért kérdeztük.
– Hogyan kapta a hivatását?

– Egy nagycsütörtökön kaptam, a krizmaszentelési misén a debreceni székesegyházban. Nagyon megrendített, amikor a papok megújították a püspöknek tett engedelmességi ígéretüket. Ebből a megrendültségből fakadt a kérdés: hol van a forrása ennek az önátadásnak? A választ személyre szólóan kaptam meg másnap, nagypénteken. Mivel nem szerzetesi életre készültem, hanem nagycsaládot szerettem volna, „mindennapi” keresztény életet, ezért eleinte próbáltam küzdeni ellene, de az Úr erősebb volt, mint én.

Amikor beláttam, hogy hiába hadakozom, elkezdtem ismerkedni a szerzetesrendekkel. Tudtam, hogy szemlélődő rendbe szeretnék menni, és olyat kerestem, amelynek régi a gyökere, vannak hagyományai. Úgy éreztem, hogy a legtöbb, amit adhatok, az imádság. Leginkább ezzel szolgálhatom az Egyházat. Így lehetek Isten eszköze. A kármelita nővérek életeszménye című kis füzetet olvasva láttam, hogy azokat a vágyakat fogalmazza meg, amelyek bennem élnek. Avilai Szent Teréz írásaiban pedig példát kaptam, ami vonzott, és amit megpróbáltam követni.

– Korábban ismerte-e a Kármelt?

– Első élményem harmadikos gimnazista koromból származik. A debreceni Svetits Gimnáziumba jártam, és az osztálykirándulás egy szeleteként meglátogattuk a pécsi kolostort. Részt vettünk egy napközi imaórán, amelyen igaznak, hitelesnek láttam a nővérek imádságát. Szép volt, hogy szívből énekelték a zsoltárokat. Akkor még egyáltalán nem gondoltam a szerzetesi hivatásra, mégis, amikor kiléptem a kapun – állítólag – azt mondtam, ha szerzetes lennék, ide jönnék. Minderre nem emlékszem, de az osztálytársaim megjegyezték.

– Amikor 2001-ben belépett, a valóságban szembesült a kolostori élettel. Milyen tapasztalat volt ez?

– A Kármelbe történő jelentkezésemtől négy év telt el a belépésemig. Közben többször voltam a vendégrészben, láttam kívülről a Kármelt. Amikor pedig próbaidőre bemehettem a közösségbe, úgy éreztem: igen, ez az. Nem voltak nagy elképzeléseim, amelyek leomolhattak volna. Szentanyánk műveit olvastam, és próbáltam ismerkedni karmelita szentjeinkkel, a lelkiséggel, de konkrétan nem képzeltem el, mi történik a falakon belül. Azonnal otthonra találtam.

– A beöltözést hogyan élte meg?

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>